Bezár

SZTEhírek

Prof. Dr. Bozóki Zoltán, az SZTE-MTA Fotoakusztikai Kutatócsoport vezetője (jobbról) és egykori tanítványa, Varga Attila a Hobré Laser Technology Kft. üzeme előtt

Sikeres cég épült az SZTE fotoakusztikus fejlesztésére - Prof. Dr. Bozóki Zoltán a tudományos és gazdasági sikerről

Sikeres cég épült az SZTE fotoakusztikus fejlesztésére - Prof. Dr. Bozóki Zoltán a tudományos és gazdasági sikerről

2026. október 27.
9 perc

A Szegedi Tudományegyetem fotoakusztikai kutatócsoportja által kifejlesztett gázdetektálási mérőműszer iskolapéldája az egyetemi kutatásból kiinduló sikeres innovációs projektnek. A találmány licencét 25 éve megvásároló holland cég a fotoakusztikus műszerre szegedi gyártóüzemet alapított, és azóta is sikeresen értékesíti mérőműszereit a kőolaj- és földgázipar nemzetközi szereplőinek. Milyen egy sikeres innováció anatómiája? Kell-e hozzá szerencse vagy elég a tankönyvet követni? Van-e szakadék a tudományos eredmény és a gazdasági siker között? Prof. Dr. Bozóki Zoltánt, az SZTE TTIK Fizikai Intézet Optikai és Kvantumelektronikai Tanszék egyetemi tanárát, az SZTE-MTA Fotoakusztikai Kutatócsoport vezetőjét kérdeztük.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

A Szegedi Tudományegyetem Fotoakusztikus Környezetifolyamat-megfigyelési Kutatócsoportját 2022 nyarán alapította Prof. Dr. Bozóki Zoltán. A szegedi egyetemen 1994 óta foglalkoznak a kutatási témával, Bozóki Zoltán az induláskor Prof. Dr. Szabó Gábor hívására jött a Szegedi Tudományegyetemre, miután az előző években az Akadémia Központi Fizikai Kutatóintézetében a fotoakusztikában szerzett tapasztalatot. A kutatási téma az 1990-es évek második felében már vesztett korábbi népszerűségéből, de a kutatócsoport nem detektálási csúcsokat akart felállítani, hanem azt tűzték ki célul, hogy a lézeres fotoakusztika technikai előnyeit, mindenekelőtt a megbízhatóságát kihasználják az ipari terepi méréseknél. A lézeres fotoakusztikus spektroszkópia ugyanis egyedülálló módon alkalmas gázok és gőzök koncentrációjának nagy pontosságú, gyors és automatikus mérésére, valamint az aeroszol részecskék valós idejű elemzésére. A kutatócsoport és elődei az elmúlt három évtizedben eszközparkot fejlesztettek a fotoakusztikus műszerekből, és nemzetközi minőségű tudást halmoztak fel a témában.

A szegedi egyetemen fotoakusztikával foglalkozó kutatók első fejlesztésükkel az 1990-es évek közepén jó szemmel szúrták ki, hogy a Szeged környékén is működő földgáziparban alkalmazható lehet egy lézer alapú gázdetektálási műszer. Bozóki Zoltán elmondta, hogy ez a fotoakusztikus elven működő mérőműszer a földgáz, biogáz és más gázok egyes szennyező összetevőinek koncentrációját mérte, ami minőségbiztosítás szempontjából kritikus fontosságú.

– Elsősorban a földgáz széndioxid, vízgőz és kénhidrogén tartalmát mértük – emlékezett Bozóki Zoltán. – A kénhidrogén mérgező gáz, amit nemcsak az emberek biztonsága miatt kell mérni, hanem azért is, mert a földgázt szállító csővezetéket és az infrastruktúrát is károsítja. Ezért lehetőleg minél kevesebbet (lehetőleg semennyit sem) lenne szabad beengedni a vezetékbe. Költséges és nehézkes kijavítani az olajfúró tornyokból érkező, tenger alatti, meghibásodott vezetékeket, ezért a tulajdonosoknak is érdekük folyamatosan monitorozni a káros anyagok koncentrációját. A mi műszerünk megmutatja, hogy milyen összetételű a földgáz, fennáll-e a korrózió veszélye.

