Idén júniusban a Szegedi Tudományegyetem ad otthont a European First Year Experience – EFYE Konferenciának. Bár a rendezvény nemzetközi hírű kutatókat és szakembereket vonultat fel, az idei év üzenete világosabb, mint valaha: a konferencia a hallgatókról szól, hallgatókkal épül, és hallgatói szemmel válik teljessé.
Hogyan lett fogalommá egy tolnai kisváros gimnáziumának matematika-fizika tehetséggondozó műhelye, miután Dr. Katz Sándor pályakezdőként megérkezett az iskolába? Miért tudna még 80 évesen is verekedni egy igazságtalanság miatt Lajos Józsefné Balázs Erzsébet tanár és matematika szaktárgyi szakértő? A két Prima Primissima díjas tanáregyéniségről vezetett beszélgetést Dr. Kosztolányi József, az SZTE TTIK Bolyai Intézet docense a Pí-napon.
A hazai középiskolás matematikaoktatás két Prima Primissima díjas tanáregyéniségéről szólt a beszélgetés az SZTE TTIK Bolyai Intézetében megrendezett idei Pí-napon. Bár Lajos Józsefné Balázs Erzsébet váratlan balesete miatt nem jöhetett el személyesen, megküldött válaszait Dr. Kosztolányi József, az SZTE egyetemi docense felolvasta, miközben a jelenlévő Dr. Katz Sándorral beszélgetett. Mivel mindketten Rátz Tanár Úr Életműdíjas matematikatanárok és a matematikai tehetséggondozás elkötelezettjei, történeteikből a Pí-nap telt háza megtudta, milyen munka húzódik meg az érdekfeszítő matekórák és felkészítő foglalkozások mögött.
Katz Sándor 2023-ban nyerte el a Prima Primissima díjat. 1973-ban végzett a szegedi József Attila Tudományegyetem matematika-fizika szakán, majd 1985-ben Pintér Lajos irányításával Summa Cum Lauder doktorált a szegedi egyetemen. Ama ritka kevesek közé tartozott, mondta róla Kosztolányi József, akinek pár évvel később, 1989-ben a tankönyvkiadó megjelentette doktori dolgozatát Függvények korszerű felfogásban címmel. A bonyhádi Petőfi Sándor Gimnáziumban kezdte matematikatanári pályáját, és 45 éven át ott tanított. Érkezése után a kisváros matematikai és fizikai műhelye valósággal betört a magyarországi köztudatba: az OKTV-n egyszerre megjelentek, és eredményeket értek el a bonyhádi gimnazisták. Több mint 100 tanítványa lett díjazott országos és nemzetközi versenyeken, közülük többen kiemelkedő tudományos eredményeket értek el, ketten pedig már akadémikusok. Kosztolányi József szerint Katz Sándor olyan tehetséggondozó műhelyt hozott létre Bonyhádon, amely páratlan a vidéki környezetben, egy viszonylag kicsi városban. A bonyhádi iskola nemcsak a versenyeken lett fogalom, hanem a szegedi egyetem Bolyai Intézetében is felfigyeltek rá, hogy évente érkeznek jól felkészített hallgatók a gimnáziumból.
Dr. Katz Sándor Prima Primissima díjas matematikatanár. Fotó: Sahin-Tóth István
Dr. Katz Sándor egykori szegedi tanárai közül, Hatvani Lászlót, az analízis gyakorlatvezetőjét és Csákány Béla professzort emelte ki. Utóbbiról jellemző története is volt:
– Ültünk a lépcsőn hárman-négyen, itt a Bolyai épületben, és a folyosón közeledett Csákány Béla tanár úr. Ilyenkor mindig fölugrottunk. Ő viszont mondta, hogy nem kell miatta fölugrani, üljünk csak vissza. Ez persze nekünk nem ment, ezért odaült mellénk, beszélgetett velünk néhány percet, és azt mondta, most mennie kell, és ragaszkodik hozzá, hogy csak ő álljon fel, mi ne. Voltak oktatók, akikről ezt el sem lehetett volna képzelni. Rédei László professzorról Csákány Béla mesélt el egy mulatságos anekdotát, abból az időből, amikor még tanársegédje volt. Rédei kérdezte tőle, Béla, nem láttad a Pukánszkyt? Pukánszky Lajos is algebrista volt a Bolyai Intézetben, 1956-ban emigrált Amerikába. Miért kérdi, professzor úr? Nála maradt egy ceruzám, szólt a válasz. Professzor úr, az a helyzet, hogy Pukánszky már több mint fél éve disszidált. Kár, felelte Rédei, olyan jó ceruza volt!
