Az utóbbi hetekben megszaporodtak az SZTE Szenátusát és az egyetemi döntéshozatalt bíráló megszólalások, megjelenik a kép egy kiüresedett Szenátusról, amelyben nem zajlik valódi döntéshozatal. A tisztánlátás kedvéért érdemes megnézni, mit mondanak a tények, a szabályzatok, és az elemzések.
Van ennek történeti súlya is. Az SZTE saját történeti hagyománya 1581-ig, Báthory István kolozsvári alapításáig vezeti vissza az Universitast. Az egyetem kolozsvári jogelődjének hűségesküt megtagadó professzorait Trianon után állásuktól megfosztották, fegyveres erővel zavarták végig őket a város utcáin, Egyetemünk 1921-ben kezdte meg Szegeden működését. Az SZTE több évszázados egyetemi hagyományában az egyetemi önkormányzat és a választott testületi döntéshozatal régi intézményi örökség, és már az 1921-ben Szegedre érkező egyetem is Egyetemi Tanáccsal működött, és azt a Kolozsvárrol elűzött jogtudóst, Menyhárth Gáspárt választották rektorrá, aki az évnyitón így fogalmazott „az egyetem érdekeinek oltalma az egyetemi közösség közös kötelessége”.
Egyetemünk Szenátusának, választott testületeinek mai lekezelése ennek a csaknem négy és fél évszázados egyetemi önkormányzati hagyománynak és a Szenátusok tagjainak a méltóságát is sérti és elbizonytalaníthatja azokat, aki a jövőben részt vennének a Szenátus munkájában.
Mit tehet ma a Szenátus?
Sokat. Az SZTE Szenátusa többek között elfogadja az egyetem szervezeti és működési szabályzatát, az intézményfejlesztési tervet, a költségvetést, az éves számviteli és közhasznúsági beszámolót, dönt a vagyongazdálkodási tervről, gazdasági társaság alapításáról és részesedés megszerzéséről.
A Szenátus ülései az Egyetem polgárai számára nyilvánosak, jegyzőkönyv készül, a döntéseket határozatba foglalják és nyilvánosságra hozzák. A szabályzat minden dolgozó és hallgató jogaként rögzíti, hogy az Egyetem ügyeiben egyénileg vagy képviselője útján véleményt nyilvánítson, javaslatot tegyen a Szenátus számára. A szenátorok napirendi pontot kezdeményezhetnek, meghatározott testületek és szenátori csoportok pedig a Szenátus összehívását is kezdeményezhetik.
Az összetétel sem egy kinevezett vezetői testület képét mutatja. Az 52 szavazati jogú tagból huszonnégy oktatót, kutatót és tanárt a karok választanak, további öt oktatói-kutatói képviselőt az Egyetemi Doktori Tanács. Külön képviseletük van a vezetői megbízással nem rendelkező oktatóknak, a nem oktató dolgozóknak, a szakszervezeteknek és a Klinikai Központnak. Az EHÖK 13 hallgatót delegál, a doktorandusz önkormányzat további egy tagot.
A modellváltás Szegeden nem vett el jogköröket
A modellváltás jogilag lehetővé tette volna a szenátusi jogkörök szűkítését, és több egyetemen ez meg is történt. Az SZTE-n nem.
Kováts Gergely 2026-os országos összehasonlító kutatása szerint a modellváltó intézmények többségében csökkent a szenátus hatásköre. Az SZTE talán az egytelen nagy egyetem, ahol az állami fenntartás időszakával azonos jogkörök maradtak fenn. Az SZTE hatáskör-változási indexe a kutatás alapján nulla, vagyis nem történt hatáskörvesztés.
Az összetétel sem változott. A Szenátus 2019-ben 52 tagú volt, 2024-ben ugyanennyi. Az oktatói képviselet 59,6 százalék volt és annyi maradt, a hallgatóké 26,9 százalék, a menedzsmenthez kötődő tagoké mindössze 3,8 százalék. Mindhárom mutató változása nulla.
Miért nincsenek akkor nagy csaták?
Mert az SZTE-n a döntéshozatal nem a szenátusi ülésen kezdődik. Havonta ülésezik a Dékáni Kollégium, ahol a karok vezetői megtárgyalják a készülő döntéseket. A munkavállalókat érintő ügyeket szakszervezeti egyeztetés előzi meg. Az oktatási kérdéseket az Oktatási Bizottság tárgyalja, a hallgatókat érintő ügyeket a HÖK-kel egyeztetik, a gazdasági és stratégiai kérdéseket pedig a rektor gazdasági tanácsadó grémiumával is megvitatják.
Mire egy előterjesztés a Szenátus elé kerül, több szakmai, kari, hallgatói és munkavállalói egyeztetésen megy keresztül. Az ellenvélemények jelentős részét ott kell ütköztetni, ahol még módosítani lehet az előterjesztést. A konszenzus a már lezajlott viták eredménye.
Lehet vitatni a modellváltást és az alapítványi fenntartás egész konstrukcióját. A szegedi helyzetről azonban a szegedi tények alapján kell beszélni. Ötvenkét szenátor volt, ötvenkettő maradt. Az oktatói és hallgatói képviselet nem csökkent. A vizsgált szenátusi hatáskörök nem szűkültek. Az ülések nyilvánosak, a döntések hozzáférhetők, a Szenátus pedig érdemi döntési jogkörökkel rendelkezik.
Az egyetemi autonómiát nem az bizonyítja, hogy minden szenátusi ülés botrányba fullad. A vita szabadsága és a döntés joga bizonyítja. Szegeden mindkettő megmaradt.
