Katona-Korán Ágnes 2024-ben csatlakozott először az SZTE Alma Mater Lépjük meg! kihívásához, akkor gyaloglással bronzérmes lett. Egy évre rá, 2025-ben már futással is nevezett, akkor már második helyezett lett, gyaloglással pedig első. Idén, 2026-ban még sérülése ellenére is nyert két érmet: ezüstérmet kapott futás és túra kategóriában is. Ágnes a kihívás mind a kilenc hetében sportolt; összesen 296,3 km-t futott és 72,8 km-t gyalogolt. Habár abban nem ért el helyezést, idén biciklivel is növelte a közös kilométereket.
– Mennyit mozog a hétköznapokban? Változott ez az évek során?
– Hetente négyszer futok, a futás a kedvenc sportom, nagyon szeretem. Emellett heti kétszer-háromszor járok edzőterembe, és otthon is tornázom. Minden nap mozgok valamit, de van, hogy csak sétálok, biciklizek vagy jógázok.
Korábban rengeteget futottam, szünet nélkül, pedig fontos a pihenés, a bemelegítés és a lenyújtás; ezek hiányából volt is már sérülésem. De már van egy futóedzőm, aki visszafog, és kijelöli nekem a pihenőnapokat. Másnak azért van edzője, hogy motiválja, nekem azért, hogy visszatartson kicsit. Nagyon sokat segít, támogatja a fejlődésemet, iránymutatásokat ad az edzéseimre vonatkozólag.
– Volt már csoportos edzésen? Mit gondol, kell közösség a sporthoz?
– Igen, évekkel ezelőtt jártam zumbára, de rájöttem, hogy nem nekem való, nem vagyok benne ügyes. A zumbaoktató, aki egyben a hely tulajdonosa is, sokféle órát tart; ő ajánlotta, hogy próbáljak ki nála másféle edzést, így kezdtem el alakformáló és TRX csoportos órákra járni. Eleinte húzódoztam tőle, azt hittem, az sem fog menni, de nagyon megszerettem, hetente 3-4 alkalommal jártam a várandósságom 36. hetéig. Természetesen kismamaként könnyített feladatokat kaptam. Szerettem oda járni, jó kis közösség volt, szerintem szuper, ha az ember nem csak egyedül mozog. Társaságban az idő is gyorsabban telik, és nagyon motiváló tud lenni a csapatban végzett edzés, mint ahogy a futás is, amit egyedül kezdtem el, aztán egy facebookos csoport szervezésében közösségi futáson vettem részt. Ott pár sporttárssal megismerkedtem, akikkel azóta is sokat futok együtt; jó kis csapat kovácsolódott össze a sok-sok együtt töltött kilométer alatt.
Sokan attól félnek, mit gondolnak mások róla egy konditeremben, arról, hogyan edz, hogy néz ki, de igazából mindenki saját magával van elfoglalva, önmagára figyel. Persze egy kis félsz bennem is van, ha új helyre megyek edzeni, de hamar elmúlik. Most egy kis családias edzőterembe járok a lakóparkban, ahol élek. Barátságos hely, kis közösség, ahol már ismerős arcokkal találkozom.
 |
| Katona-Korán Ágnes. Fotó: Bartha Karina |
– Miért fontos számára a sport? Milyen hatását érzi?
– Gyerekkoromban nem igazán szerettem sportolni, a testnevelés óra volt a mumusom, középiskolában pedig örültem, hogy a gerincferdülésem miatt gyógytornára kellett járni a klasszikus tesi helyett, és az sem volt túl komolyan véve. Azóta meg már fizetek is a gyógytornászért.
Huszonévesen kezdtem el mozogni, akkor az alakformálás volt a célom, aztán idővel megszerettem, amit ad. Minden edzés, torna, futás végén jóleső érzés tölt el, hogy megcsináltam, és büszke vagyok magamra, mert aznap is tettem valamit az egészségemért, a jóllétemért. Természetesen azt is szeretem, ahogy formálódik a test, nyilván ehhez az étkezésre és a regenerációra is oda kell figyelni. Csak két éve kezdtem el futni, de ez idő alatt annyira megszerettem, hogy rossz, ha egy nap nem futhatok. A futás számomra mindig jól esik és segít, ha fáradt vagyok, felélénkít, ha dühös vagyok vagy szomorú, kifutom magamból az érzéseket, és szinte el is múlnak, talán mert másra figyelek. Ha boldog vagyok, akkor meg az az érzésem, hogy legszívesebben kifutnék a világból örömömben.