A nyilvánvaló piaci lehetőség ellenére az SZTE kutatócsoportja által kifejlesztett mérőműszer nem magától lett piaci siker, ehhez ipari kapcsolat és szerencse is kellett:

– A fotoakusztikus fejlesztések felhasználásáról 1996-ban beszéltünk először Dr. Puskás Sándorral, a MOL fejlesztőmérnökével. Elmondtuk, van ötletünk, mire is lehetne alkalmazni a fotoakusztikát, hiszen a gázok detektálásához a fotoakusztikus eljárás előnyösebb, mint ha a spektroszkópiát használnák. Sándor néhány nap gondolkodás után elmondta, hogy földgázban kellene vízgőzt mérni a MOL-nál. K+F szerződéseket kötöttünk a MOL-lal, először laborműszerre, majd kitelepíthető műszerre. A folyamat végén 1999 decemberében telepítettük az első műszert az algyői gázüzemben, majd Üllésen felszereltünk egy újabbat. Üllésre sokat jártunk ki a műszer működését ellenőrizni; reggelente, még mielőtt a gyerekeket bevittem az iskolába, Varga Attila hallgatómmal, majd munkatársammal együtt megnéztük, jól működik-e a műszer, aztán mentem vissza a gyerekekért – emlékezett vissza Bozóki Zoltán.

A fejlesztésből 2001-ben született meg az SZTE és a MOL közös szabadalma, ennek hasznosítására 2004-ben hozták létre a Hilase Kft. nevű vállalkozást. Az SZTE kutatócsoportja által alapított cég 2009-ben találta meg a kapcsolatot a holland Hobré Analyser Solutions vállalattal.

– Óriási a szakadék a tudományos, illetve a piaci szempontból sikeres projektek között. E két stádium között nagyon sok mindennek össze kell jönnie. Az például teljesen véletlen volt, hogy a hollandokkal összejöttünk. Egy jókor jött telefonhíváson múlott. Ha két héttel korábban vagy később hívom a hollandokat, akkor lehet, hogy nem lett volna az együttműködésből semmi. Akkor ugyanis éppen felmondták a szerződésüket a korábbi partnerükkel, amelyik hasonló mérési módszert nyújtott, így azon kezdtek gondolkozni, hogy hogyan tovább? Két héttel korábban azonban lehet, hogy bennünket hajtottak volna el udvariasan – mondta Bozóki Zoltán.

Innentől az SZTE kutatóiból álló cég a Hobré megrendelésére gyártott vízgőz és kénhidrogén detektálására alkalmas eszközöket. Rövidesen ebből a vállalkozásból nőtt ki a Hobré szegedi mérőműszergyártó leányvállalata. A fotoakusztikus műszert azóta a világ számos pontjára értékesítik a kőolaj- és földgázipari szereplők számára. A fejlesztés pedig követendő mintája lett az egyetemi kutatóhelyről kiinduló innovációnak, amelyre alapozva a régióban gazdaságilag is sikeres vállalkozást lehet üzemeltetni.

Prof. Dr. Bozóki Zoltán, az SZTE-MTA Fotoakusztikai Kutatócsoport vezetője
Prof. Dr. Bozóki Zoltán, az SZTE-MTA Fotoakusztikai Kutatócsoport vezetője. Fotó: Bartha Karina


Az SZTE fizikaprofesszorát a termék sikere személyes karrierjében is válaszút elé állította. A Hobré ugyanis ragaszkodott hozzá, hogy Bozóki Zoltán legyen a Magyarországon megalakuló cég vezetője:

