
Különleges tudományos eredményekkel és életre szóló tapasztalatokkal tért haza Közép-Ázsiából a Szegedi Tudományegyetem kutatóexpedíciója. Az SZTE oktatóiból és hallgatóiból álló csapat azért járta be a 20. század utolsó földrajzi felfedezőinek egyike, Prinz Gyula nyomában ezt a térséget, hogy feltárja a klímaváltozás és az emberi tevékenység hatására bekövetkezett környezeti változásokat. Az expedíció eredményeit 2026. október 20-án, 16.00 órakor Szegeden, az Egyetem utca 2. szám alatti épületben (BTK) fogják ismertetni, a Magyar Földrajzi Társaság előadóülésén. A rendezvény nyilvános, a belépés ingyenes.
A kutatás célja egyrészt a 20. század legnagyobb felfedezői közé tartozó Prinz Gyula, a Szegedi Tudományegyetem egykori földrajzprofesszora és díszdoktora expedíciós útvonalainak újra bejárása, másrészt a magashegységi környezet elmúlt 120 évben végbement változásainak eredeti helyszíneken történő dokumentálása volt. A résztvevők a régió eljegesedési és vízrajzi viszonyait tanulmányozták, terepi méréseket végeztek, valamint drónfelvételek segítségével dokumentálták a táj 120 év alatt végbement átalakulását.
Tudomány a komfortzónán túl
A tudományos élet nem csupán könyvtárakból és laboratóriumokból áll. A földtudományokban a terepi kutatás pótolhatatlan szerepet kap, hiszen a hallgatók és kutatók itt közvetlenül tapasztalhatják meg a vizsgált folyamatokat. Az expedíciót dr. Szilassi Péter, az SZTE Földrajz- és Földtudományi Intézet Természet- és Környezetföldrajz Tanszékének egyetemi tanára vezette. Útját Magyarország Külügyminisztériumának Klebelsberg Kunó Kutatói Ösztöndíja finanszírozta.
![]() |
| Az SZTE kutatói 3500m magasságban azonosítják Prinz Gyula fotóinak és panorámarajzainak készítési helyszíneit. |
A professzor a kutatás során számos helyszínen összehasonlította egymással a 120 évvel ezelőtti s jelenlegi tájképet és mérési eredményeket a mai adatokkal. Vizsgálta a klímaváltozás és az emberi tevékenység együttes hatásait. A terepi munkába aktívan bekapcsolódtak az SZTE földrajzos, geoinformatikus és doktorandusz hallgatói, azaz a jövő kutatói is. Az 1600 és 3800 méter közötti magasságban végzett terepi kutatásokban részt vett:
Balogh Márton Bence, az SZTE Földtudományok Doktori Iskolájának doktorandusza. Hajszán Adrián, az SZTE földrajz BSc szakos hallgatója; Téren Balázs Péter, Kocsmár Szabolcs és Dömötör Zétény geoinformatika MSc szakos hallgatók. A terepmunkához a hallgatókon kívül öt napig csatlakozott dr. Szatmári József, az SZTE Légkör- és Téradattudomány Tanszékének docense is. A hallgatók és a docens részvétele a Pannónia Ösztöndíjprogram támogatásával, az SZTE és a Biskeki Állami Egyetem közötti mobilitási együttműködés keretében valósult meg.
A résztvevő hallgatók számára a terepgyakorlat jóval többet jelentett egy hagyományos egyetemi kurzusnál. A geodéziai mérések, a drónos adatgyűjtés, a terepi térképezés és a kutatási adatok értelmezése révén első kézből tapasztalhatták meg, hogyan zajlik a tudományos kutatás a gyakorlatban. Az extrém környezetben végzett munka egyszerre jelentett szakmai kihívást és meghatározó személyes élményt.
Prinz Gyula nyomában, 9100 kilométeren át
![]() |
| A Köl-szu tómedrében Prinz 1906 decemberi látogatásakor nem volt víz. A tómederről térképet, a tavat létrehozó hegyomlásról pedig (a képen látható) panorámarajzot készítette Prinz Gyula. |
A kutatócsoport egyedülálló vállalkozásba kezdett: néhol szinte néhány méteres pontossággal rekonstruálta Prinz Gyula 1906-os és 1909-es expedícióinak összesen mintegy 9100 kilométeres útvonalát és táborhelyeit. Ez a munka már hónapokkal az indulás előtt megkezdődött. A Prinz által készített térképek mai földrajzi koordinátarendszerbe történő illesztésével és digitalizálásával sikerült azonosítaniuk az utazó táborhelyeit, útvonalát és panorámarajzainak, fényképeinek készítési helyszíneit.
