– Milyen személyes kapcsolata volt Karikó Katalinnal? – kérdeztük a Karikó Katalinnak címzett borítékokba zárt dokumentumokkal és könyvekkel a Szegedi Tudományegyetem központi épületébe érkező dr. Boross Gábort.
– Közvetlen, szoros kapcsolatunk nem volt, de ismertem az egyetemista időszakból. Édesapám a JATE Biokémiai Tanszékének alapító professzora volt, és ő tanította Karikó Katalint. A hallgatók gyakorlatait a biokémiai tanszéken tartották, én pedig gyakran megfordultam ott, így találkoztam az évfolyamával, láttam őket dolgozni a laboratóriumban és beszélgettem velük.
Dr. Boross Gábor a Batthyány-Strattmann László-díjjal. Fotó: B. G.
– Hogyan került ilyen közel az egyetemi élethez?
– A családunk különleges helyzetben volt. Édesapám nem kapott szolgálati lakást, ezért a JATE újszegedi biológiai épületben laktunk nyolc éven át. Így a tanszék és az egyetemi élet gyakorlatilag a mindennapjaink részévé vált.
– Ön a József Attila Tudományegyetemen is tanult?
– Én az akkori Szegedi Orvostudományi Egyetem, a SZOTE hallgatója voltam. Újszegedről jártam a Tisza túlsó partján sorakozó klinikákra. Ha hazatértem, akkor gyakran együtt vacsoráztunk édesapám irodájában és itt találkoztam a gyakorlatozó hallgatókkal, akik sokszor késő éjszakáig dolgoztak. Nagyon szorgalmasak voltak.
Szent-Györgyi Albert 1973. október 12-én megérkezik a szegedi egyetemek – a JATE és a SZOTE –rektori hivatalának otthont adó Dugonics téri épület elé. Archív fotó
– Milyen volt akkoriban, a múlt század 70-es éveiben a hangulat a szegedi felsőoktatásban?
– Nagyon jó. Nem emlékszem semmiféle rivalizálásra az egyetemek között. A JATE és a SZOTE hallgatói számos helyen találkoztak egymással. Különösen emlékezetes volt a JATE Klub, amely nyitott közösségi térként működött. Bölcsészek, jogászok, természettudósok és orvostanhallgatók egyaránt jártak oda. Színvonalas kiállításoknak, előadásoknak, koncerteknek adott helyet a JATE Klub.
– Ön részt vett 1973 októberében Szent-Györgyi Albert szegedi látogatásának eseményein is?
– Igen. Amikor Szent-Györgyi Albert díszdoktori avatására Szegedre, a Dugonics téri rektori hivatal épületébe érkezett, én is jelen voltam – apám révén – az ünnepségen. A díszterem zsúfolásig megtelt, a hátsó részéből hallgattam az előadást.
– Édesapjának, Boross László professzornak milyen szerepe volt Szent-Györgyi Albert 1973. október 11-12. közötti szegedi látogatásán?
– Édesapámat jelölték ki Szent-Györgyi kísérőjének az itt-tartózkodása idejére. Valószínűleg azért, mert biokémikusként dolgozott, így szakmailag is közel állt hozzá. Az előadásokon, interjúkon és különböző programokon végig mellette volt.
Szent-Györgyi Albert – mellette Boross László – 1973. október 12-én, a SZOTE díszdoktoravató ünnepségén, a Dugonics téri egyetemi épület díszterménen. A rendezvényről a korabeli helyi napilap, a Délmagyarország részletesen beszámolt. E tudósítás elérhető itt, vagyis az SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár Contenta rendszerében, a DélmagyArchív repozitóriumában. Archív fotó
– Kialakult közöttük személyes kapcsolat is?
– Igen, nagyon jó kapcsolat alakult ki. Később Szent-Györgyi meg is hívta édesapámat az Egyesült Államokba. Tudomásom szerint az ott töltött időszak alatt együtt dolgoztak és kapcsolatban maradtak. 1984-ben, apám Fulbright-ösztöndíjas időszakában az édesanyámmal meglátogattuk őt. Egy alkalommal elutaztunk, remélve, hogy Woods Hole-ban, Szent-Györgyi amerikai lakóhelyén és munkahelyén találkozhatunk a híres tudóssal, de erre sajnos nem került sor.
– Az ön édesapjától hallott történetek alapján milyen emberként emlékszik Szent-Györgyi Albertre?
– Rendkívül közvetlen, barátságos emberként. Nemcsak világhírű tudós volt, hanem olyan személyiség, aki könnyen megtalálta a hangot másokkal.
