Bezár

Hírarchívum

Dr. Zsigmond-Sziebig Orsolya

„A tiszta forrás a legfontosabb” – Süt-főz és varr az ÁJTK mindig kreatív oktatója

„A tiszta forrás a legfontosabb” – Süt-főz és varr az ÁJTK mindig kreatív oktatója

2026. november 03.
8 perc

Dr. Zsigmond-Sziebig Orsolya Johanna, az SZTE Állam- és Jogtudományi Karának adjunktusa gyermekkora óta annyira szeret sütni, hogy még a cukrászi pályát is fontolgatta. Mára környezetjogász, környezetjogi kutatócsoportot vezet és a hallgatók egyik kedvenc oktatója. A sütés-főzés mellett számos alkotóhobbit kedvel és az élet minden területén a kreativitásra törekszik.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Egyszer mesélted, hogy a pályaválasztáskor a szüleid tanácsára indultál el jogi pályán, hiszen egy jogászból, könnyebben lesz cukrász, mint fordítva. Felelevenítenéd ezt a történetet?

– Igen, ez így volt! A történet úgy indult, hogy tízéves koromban először éreztem motivációt arra, hogy süssek egy piskótát. Otthon amerikai konyhás elrendezésünk van, emlékszem, édesanyám pont ott ült a nappaliban. Így az ő szóbeli irányításával megsütöttem életem első piskótáját. Ez annyira jól sikerült, hogy húsz évig folyamatosan sütöttem és mindig azon gondolkodtam, hogy mit készítsek legközelebb. Gimnáziumban nagyon sok minden érdekelt, biológia-kémia fakultációra jártam, így nem vezetett egyenes út a jogi egyetemre. Azt is mondtam a szüleimnek, hogy szeretnék cukrász lenni, mert annyira élvezem a sütést. Félig-meddig viccesen válaszolták, hogy jogászként könnyebb cukrászkodni, mint cukrászpályáról jogászi pályára váltani. Így végül kerülőúton érkeztem meg a jogi karra, de azóta is itt vagyok, és nagyon szeretem a munkám.

Milyen ízvilágokat és konyhákat szeretsz?

– Ez egy nehéz kérdés. Nagyon szeretem a közel-keleti ízeket, használom a keleti fűszereket, például a kurkumát. Az olasz konyhát is kedvelem, gondolva a kovászos péksüteményekre és pizzákra. Alapvetően tradicionálisabb konyhán nőttem föl, viszont édesanyám ebből is nagyon tisztán főzött. A családunkban kerüljük a színezékeket, az adalékanyagokat, próbálunk minél inkább a természetes ízek felé mozdulni. Az egész sütés-főzésben, amit édesanyám és én szeretünk, a természetességet kedveljük. Nagyon szeretem azt, ha egy süteményen érződik, hogy jó minőségű kakaóból készült vagy igazi vanília került bele. A természetes ízek és a természetes alapanyagokból való főzés számomra fontosabb, mint az, hogy vizuálisan tökéletes legyen egy sütemény, vagy bármilyen étel.


Kalács
Fonott kalács. Fotó: Dr. Zsigmond-Sziebig Orsolya Johanna


Végeztél a sütés-főzéssel kapcsolatban tanfolyamot vagy autodidakta módon sajátítottad el?

– Mondhatni anyu-tanfolyamot végeztem. Édesanyám gyerekkoromtól kezdve mindig elhalmozott minket a legfinomabb ételekkel és italokkal, tőle tanulok. Az egyik dédnagymamám szakácsnő volt, valahol benne van a családunkban a főzés iránti szeretet. Mindkét bátyám is főz, úgy kerültek ki otthonról, hogy bármit megcsinálnak maguknak és a családjuknak. Sokan úgy hagyják el a szülői házat, hogy nem tudnak főzni, háztartást vezetni. Mi úgy nőttünk fel, hogy ez természetes dolog volt. Nem végeztem hivatalos tanfolyamot a sütés-főzés kapcsán. Szerencsés vagyok, hogy gyerekkorom óta rengeteget tanultam édesanyámtól, és máig fordulhatok hozzá tanácsért.

Hogyan főzöl, szakácskönyvből vagy inkább magadtól?

