Feltárható történeteket és életutakat rejt az SZTE levéltári iratkincse – mondja Dr. Gausz Ildikó főlevéltáros

Bizonyára kívülről-belülről ismeri az egyetemi levéltárat, kezdenénk udvariasan, de Dr. Gausz Ildikó történész-főlevéltárost több mint húsz éves közgyűjteményi szférában szerzett szakmai tapasztalat után nem a dobozok feliratai érdeklik, mondja, hanem a mögöttük rejlő, még feltárásra váró tartalom. A Szegedi Tudományegyetem levéltára 2004. december 1-jétől lett az egyetem központi szolgáltató egysége. Szaklevéltári jogosultsága van, de sokáig csak két munkatárssal működött, kevéssé látható módon. Míg az egyetemi könyvtár 2004 decembere óta különleges infrastruktúrával dolgozik a József Attila Tanulmányi és Információs Központban, a levéltár megmaradt salgópolcos rendszerében. Kézenfekvő volt, hogy a két intézmény integrálódjon, 2025 nyarától az egyetemi levéltár az SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár egységeként folytatja tevékenységét. Gausz Ildikó az intézmény levéltári főigazgató-helyettese jelentős részben még egy feltárás alatt álló iratanyagot örökölt meg az egyetem Honvéd téri épületében, amelynek raktárai jórészt megteltek. Az egyesülés szerinte nagy fordulópont volt, hiszen a könyvtártól korszerű infrastruktúrát, szakértői hátteret kaptak az iratfeltárás, az állományvédelem, a digitalizálás, a szerverháttér vagy a pályázás területén.

– Levéltárunk 1000-1200 iratfolyóméternyi anyagát egy vármegyei levéltár megmosolyogná, de az egyetemi levéltárak között ez viszonylag nagy iratanyagnak minősül. Nemrég készítettük el az itt őrzött iratanyag fond- és állagjegyzékét és folyamatosan végezzük az iratok feltárását, nyilvántartásba vételét – mondja Gausz Ildikó.

A helyhiány miatt tavaly megkezdték az állomány tömörítését. A korábban gazdaságtalanul dobozolt iratanyagot az átfogó rendezést követően új struktúrában, a levéltári szabványoknak megfelelő, savmentes A4-es és A3-as dobozokba helyezték el, így a raktári kapacitás kihasználtsága jelentősen javult. Szokatlan ugyan, hogy egy levéltáros az üres polcokra büszke, de a többi földön sorakozó feltáratlan iratmennyiséget nézve igazat kell adnunk neki. Ez a munka felszabadított raktárterületet és további gyarapodást eredményez majd.

A SZTE levéltári anyagából az elmúlt évek digitalizálási projektjei során a kari tanácsülések és az egyetemi vezetőtestületek jegyzőkönyvei kerültek fel a Hungaricana oldalára. A közgyűjteményi portálon a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem természettudományi karának ülései az 1872-es alapítástól megtalálhatók, a jogtudományi karról, a bölcsészkarról és az orvoskarról pedig a kolozsvári egyetem Szegedre településének időszakától érhető el digitális iratanyag.

A levéltár legrégebbi iratai 1872-ből, az újraalapított kolozsvári egyetem, a Ferenc József Tudományegyetem időszakából származó szigorlati, vezetőtestületi és kari tanácsülési jegyzőkönyvek. A természettudományi, orvostudományi és bölcsészettudományi karról maradtak fenn értékes kolozsvári iratok, de a korabeli szálas iratmennyiségnek csak töredéke jutott ide, az SZTE levéltárába. Az iratmennyiség sorsáról háborús történetek szólnak, állítólag szállítás közben találat érte a vasúti kocsit, ez azonban hitelesen nem bizonyítható. Az egyetem könyvtára és levéltára 1919-ben egy 10 évvel korábban átadott, a korszak élenjáró könyvtártechnikai szaktudását alapul vevő modern épületet volt kénytelen hátrahagyni Kolozsváron. Ebben az épületben maradt a közel félmillió kötetes állomány, amely két nagy egységből állt: az egyetem mintegy 200 000 kötetes saját könyvtárából, valamint az Erdélyi Múzeum-Egyesület által megőrzésre átadott, mintegy 300 000 kötetes könyvanyagból, továbbá egy jelentős levéltári irategyüttesből.