Prinz Gyula, a 20. század utolsó nagy földrajzi felfedező utazóinak egyike, a magyar földrajztudomány kiemelkedő alakja, 1945 és 1958 között a Szegedi Tudományegyetem jogelőd intézményének tanszékvezető professzora volt.
Az expedíció során a kutatók:
saját terepi megfigyeléseiket és fotódokumentációjukat összevetették Prinz Gyula fényképeivel, leírásaival és panorámarajzaival;
több helyszínen 126 év után megismételték egy másik neves magyar Tien-san kutató, Almásy György 1900-ban készített fényképfelvételeit is.
Prinz, Almásy, és az SZTE expedíciójának tagjai számára is az egyik legnagyobb kihívást a Szaridzsasz-folyó szurdokának megközelítése jelentette. Az SZTE expedíciójának tagjai pontosan azonosították azt a helyszínt, ahol Prinz Gyulának kirgiz kísérőjével együtt 1906 novemberében dacolva az életveszéllyel, -20 fokos hidegben, zajló jégtáblák között átúszta a folyót.
![]() |
| A Tien-san legmagasabb régióiban nincsenek állandó települések, csak turisták számára épített jurtatáborok. Ezek egyikében, 3500m magasságba szálltak meg az SZTE expedíciójának tagjai. |
A völgy bizonyos szakaszai még napjainkban is kizárólag lóháton közelíthetők meg, ezért az SZTE kutatói itt 37 kilométert lovagolva jutottak el a kutatási területre. A helyszínen Prinz térképeit és (mivel fényképezőgépét szállító öszvére hónapokkal korábban egy szakadékba zuhant) panorámarajzait vetették össze a jelenlegi állapotokkal. Megállapították, hogy a bányászat, az infrastruktúra-fejlesztések és a gleccserek visszahúzódása jelentős környezeti változásokat eredményezett.
Klímaváltozás testközelből
Az expedíció egyik legfontosabb eredménye a térség vízháztartásának és tájhasználatának átalakulását dokumentáló megfigyeléssorozat volt. A kazahsztáni Sunkar faluban az SZTE Földrajz- és Földtudományi Intézetének kutatói azt tapasztalták, hogy a Prinz által egykor leírt gyümölcsösök és zöldségeskertek helyén ma nagyrészt bozótos növényzet található. Az általa térképezett tucatnyi vízimalom közül pedig már csak egyetlen rom maradt fenn. A patak csökkenő vízhozama következtében az öntözőrendszerek már nem működnek, mely a területhasználat drámai átalakulását vonta maga után. Kirgizisztánban, Os városa közelében az SZTE geográfus és geoinformatikus kutatói azt figyelték meg, hogy a többszáz éves öntözőcsatornák helyét egyre nagyobb arányban modern vízvezeték-rendszerek veszik át. Ezek elsődleges feladata ma már nem a mezőgazdasági öntözés, hanem a növekvő lakossági vízigény biztosítása.
Különösen fontos kutatási helyszín volt a 3080 méter magasan fekvő Köl-tör, más néven Névtelen-tó, amelyet Prinz Gyula fedezett fel 1909 szeptemberében, és feleségéről Lilly-tónak nevezett el. A szegedi kutatók 117 év elteltével első magyar kutatócsoportként tértek vissza az SZTE egykori professzora által felfedezett helyszínre.
![]() |
| A kutatóexpedició tagjai a Köl-szu -tó partján. Prinz Gyula 1906 decemberében első európaiként pillantotta meg ezt a tavat, és elkészítette a tómeder térképét is. |
A jelenlegi állapotok Prinz fényképével történő összehasonlítása itt már első ránézésre is egyértelmű változásokat mutatott: a korábban látható hófoltok teljesen eltűntek, a tó vízszintje pedig legalább két méterrel csökkent.
A 3500 méteren fekvő Köl-szu tónál (melyet szintén Prinz Gyula írt le és térképezett első európai utazóként) a kutatók azt is megtapasztalhatták, hogy a Prinz által több mint egy évszázada előrevetített turisztikai fejlődés (annak minden előnyével és hátrányával együtt) mára valósággá vált.