– Mindig keresem az új ízeket és recepteket. Gyűjtöm a szakácskönyveket, így sokszor csak átböngészem a régi kiadványokat ötletekért. Nem egy konkrét receptet készítek el, hanem többől inspirálódva főzök vagy sütök valami újat. Sok bevált családi receptet is kaptam édesanyámtól, saját bejgli receptem is van, amit tizenöt éve sütök. Talán soha egyetlen receptet sem készítettem el úgy, ahogy az le volt írva, valamit mindig változtattam rajta. Itt is a tiszta forrás a legfontosabb: reform alapanyagokat, natúr, adalékanyagmentes termékeket vásárolok, amelyeknek más a vízfelvételi képessége, mint a hagyományos liszteknek. Így az alapanyagoknak és az aktuális ízlésemnek megfelelően alakítom a recepteket.


Sós sütemény
Sós sütemény. Fotó: Dr. Zsigmond-Sziebig Orsolya Johanna


Kétlaki életet élsz, eredményes kutatómunkát végzel, kutatócsoportot vezetsz, a témavezetettjeid is szép eredményeket érnek el. Hogyan marad időd a hobbikra?

– Az időbeosztás a kulcs. Sokszor hónapokra előre megtervezem, milyen óráim lesznek, mikor kell Budapestről Szegedre jönnöm és melyek a szabadnapok. Ahhoz, hogy az akadémiai munkámat is megfelelő színvonalon lássam el, gyakran nyári szünetben, hétvégéken és szabadságon is dolgoztam. Nem minden hobbimmal foglalkozom egyszerre, mert sok minden érdekel. A sütés-főzés számomra már nem csak hobbi, hanem feladat is, hogy legyen otthon egészséges, saját készítésű étel. A hobbiszintű sütés-főzés leginkább az ünnepekhez kapcsolódik, például a szüleim házassági évfordulójára és a férjem születésnapjára tortát sütök, karácsonykor mindig készítek bejglit. A többi hobbi időbeosztás kérdése. Nálam nagyon kevés a holtidő egy nap. Például, amikor leülök egy sorozatot megnézni, általában mellette valamilyen kreatív tevékenységet végzek. Azért is marad ennyi mindenre időm, mert nem annyira igénylem a teljes leállást. Inkább az aktív pihenést szeretem. Például folyamatosan járok varrótanfolyamra, úgy alakítom a szombatjaimat, hogy beleférjen az időmbe.


Torta a házassági évfordulóra
Torta házassági évfordulóra. Fotó: Dr. Zsigmond-Sziebig-Orsolya Johanna


Megtudtuk, hogy kreatív hobbikat is művelsz, milyen hobbijaid vannak még?

– A kézműveskedés mindig is jelen volt az életemben, művészeti általános iskolába jártam Makón, ahol kórustag és rajzszakkörös voltam. Kisgyermekkoromtól láttam, hogy édesanyám gyakran kézműveskedik, szépen hímez, köt és horgol. Én is már kislányként megtanultam kötni. Egy ideig aktívan hímeztem is, de aprólékos tevékenységként nehéz úgy abbahagyni, hogy két hét múlva ugyanott folytathassam. Így áttértem azokra a hobbikra, amelyek könnyebben letehetők, ha közbejön egy nagyobb munka. A varrás is a családomból ered. Az anyai nagymamám gyönyörűen varrt, nekem is rengeteg holmit készített. Anyukám, amikor kisgyerekek voltunk, autodidakta módon tanult meg varrni. Az utóbbi két évben nehéz időszakon mentem keresztül, kellett valami, ami eltereli a figyelmem. 2025 telén találtam meg Budapesten a Varróház varróiskola tanfolyamait. Először egy kezdő tanfolyamra, később egy haladóra jelentkeztem, most szuperhaladóra járok. Gyakorlatorientáltan, példákon keresztül tanulunk varrni, így készítettem már szoknyát, nadrágot és ruhát is. Ez egy abszolút kreatív tevékenység. Azért szeretem, mert viszonylag egyszerű szabásmintákból egy szép anyaggal nagyon gyorsan sikerélményt nyújt az embernek. A szabásminta készítésével a rajzolás is megjelenik benne, az anyagválasztás pedig a szépérzéket hívja elő. Jó érzés készíteni valamit, amit azután valaki hordhat és környezetvédelmi szempontból is előnyös. A varrás így összekapcsolja mindazt, amit szeretek csinálni. Jelenleg ezzel a hobbival foglalkozom a legtöbbet.

Milyen darabokat varrtál eddig és mit tervezel még a jövőben?