A kolozsvári egyetem szegedi letelepedése utáni időszaktól a szegedi egyetem levéltárában már nagy mennyiségű dokumentum maradt fenn. Az 1940–1944 között Kolozsvárra visszatérő egyetem kolozsvári iratanyagát pedig 1944-ben sikerült visszamenekíteni az erdélyi városból, így ez az anyag is megtalálható a levéltárban. A háború utáni hivatali iratanyag egy része a város őrizetébe került, ezért az egyetemi levéltár később már a megyei levéltártól tudott átvenni számos egyetemi irategyüttest.

– Az egyetemi vezetőtestületek, kari tanácsülések jegyzőkönyvei kevés hiánnyal fellelhetők nálunk. A hiányok az 1950-es évektől kezdődnek. Számos jegyzőkönyvből szemmel láthatóan eltávolítottak lapokat. A hiányok pótlását több fond anyagára támaszkodva végeztük. Ettől függetlenül az iratlapok eltűnése feltehetően politikai indíttatású utólagos beavatkozásra vezethető vissza. Ebben az időszakban a papírminőség is romlott, a papírhiány pedig takarékosságra kényszerített. A korábbi, már nem használt ügyiratok lapjait megfordítva a másik oldalukon újra felhasználták, így nem egyszer éppen a hátoldalon fennmaradt szöveg bizonyul érdekesebbnek, mint az előlapon olvasható. Általános jelenségként az is megfigyelhető, hogy az iktatószámozás folytonossága időnként megszakad, és egyes ügyiratok, sőt olykor teljes dossziék is hiányoznak, ezeket az iratokat akkoriban kiselejtezték. A levéltári gyakorlat ma már nem teszi lehetővé az ilyen jellegű iratvesztést – mondta Gausz Ildikó.

Dr. Gausz Ildikó történész-főlevéltáros, SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár főigazgató-helyettese. Fotó: Bartha Karina

A főigazgató-helyettes az intézmény feladatának tartja az egyetemtörténeti kutatások segítését. Az egyetemi levéltár iratanyaga rendszeresen vonz kutatókat, az egyetem szegedi letelepedésének évfordulója idején gyakran teltház volt. A kutatás ingyenes, az SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár felfogása szerint aki ide betér, tudománytörténeti, társadalomtörténeti kutatásával kötődik az egyetemhez. Szabály viszont, hogy a személyes adatokat tartalmazó iratok megtekintését kutatói engedélyhez kötik, mivel ezeket a személyiségi jog védi. Ez az oka annak, hogy a tanácsülési jegyzőkönyveket az 1990-es évektől nem tették közzé online. – Bárhova nézünk, az egyetemi iratokban személyes adatok vannak – mondja Gausz Ildikó. – Gyakran keresnek bennünket azzal, hogy egy évfolyamtalálkozó előtt adjuk ki a törzskönyvet, de ilyenkor inkább kiírjuk a névsort, és azt adjuk át.

Hasonlóan kényes adatok találhatók az 1956-os egyetemi fegyelmi ügyek jegyzőkönyveiben, mutat egy kutatásra kikészített mappára az egyetemi levéltár vezetője:

– Ezek itt az 1956 utáni megtorlások idején az egyetemen lezajlott fegyelmi ügyek határozatai. Megrovások, elbocsátások, egyetemről kizárások, börtönbüntetési javaslatok. A hallgatókra javasolt leggyakoribb büntetés az összes egyetemről való elbocsátás volt. Oktatók, professzorok, hallgatók vannak a listában, ismerős nevek köszönnek vissza, köztük az a Baróti Dezső rektor, akinek családja nemrég adta át a hagyatékát – mondja Gausz Ildikó.