– Mi motiválta arra, hogy részt vegyen a Lépjük meg! kihívásban? Elkapta a versenyszellem, vagy csak felvitte a teljesítéseit hetente?
– Az első évben egyáltalán nem versenyeztem, csak feltöltöttem a heti lépéseimet, nem is gondoltam, hogy a teljesítményemmel helyezést tudnék elérni, így őszintén meglepődtem, amikor megkaptam a bronzérmet. Ez az érem a következő évre nagy motivációt adott; közben elkezdtem a futást is, szinte minden nap futottam, és szerettem volna ebben a kategóriában is helyezést elérni, ami sikerült.
– Általában is méri a teljesítményét? Hogyan sportol másképp, amikor nem a kihívás keretein belül sportol?
– Igen, okosórával szoktam rögzíteni a sporttevékenységeimet. A kihívás ideje alatt kevesebbet használom az autómat, de egyebekben majdnem ugyanannyi mozgással telik.
 |
| Fotó: Bartha Karina |
– Mi volt a legutóbbi legjobb sportélménye? Mi a következő cél?
– A hétvégén voltam egy négyórás jótékonysági futáson, fantasztikus volt, azóta is a hatása alatt vagyok. Inkább a hosszútávfutás az erősségem, mert kitartó vagyok, júniusban próbáltam ki először magam egy Backyard versenyen, aminek az a lényege, hogy minden órában teljesíteni kell 6,706 km-t, ez egy kör, és minden óra egészekor újra rajthoz kell állni, ha nem sikerül, kiestél. Addig tart a verseny, amíg az utolsó ember teljesít egyedül egy teljes kört. Az előbb említett eseményen 12 kört, tehát 80 km-t futottam 12 óra alatt. Úgy érzem, kevésbé fáradok el egy hosszú, de pihenőkkel ellátott távon. Két hét múlva újra indulok egy ilyen versenyen, izgatottan várom, most hány kör van bennem. Egyébként kacérkodom az úszással is, megtetszett, amikor vittem a kisfiamat úszótanfolyamra. Jót tenne a gerincemnek, gerincferdülésemnek is. Nagyon be tudok lelkesedni, utánaolvasgattam a témának, videókat néztem, hogyan is kell helyesen úszni. Rájöttem, hogy a mellúszást eddig rosszul csináltam, mert kint volt a fejem a vízből. Egyelőre nem vettem rá magamat, hogy uszodába menjek; munka előtt terveztem, de sok macera, átöltözés, szárítkozás… Viszont valószínű, hogy el fogom kezdeni, mert amit egyszer elhatározok, azt általában előbb-utóbb megvalósítom.
– Mit ajánl azoknak, akik életének nem része a sport? Hogyan kezdjenek hozzá, hogyan élvezzék?
– Mindenkit arra buzdítok, hogy próbálja ki magát akár többféle mozgásformában is, biztos vagyok benne, hogy mindenki talál magának megfelelő sportot, csak keresni kell! A kezdeti esetleges sikertelenségek ne vegyék el senki kedvét, a kitartás az élet minden területén nagyon fontos, de a sportban különösen, és mindig meghozza a gyümölcsét. Azt gondolom, hogy sérüléskor is mozogni kell, például jógázni, persze okosan. Egyébként sokan nem gondolnák, de a jóga is nagyon fárasztó tud lenni, a pózok mélyizmokat mozgatnak meg, és a kitartásukhoz is erőnlét, koncentráció kell. A sport fájdalomcsillapító hatású is, nekem például a fejfájásomat is enyhíteni szokta.
Emlékszem, amikor 2 éve elkezdtem futni, sokat szenvedtem közben, de amikor hazaértem, és elöntött a sportolás utáni hormonkoktél, alig vártam a következő hajnalt, hogy újra futócipőt húzzak. Nekem valahogy így kezdődött ez a szerelem, kívánom mindenkinek, hogy tapasztalja meg ezt a fantasztikus érzést!
Balog Helga
Fotó: Bartha Karina