Lajos Józsefné Balázs Erzsébet 1968-ban végzett az ELTE TTK, matematika-fizika szakán, 6 évig programozóként dolgozott, majd matematikát tanított Szigetszentmiklóson; 1986-tól az Országos Pedagógiai Intézetben, majd az intézmény utódaiban végzett matematika tantárgyi szakértői munkát, ezzel párhuzamosan pedig óraadó volt a Fazekas Mihály Gimnáziumban, majd a budapesti Móricz Zsigmond Gimnáziumban. Tantárgyi szakértőként tantervi-, tankönyvi véleményezéseken dolgozott a közoktatás különböző szintjein, ő volt a felelős az országos matematikaversenyekért, valamint Matematika címmel módszertani folyóiratot indított, előadásokat, továbbképzéseket tartott. Részt vett a regionális mérések feladatlapjainak kidolgozásában, értékelésében, a NAT matematikai bizottságaiban, és a kerettantervi munkákban. Több éven át ő ismertette a matematika érettségi írásbeli tételeit. Az MTV „Aki mer, az nyer!” című matematikai vetélkedőjének zsűritagja, a Magyar Rádió „Törd a fejed!” című műsorának rovatvezetője volt. A Nemzetközi Matematikatanári Akadémia és A matematika tanításának aktuális kérdései című országos program megálmodója, megvalósítója.
Lajos Józsefné Balázs Erzsébet 2024-ben kapta meg a Prima Primissima díjat. A matematika oktatásáról így vallott a Pí-napra küldött írásában:
– A matematikát a gondolkodás művészetének tartom, és ebben legfontosabb feladatomnak azt tartom, hogy a gyerekeket megtanítsam a gondolkodás örömére. Rendkívül fontosnak érzem, hogy a gyerekeket gondolkodni tanítsuk meg, nem pedig arra, hogy mit gondoljanak!
Arra a kérdésre, hogy mit üzen a fiataloknak, akik keresik magukat, honnan merítsenek inspirációt, a 80 éves, de ma is aktív pedagógus így felelt:
– A leghatékonyabb, legerősebb inspiráció az életben az, ami a szívünkből belülről jön. És mikor jön ez onnan? Hogyha a külső körülmények lehetővé teszik, például kiváló tanáraink vannak, akik megszerettetnek velünk egy műveltségterületet, és akkor már belülről jön az igény arra, hogy többet akarjunk róla megtudni.
Példaként egykori iskolája, a csepeli Jedlik Ányos Gimnázium fizikatanárát, Dr. Vermes Miklóst hozta fel, akit a csepeli HÉV-nél már ismertek vasútikocsi-vezetők, mert amikor a vékony, alacsony fizikatanárt meglátták barna köpenyében közeledni egy osztállyal, akkor tudták, hogy a fizikaórán éppen sebességet mérnek. „Muki bácsi” ilyenkor részletesen elmondta a HÉV vezetőjének, hogyan gyorsítson, mert szeretné, hogy a gyerekek pontos értékeket tudjanak mérni.
Pí-nap az SZTE TTIK Bolyai Intézetben. Fotó: Sahin-Tóth István
Lajos Józsefné saját tanári alkatáról is színes történetet mesélt elküldött írásában. Mivel magas volt, elvitték kosarazni; az iskola kosárlabdacsapatának tagjaként vesztére egy alkalommal egy meccsre is kijelölték, ahol azonban az ellenfél játékosa minden ok nélkül fellökte.