A jövő vízkészleteinek kutatása
A Tien-san hegység gleccserei Közép-Ázsia egyik legfontosabb ivó- és öntözővízbázisát jelentik. Az SZTE kutatói Prinz Gyula 1906 évi részletes térképei, az 1970-es évekből származó szovjet katonai térképek, a drónfelmérések, műholdképek és a jelenlegi terepi mérések segítségével számszerűsítik a gleccserek visszahúzódásának ütemét.
![]() |
| A terepmunkán jó szolgálatot tesznek a drónfelvételek, melyek révén részletes térképeket és panorámaképeket készíthetünk Prinz Gyula táborhelyeiről. Dömötör Zétény Geoinformatika mester szakos hallgató drónfelvételek készítése közben. |
E kutatás eredményei különösen fontosak, mivel Közép-Ázsia gleccserei jelenleg mintegy 80-100 millió ember ivóvízellátásához, mezőgazdasági öntözéséhez és energiatermeléséhez járulnak hozzá. Az összegyűjtött adatok tehát a jövő fenntartható vízkészlet-gazdálkodási stratégiáinak megalapozását is szolgálhatják ebben, a klímaváltozás hatásaira különösen érzékeny térségben.
Tudománydiplomácia és új együttműködések
A tudományos munka mellett kiemelt szerepet kapott a nemzetközi kapcsolatok fejlesztése is. Az expedíció résztvevői több kirgiz kutatóintézetet és egyetemet felkerestek, ahol jövőbeni szakmai együttműködésekről egyeztettek.
Dr. Szilassi Pétert személyesen fogadta Bekmamat Dzsenbajev, a Kirgiz Nemzeti Tudományos Akadémia elnöke. A találkozók egyik legjelentősebb eredményeként megállapodás született Prinz Gyula 1911-ben megjelent Utazásaim Belső-Ázsiában című művének orosz nyelvű kiadásáról. Emellett a kirgiz fél nyitottságát fejezte ki a két intézmény közötti hivatalos csereprogramok és tudományos együttműködési megállapodások kialakítására. Az expedíció programjának szervezésében és lebonyolításában kirgiz részről a biskeki székhelyű Közép-Ázsiai Alkalmazott Földtudományi Intézet (CAIAG) is részt vett. Az intézmény részéről Nazgul Alyvaeva két héten át a terepi programokba bekapcsolódva segítette az expedíció munkáját.
![]() |
| Ha összevetjük egymással Prinz Gyula 120 évvel ezelőtti rajzát az SZTE Expedíciójának fényképével, szembetűnő az Asutör gleccser jégtömegének jelentős mértékű csökkenése |
A kapcsolatépítést és a tudományos együttműködést nagymértékben segíti, hogy a helyi szakemberek nagy tisztelettel tekintenek Közép-Ázsia természettudományos, néprajzi értékeinek feltárásában és nemzetközi szintű bemutatásában elévülhetetlen érdemeket szerző magyar felfedező utazók, Almásy György és Prinz Gyula tudományos örökségére.
– Projektünk sikeréhez nagyban hozzájárult a Biskeki Magyar Nagykövetség támogatása. Külön szeretném megköszönni Fal Beáta kulturális és oktatási szakdiplomatának nélkülözhetetlen segítségét, aki személyes közreműködésével is sokat tett az expedíció sikeréért. Ezt a kölcsönös megbecsülést jól mutatja, hogy a karakoli múzeumban önálló kiállítótér mutatja be a magyar felfedezők munkásságát – hangsúlyozta dr. Szilassi Péter.
A Szegedi Tudományegyetem Földrajz- és Földtudományi Intézetének oktatóinak és hallgatóinak közös expedíciója jól példázza, hogy a tudományos kutatás, a nemzetközi együttműködés, a történelmi örökség és a hallgatói tehetséggondozás miként kapcsolódhat össze egyetlen projektben. A 2026 szeptemberi, egy hónapos közép-ázsiai terepmunka egyszerre szolgálta a múlt tudománytörténeti és kulturális értékeinek feltárását és korunk egyik legfontosabb globális kihívása, a klímaváltozás hatásaira való felkészülést.
Dr. Szilassi Péter az expedíció eredményeit 2026. október 20-án, 16.00 órakor Szegeden, az Egyetem utca 2. szám alatti épületben, 1. emelet, JakucsLászló Terem (SZTE BTK) ismerteti, a Magyar Földrajzi Társaság előadóülésén. A rendezvény nyilvános, a belépés ingyenes.
Lévai Ferenc
Fotó: Dr. Szilassi Péter