Szent-Györgyi Albert1973. október 12-én, a SZOTE díszdoktoravató ünnepségén. A dedikált archív fotó
– Van-e személyes emléktárgya Szent-Györgyi Alberttől?
– Igen. Van egy dedikált fényképem. Mivel rengetegen vették körül, nem tudtam személyesen odamenni hozzá, ezért édesapámat kértem meg, hogy írassa alá nekem a képet. Ez a mai napig nagyon fontos emlék számomra és a családomnak.
– Hogyan jött létre a család Szent-Györgyi-gyűjteménye?
– Édesapám és édesanyám sok éven át gyűjtöttek minden olyan anyagot, amely Szent-Györgyi Alberttel, illetve a szegedi biokémia történetével kapcsolatos volt. Újságcikkeket, folyóiratokat, tudományos kiadványokat és cikkeket, fotókat, dokumentumokat és egyéb emlékeket őriztek meg. E gyűjteményben találhatók tanulmányok a JATE Biokémiai Intézet történetéről, Szent-Györgyi életéről szóló írások, korabeli újságcikkek, dedikált fotók, intézménytörténeti dokumentumok és olyan anyagok is, amelyek a szegedi tudományos élet fejlődését mutatják be.
– Miért döntött úgy, hogy Karikó Katalin közvetítésével a szegedi egyetemnek ajánlja fel ezeket az anyagokat?
– Úgy gondolom, hogy ezek az emlékek sokkal jobb helyen vannak egy emlékszobában vagy közgyűjteményben, ahol minden érdeklődő megismerheti őket, mint egy családi irattárban.
– 2023. október 2-án jelentették be Stockholmban, hogy Karikó Katalin és Drew Weissman kapja meg a felfedező kutatást elismerő fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat. Mi a véleménye: mit jelenthet Karikó Katalin Nobel-díja a mai fiatalok számára?
– Óriási motivációt. Azt mutatja meg, hogy magyar kutatóként is el lehet jutni a tudomány legmagasabb szintjére. Az ő életútja bizonyítja, hogy a kitartás és a következetes munka meghozhatja az eredményét.
– Mi szükséges ahhoz, hogy valaki jelentős tudományos eredményeket érjen el?
– Mindenekelőtt szorgalom és kitartás. A tudományos pálya rengeteg munkát igényel: kutatást, publikálást, konferenciákon való részvételt és folyamatos tanulást. Akik ezt hosszú éveken át következetesen végzik, azok előtt valóban nagy lehetőségek nyílhatnak meg.
– Lehet-e ma is példakép a fiatal kutatók számára Szent-Györgyi Albert és Karikó Katalin?
– Mindenképpen. Mindketten azt bizonyítják, hogy a tudomány iránti elkötelezettség, a kíváncsiság és a kitartó munka világszínvonalú eredményekhez vezethet. Ez az üzenet ma is ugyanolyan aktuális, mint korábban.
*
Névjegyek – Apa és fia
Boross László (1931–2012) biokémikus, egyetemi tanár, a JATE önálló Biokémiai Tanszékének alapító tanszékvezető professzora volt. 1974-ben hozta létre a szegedi tanszéket, amely később a hazai biokémiai és molekuláris biológiai kutatások meghatározó műhelyévé vált. Kutatásai az enzimkémiára, a fehérjék szerkezetének és működésének vizsgálatára, valamint a kromatográfiás eljárások fejlesztésére irányultak. Dolgozott a Weizmann Intézetben, kutatott Szent-Györgyi Albert mellett az Egyesült Államokban, és Fulbright-ösztöndíjas professzor volt a Lehigh Egyetemen. Tanítványai közé tartozott a későbbi Nobel-díjas Karikó Katalin is.
Dr. Boross Gábor sebész és mellkassebész, a Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház nyugalmazott főorvosa. A szegedi orvosegyetemen szerzett diplomát, majd Kecskeméten építette fel több mint négy évtizedes pályafutását. Az emlődaganatok korszerű sebészi kezelésének hazai úttörői közé tartozik: részt vett az emlőmegtartó műtétek és az őrszemnyirokcsomó-biopszia bevezetésében, mintegy háromezer emlőműtétet végzett. Édesapja, Boross László biokémikus professzor volt. Munkásságát Miniszteri Elismerő Oklevéllel és Batthyány-Strattmann László-díjjal ismerték el.
*
A borítóképen Szent-Györgyi Albert és Boross László látható a Nobel-díjas tudós amerikai munkahelyén, Woods Hole-ban. Archív fotó: a Boross család fotóalbumából
Újszászi Ilona
Archív fotó, fotók forrása: a Boross család fotóalbuma