– Eddig kifejezetten olyan ruhákat próbáltam varrni, amelyeket dolgozni is felvehetek. A diplomaosztón már olyan nyári ruhában voltam a színpadon, amit én magam varrtam. Záróvizsgáztattam is már szoknyában, amit én készítettem, de varrtam már farmert a hétköznapokra is. A jövőben szeretnék olyan ruhákat varrni, amelyeket díszíteni is tudok, például a nyakkörét vagy a mandzsettáját egy gyönyörű színű hímzéssel. Azt szeretem, ha egyszerű a ruha szabásmintája és elkészítése, viszont, ha szép anyagból készül, különleges és egyedi ruhadarabot kapunk. Főként női ruhákat szeretnék varrni, például édesanyámnak.


Varrás közben
Varrás közben. Fotó forrása: Dr. Zsigmond-Sziebig Orsolya Johanna


Környezetvédelmi szakjogász vagy, mondható-e hobbidnak a környezetvédelem?

– Ezt inkább létformának hívnám, amit az életemben próbálok megvalósítani. Figyelek rá, hogy minél kisebb legyen az ökológiai lábnyomom, minél kevesebbet tegyek hozzá a bolygónk elpusztításához. Vannak hobbijaim, amelyek ehhez az életstílushoz kapcsolódnak. A varrás elkezdéséhez is motivációt adott, hogy nem szívesen vásárolok fast fashion cégeknél. Jobb, hogy nem mindig vásárolok ruhát, hanem Európában gyártott ruhaanyagokból varrok magamnak. Nagyon szeretek kertészkedni is, ami szintén kötődik a természetvédelemhez és környezetvédelemhez, hogy gondozzuk a föld egy kicsiny darabját.

Úgy tudom, számodra nagyon fontos az oktatói tevékenység, egyik évben az ÁJTK év oktatói díját is megkaptad.

– Az volt számomra az egyik legnagyobb elismerés, mert azoktól kaptam, akikért tényleg bemegyünk mindennap az órákat megtartani. Az oktatást is kreatív tevékenységnek tartom, törekszem arra, hogy kreatív módszertant behozva a hallgatóknak is minél érdekesebbek legyenek az órák. Ez azért is fontos, mert akiket most tanítunk, már egy digitális korban nőttek föl, így őket a régi oktatási módszerek sokszor már nem tudják lekötni. Próbálok vizuálisan olyan diasorokat készíteni, olyan feladatokat kitalálni, amelyek tetszenek nekik. A gyakorlatokon igazán teret kapunk a kreativitásra, új típusú feladatokat készíthetünk a hallgatóknak. Például nemrég asszociációs képeket nyomtattam, amelyek kapcsán felsorolhatták a nemzetközi jogi szabályozási területeket, amiket ismertek. Nagyon szeretem az évente megújuló egyetemi közeget mindig új arcokkal, tehetségekkel és kihívásokkal. 2020. óta működik a Nemzetközi és Uniós Környezetjogi Kutatócsoportom, egy szuper hallgatói közösség, akik szép eredményeket hoztak el az elmúlt években. Idén egy speciális nanoműanyag kutatócsoportot is alakítunk. Komoly motivációt ad, hogy érdeklődő, ügyes hallgatók jelentkeztek.


Dr. Zsigmond-Sziebig Orsolya Johanna
Dr. Zsigmond-Sziebig Orsolya Johanna. Fotó: Bartha Karina


Milyen pluszt adnak az életedben a hobbijaid?

– Számomra elképzelhetetlen az életem alkotótevékenységek nélkül. Lételemem, hogy akár egy ruhadarab, egy finom sütemény vagy egy szépen gondozott virágágyás elkészüljön a kezem alatt. Az alkotási vágy megélése mellett a pihenést is jelentik. Az akadémiai munka mentálisan nagyon megterhelő, éjszakákon sokszor érzem, hogy nem tudok teljesen kikapcsolni, mert még mindig a feladatokon pörög az agyam. A varrás teljesen kikapcsol, mert abszolút más tevékenység, más erőforrásokat igényel, olyankor csak arra figyelek. Nekem kell valamilyen kreatív tevékenység, hogy igazán tudjak pihenni. Szerencsés vagyok, mivel a családom is elismeri és támogatja a kreatív időtöltésemet.

Bartha Karina

Fotók: Bartha Karina és Dr. Zsigmond-Sziebig Orsolya Johanna

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Aktuális események

Rendezvénynaptár *

Kapcsolódó hírek