A készülő harmadik egyetemtörténeti kötetbe Gausz Ildikó írta meg az egyetemi könyvtár 1920 és 1945 közötti történetét. Bevallása szerint a munka olyan örömmel töltötte el, hogy azóta már a könyvtár és levéltár teljes történetének kötetét készíti elő a kolozsvári évektől napjainkig könyvtáros kollégáit is belevonva a munkába.

A raktárakban itt is, ott is az iratok tervszerű rendezésének nyomai látszanak. Az egyik teremben az egyetemi épületek tervrajzai és műszaki leírásai, másikban régi indexek, leckekönyvek, jegyzőkönyvek, látszólag csak a szervezet egykori adminisztrációjának papírjai. Gausz Ildikó azonban nem avítt iratokat lát ebben az anyagban, hanem átélhető történeteket.

– Az iratállomány rendkívül izgalmas, én hosszú időre képes vagyok eltűnni itt. Amikor egy-egy mappát rendezni kezdek, nem állom meg, hogy bele ne olvassak az iratokba. Korábban a könyvtár egyetemi gyűjteményében dolgoztam, és sok egyetemi helyszín, szereplő történetét ismerem. Imádom ezeket az iratokat olvasni! Ezek itt régi egyetemi fegyelmi ügyek, a Kutatók Éjszakájára egyszer talán, bemutatom azt az esetet, az anonimitást természetesen tiszteletben tartva, amikor egy hallgató az anatómiavizsgán való megbukása után dühében szétszaggatta az indexét, ezért eljárás indult ellene.

Fotó: Bartha Karina

Az SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár levéltári egységének fő profilja az egyetemi működés során keletkező, maradandó értékű iratanyag szakszerű megőrzése, de ezen kívül az egyetem történetéhez tartozó irathagyatékokat is befogadnak (a professzori hagyatékok többségét a könyvtár Régi Könyvek Tárában őrzik).

Gausz Ildikó egy régi francia mosópor kartondobozát veszi elő. Egykor valaki gondosan beborította tapétával, hogy megóvja a szakadástól, távolodó ifjúságának ereklyéit őrzi ilyesmiben az ember. Nem egy szép darab, és már üres is. A levéltár vezetője mégis tétovázik, szabad-e kidobni, hiszen Baróti Dezső 1956-os SZTE-rektor nemrég megvásárolt hagyatékának része. Mi több, a tasak legaljáról, a levelek, iratok alól egy Gitanes márkájú cigarettásdoboz is előkerült. A levéltár nemrég vásárolta meg Baróti Dezső irathagyatékát, leveleiben Sík Sándor, Ortutay Gyula, Radnóti Miklós neve bukkan fel, hiszen hallgatóként ő is részt vett a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának munkájában.
– Az egyetemi emberek életének a személyes, intim oldalát valahogy kevésbé szeretjük bemutatni – mondja az SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár főigazgató-helyettese. – Van ebben igazság is, hiszen az egyetemnek kutatói, alkotói oldalukról kell bemutatnia kiemelkedő egyéniségeit. Egy hagyaték esetében azonban másként alakul az érték: ilyenkor akár egy-egy vonatjegy vagy apró feljegyzés is jelentéssel és jelentőséggel bír, és az, ami más körülmények között értéktelennek tűnne, itt megőrzendővé válik. Amikor egy ilyen iratanyagot átveszünk, személyes történetek sokasága rajzolódik ki belőle, amelyek révén az egyetemi panteon ismert alakjai is közelebb kerülnek hozzánk.

Panek Sándor

A borítóképen: Dr. Gausz Ildikó történész-főlevéltáros, SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár főigazgató-helyettese. Fotó: Bartha Karina