A digitális technológiák és a mesterséges intelligencia térnyerése alapjaiban alakítja át az oktatás működését, ám továbbra is nyitott kérdés, hogy a digitalizáció valódi pedagógiai megújulást eredményez-e, vagy csupán a hagyományos tananyagok új médiumban történő megjelenését. Erre a dilemmára kereste a választ Jancsó Katalin, az SZTE BTK Hispanisztika Tanszékének egyetemi docense a Digitális világ 3 (DIVIL3) konferencián. Előadásában amellett érvelt, hogy a sikeres digitális átállás kulcsa nem az alkalmazott technológiák mennyiségében, hanem azok tudatos, módszertanilag átgondolt és pedagógiai célokhoz igazított használatában rejlik.
A DIVIL3 konferencián Jancsó Katalin a digitális átállás elmúlt évtizedeinek tapasztalatait összegezve rámutatott: az oktatástechnológia fejlődése az elmúlt harminc évben soha nem látott léptéket öltött. Az oktatási technológiák piaca a 2020-as évekre meghatározó innovációs területté vált, amely a közoktatástól a felsőoktatásig valamennyi szintet, sőt a munkaerőpiac működését is befolyásolja.
Jancsó Katalin a DIVIL3 konferencián bekapcsolódott a „Kulturális örökség és digitális társadalom” című témakörrel kapcsolatos vitába. E szekcióban mutatta be a „Digitális átállás az oktatásban: digitalizált tananyagok vagy digitális pedagógia? ”című prezentációját. Fotó: Bartha Karina
Fejleszteni és újragondolni
A digitális átalakulás fogalma gyakran leszűkül az infrastruktúra fejlesztésére, az online tananyagok létrehozására vagy az oktatási platformok bevezetésére – hangsúlyozta Jancsó Katalin. Ám a pedagógiai kutatások egyértelműen jelzik, hogy a technológiai fejlesztések önmagukban nem eredményeznek oktatási innovációt. A valódi változás csak akkor következik be, ha a digitális eszközök alkalmazása együtt jár a tanítási és tanulási folyamatok újragondolásával.
Az előadás központi tézise szerint alapvető különbség van a tananyagok digitalizálása és a digitális pedagógia között. Az online közzétett prezentációk, videófelvételek vagy elektronikus jegyzetek kétségtelenül megkönnyítik a hozzáférést az információkhoz, de önmagukban nem jelentenek pedagógiai megújulást.
A DIVIL3 konferencián Jancsó Katalin többször hangsúlyozta: a digitális pedagógia lényege nem az eszközök jelenléte, hanem azok tanulás- és tanulásmódszertanilag megalapozott alkalmazása. Fotó: Ú. I.
A technológia akkor válhat a tanulás hatékony támogatójává, ha elősegíti a tanulói aktivitást, az önszabályozó tanulást, az együttműködést, a kreatív problémamegoldást és a kritikai gondolkodás fejlődését. A hangsúly tehát nem a digitális környezeten, hanem a tanulási folyamat minőségén van.
Alkotó digitális részvétel
Jancsó Katalin kiemelte, hogy a digitális technológiák használata önmagában nem jelenti a digitális kompetenciák meglétét. A fiatal generációk ugyan természetes közegként használják a digitális platformokat, ez azonban nem feltétlenül jár együtt a kritikus információkezelés, a tudatos tartalomfogyasztás vagy az alkotó digitális részvétel képességével.
A digitális bennszülöttség népszerű elméletét az utóbbi évek kutatásai több ponton is árnyalták. A tanulók jelentős része rutinszerűen használja az online felületeket, ugyanakkor gyakran hiányoznak azok a készségek, amelyek a hiteles információk felismeréséhez, az önálló tanuláshoz vagy a médiatudatossághoz szükségesek. Éppen ezért a digitális kompetenciák fejlesztése ma már nem csupán informatikai, hanem pedagógiai feladat.