– Rövid ideig a Hilase Kft.-nek és a Hobré Laser Technology Kft.-nek is ügyvezetője voltam. Ezután a hollandok megkérdezték, csinálnám-e főállásban; én viszont úgy már nem akartam. Az egyetemet nem akartam otthagyni, ahhoz túlságosan szeretem a kutatást és az oktatást. Olyan szempontból nem vagyok vállalati vezetőnek való, hogy életemben párszor munkatársat kellett elküldenem, nem sokszor, de mindig nagyon megviselt. Pedig kedvelem a Hobré üzemét. Tatabányán nőttem föl, igazi ipari környezetben, az ipart, a gyárakat, a termelést szeretem, mert ott minden kézzelfogható. Viszont annak idején gyakorlatilag semmilyen céges ismerettel sem rendelkeztem; fizikusnak tanultam, mindig is kutatni akartam, sosem volt bennem céges ambíció. Például, amikor először felmerült, hogy céget kellene alapítani, akkor még azt sem tudtam, hogy a cégnek ügyvezető igazgatója van. Mikor erre rájöttem, megkérdeztem Gábort, hogy van-e elképzelése arról, hogy ki lesz az ügyvezető? Mondta, hogy van. Te leszel az, tette hozzá. Hosszú ideig tartott mire meggyőztem magamat, hogy ezt tényleg nekem kell csinálnom. Az SZTE fotoakusztikai kutatócsoportja ezután további alkalmazások reményében fejlesztett műszereket. Ezek közül a legismertebb a CARIBIC (Civil Aircraft for the Regular Investigation of the atmosphere Based on an Instrument Container) nevű európai légkörkutatási projektben felhasznált berendezés. A projekt lényege az volt, hogy a drága speciális kutatórepülőgépek helyett a menetrend szerinti utasszállító gépek csomagterében helyeztek el műszerkonténereket, és repülés közben ezekkel végeztek méréseket. Ennek a műszerkonténernek az egyik központi egysége az általunk fejlesztett és gyártott vízgőzmérő fotoakusztikus műszer.

Bozóki Zoltán szerint ez az alkalmazás is fontos tudományos eredménynek számított, de nem futott be ipari sikert:

– Míg a repülőgépre szerelt vízgőzmérő berendezésből egyetlen darabot adtunk el, addig a gázüzemekben, kitermelési helyeken használt műszerünkből évente több mint húszat. Tudományos szempontból érdekesebb, nagyobb presztízsű a vízgőzmérő, mégsem abból lettek tényleges eladások. Természetesen mind a két alkalmazás közel áll hozzám, de az egyik inkább tudományos szempontból fontos, a másik viszont igazi piaci hasznosulású innováció, ami több százmilliós bevételt hozott a Hilase-Hobre együttműködésnek, és mérhető bevételt az egyetemnek is – értékelte Bozóki Zoltán.

Varga Attila az SZTE fotoakusztikus kutatócsoportjából kezdte pályáját, Bozóki Zoltán PhD-hallgatója volt, de még a cím megszerzése előtt előnyösebbnek látta elfogadni a Hobré Laser Technology Kft. ajánlatát; Eszenyi Tamással együtt, aki szintén Bozóki Zoltán tanítványaként és a kutatócsoport tagjaként diplomázott, ma a cég kutatás-fejlesztési feladataival foglalkoznak.

– Igyekszünk a terméket minél inkább a piaci igényeknek megfelelően alakítani. Azon dolgozunk, hogy egyszerűbb legyen kezelni, karbantartani, telepíteni és gyártani – mondta Varga Attila. – Nincsenek forradalmi nagy fejlesztéseink, hiszen nagyon biztosnak kell lennünk abban, amit lépünk. Az iparban olyan fejlesztéseket kell csinálni, amelyeknek előre kalkulálható a megtérülésük. A Hobré eléggé konzervatív e tekintetben, mindent számonkérnek, nem fognak beleugrani olyan beruházásba, ami bizonytalan kimenetelű.