– Összeszedtem magam, és csak arra koncentráltam, hogy a lányt elkapjam, földre húzzam a hajánál fogva, és a hatalmas verekedés közepette nem érdekelt, hogy Márta néni folyamatosan fújja a sípját, és leállítják a meccset, és kiküldenek az öltözőbe. Meg ne lássalak a végéig, mert nem állok jót magamért, tette hozzá Márta néni. Másnap szólt az osztályfőnököm, hogy az igazgatói irodába kell mennünk, ahol a tekintélyes és elegáns igazgató felvilágosított, hogy mekkora szégyent hoztam az iskolára. Nos, sajnos még most, 80 évesen is képes lennék verekedni, ha igazságtalanságot látok. Volt is ebből bajom, elég – emlékezett vissza Lajos Józsefné.
A későbbi kiváló matematikatanárt az ELTE-re csak nagy nehezen vették fel, noha az akkori maximális 20 pontból 19,5 pontja volt, viszont nem kapott KISZ-ajánlást.
Hogyan lett a bonyhádi gimnáziumból matematika-fizika vonzáskörzeti iskola, ahová a megyeszékhelyről is elvitték a tanulókat? – fordult ezután Katz Sándorhoz Kosztolányi József.
– Olyan intézménybe kerültem pályakezdőként, ahol a vezetésnek célja volt, hogy szakmailag, főleg a matematika-fizika területein felerősítse az iskolát – kezdte a választ a Prima Primissima díjas matektanár. – Korábban is voltak az iskolában szakkörök, és ezeken adtak a gyerekeknek nehezebb feladatokat. Viszont az órán nem volt divat többféle házi feladatot adni. Amikor megérkeztem, külön kezdtünk foglalkozni a tehetségesebb diákokkal és külön azokkal, akiket inkább korrepetálni kellett. Kiadtam a nehezebb feladatokat, beadták, kijavítottam, pontozgattam őket. Kettőtől ötig lehetett pontot kapni egy ilyen feladatra, és év végére több ezer pont gyűlt össze, vagyis sok munka volt benne. Viszont sok tehetséges gyerek jött, és jöttek egymás után az eredmények is – mondta Katz Sándor.
Pí-nap az SZTE TTIK Bolyai Intézetben. Fotó: Sahin-Tóth István
A bonyhádi matematikatanár nyolcadik éve tanított, amikor élete legjobb eredményét érték el diákjai: a matematika OKTV-n bonyhádi lett az első és a második helyezett is. Később két tanítványa is akadémikus lett, érdekes módon egyik sem matematikából; az egyik fizikus, a másik pedig agykutató. Amikor azonban megkérdezték, mi indította el őket, a válasz az volt, hogy komolyan megtanították őket gondolkodni a középiskolában.
Katz Sándor nevéhez fűződik a Csillag program elnevezésű kiscsoportos tehetségfejlesztő módszer is, amely az iskolai órarendi oktatáson belül nyújt többlet feladatot a legtehetségesebbeknek. Katz Sándor elmondta, a bonyhádi gimnázium hatosztályos matematika csoportjában csak heti 5 matekóra van; ez elegendő arra, hogy a diákok sikerrel felvételizzenek a mérnöki szakokra, de arra nem elég, hogy a nemzetközi matematikaversenyeken megállják a helyüket. Ezért a 11-12. évfolyamokból 2-3 kiemelkedő tehetségű gyereket kiválasztanak a Csillag programra. Ők augusztusban előre levizsgáznak egy-egy olyan tárgy anyagából, amelyből később nem fognak érettségizni. Az év során órarendjük úgy készül, hogy amikor az osztálynak az adott tárgyból van órája, ők egy előre kiválasztott mentorral matematikáznak.
– A Csillag programon nincs szabadalom, ha valaki gondolkodik rajta, akkor témákat, javaslatokat is szívesen küldök neki – zárta a beszélgetést Katz Sándor, aki jelenleg az Erdős Pál Tehetséggondozó Iskola tanára.
Panek Sándor
A borítóképen: Dr. Katz Sándor Prima Primissima díjas matematikatanár és Dr. Kosztolányi József, az SZTE TTIK Bolyai Intézet docense a Pí-napon. Fotó: Sahin-Tóth István