Az oktatási szemléltető eszközök piacán a19. században a falitáblák, preparátumok és vetítőgépek jelentettek forradalmi újítást, a 20. században a film és a televízió, napjainkban pedig a digitális és mesterségesintelligencia-alapú eszközök. A cél azonban – az AI szerint is – változatlan: a láthatatlan láthatóvá tétele és az elvont fogalmak megértésének segítése. Illusztráció
Kritikusan az oktatási technológiákkal szemben
Jancsó Katalin kritikával illette az oktatásban rendszeresen megjelenő technológiai divathullámokat is. Az új alkalmazások, platformok és mesterséges intelligenciára épülő szolgáltatások gyakran gyorsan válnak népszerűvé, miközben pedagógiai értékük nem minden esetben bizonyított.
A látványos digitális megoldások növelhetik ugyan a tanulási környezet vonzerejét, de fennáll annak a veszélye, hogy a tanulók passzív befogadókká válnak. Az oktatás célja ezzel szemben az aktív tudáskonstrukció elősegítése, amelyben a diákok nem egyszerűen információt fogyasztanak, hanem értelmezik, rendszerezik és új kontextusokban alkalmazzák a megszerzett tudást.
Minden új technológia esetében ezért azt kell vizsgálni, hogy milyen pedagógiai célt szolgál, és milyen mértékben támogatja a tanulók kreativitását, együttműködési készségét és problémamegoldó képességét.
Képernyőidő vagy tartalmi minőség?
Az előadás a digitális eszközhasználat mennyiségi kérdéseit is érintette. Az oktatásban gyakran felmerülő dilemma, hogy mennyi képernyőidő tekinthető elfogadhatónak vagy hasznosnak. A kutatási eredmények azonban arra utalnak, hogy nem a képernyő előtt töltött idő önmagában meghatározó, hanem annak tartalma és célja.
Lényeges különbség mutatkozik a tanulási, alkotási és együttműködési célú digitális tevékenységek, illetve a pusztán passzív médiafogyasztás között. A pedagógiai kihívás ezért nem a digitális technológiák kizárása, hanem olyan tanulási környezetek kialakítása, amelyekben ezek az eszközök a tudásépítést és a kreatív munkát szolgálják.
Előadása zárásaként Jancsó Katalin hangsúlyozta, hogy az oktatás jövőjének kulcskérdése nem a technológiai fejlesztések mennyisége, hanem azok pedagógiai értelemben vett minősége. A digitális átállás sikerét nem az alkalmazások, platformok vagy mesterségesintelligencia-eszközök száma határozza meg, hanem az, hogy ezek milyen mértékben járulnak hozzá a tanulás eredményességéhez.
A jövő oktatásának egyik legfontosabb feladata ezért olyan digitális pedagógiai kultúra kialakítása, amely képes összhangba hozni a technológiai innovációt az emberi tanulás sajátosságaival. A valódi kérdés ma már nem az, hogy jelen vannak-e a digitális eszközök az iskolában, hanem az, hogy sikerül-e őket a tudásépítés, a kritikai gondolkodás és a közösségi tanulás szolgálatába állítani.
*
Az SZTE Interdiszciplináris Kutatásfejlesztési és Innovációs Kiválósági Központ (IKIKK) Humántudományi Klaszterének Digitális Társadalom Kutatóközpontjában folyó többéves kutatómunka eredményeit mutatta be a 2026. június 17–18. közötti Digitális világ 3 (DIVIL3) című zárókonferencia. A részletes program és absztraktfüzet ide kattintva olvasható.
SZTEinfo – Ú. I.
Fotó: Bartha Karina, Ú. I.
A borítófotón Jancsó Katalin látható a DIVIL 3 konferencián tartott előadása közben.
Korábban írtuk a DIVIL3 konferenciáról:
Mesterséges pszichológusok a láthatáron? A nagy nyelvi modellek szerepe a mentális egészség támogatásában