– Emellett úgy működünk, mint egy know-how központ, a műszerrel kapcsolatos kérdések mind ide futnak be hozzánk – tette hozzá Eszenyi Tamás. – Mi vagyunk azok, akiknek a műszer minden apró pontját ismernünk kell, az egész műszert egy rendszerben kell látnunk. Egyfajta szakmai támogatást adunk, lényegében az egész Hobré minden irányába.

Prof. Dr. Bozóki Zoltán, az SZTE-MTA Fotoakusztikai Kutatócsoport vezetője és egykori tanítványa, Varga Attila a Hobré üzemében
Prof. Dr. Bozóki Zoltán, az SZTE-MTA Fotoakusztikai Kutatócsoport vezetője és egykori tanítványa, Varga Attila a Hobré üzemében. Fotó: Bartha Karina


Az SZTE fotoakusztikai kutatócsoportja továbbra is az ipari hasznosíthatóságot tartja szem előtt, Bozóki Zoltán szavaival keresik a „földgázipar 2-t”, de még nem találták meg.

– Próbálunk az egyetemen folyó kutatások számára is fotoakusztikus eljárásokat ajánlani. Nemrég például Janáky Csaba, az egyetem energiakonverziós kutatásainak vezetője keresett meg minket, mert azt kereste, hogy hol készítik a világon a legjobb ammóniaizotóparány-mérő műszert. Végignézte Kínát és Amerikát, majd arra jött rá, hogy a szomszéd folyosón éppen van egy ilyen műszer – mondta nevetve Bozóki Zoltán.

A kutatócsoport 2025-ben HUrizont pályázatot is nyert, ebben azt kutatják, hogyan lehet a fotoakusztika érzékenységét speciális metaanyag struktúrákkal megnövelni. Hiába érzékeny ugyanis az eljárás, Bozóki Zoltán szerint a verseny óriási, itt már az is versenyelőny, ha 15–20 százalékkal sikerül javítani az érzékenységet.

– A metaanyagokkal egyelőre még ismerkedünk, ezek egyfajta csodaanyagok, a normál anyagoktól eltérő, kedvező tulajdonságaik vannak. Ha egy anyag mérete a hang hullámhosszának töredéke, akkor a hagyományos anyag nem tudja befolyásolni a hanghullámot, mert annyira kicsi, hogy a hang kikerüli; ezek a metaanyagok mégis működnek, annak ellenére, hogy ilyen picikék. A HUrizont pályázatban azt vizsgáljuk, hogyan lehetne metaanyagot beépíteni a fotoakusztikus kamrába – tette hozzá Bozóki Zoltán.

A csoport a kilélegzett levegő gázösszetételének, például metán-tartalmának diagnosztikai célú vizsgálatára alkalmas orvosi eszközt is fejlesztett, legújabban pedig a levegőben szálló nanoműanyagok részecsketartalmának mérésére szolgáló fotoakusztikai eljáráson dolgoznak:

– Az orvosi alkalmazások fejlesztése jól halad, ezek szép célok, de kérdés, melyikből lesz piacképes termék. Nincs olyan kutatási irányunk, amelyik ne vált volna be, de szeretnénk, hogy piacképes kereslet is legyen a megoldásokra. Ezért folyamatosan több irányon dolgozunk. Amikor az első fejlesztést eladtuk a hollandoknak, őszintén szólva azt hittem, könnyebben jönnek a következők. De már látszik, hogy a piaci sikert nehéz megismételni, sok próbálkozás kell hozzá. Óriási az eltérés a tudományos szempontból sikeres és a piacilag sikeres projekt között. E két stádium között sok mindennek össze kell jönnie.

Panek Sándor

A borítóképen: Prof. Dr. Bozóki Zoltán, az SZTE-MTA Fotoakusztikai Kutatócsoport vezetője (jobbról) és egykori tanítványa, Varga Attila a Hobré Laser Technology Kft. üzeme előtt. Fotó: Bartha Karina

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Aktuális események

Rendezvénynaptár *

Kapcsolódó hírek