„Nem a kard, hanem a kultúra” – Klebelsberg-konferencia az SZTE-n

A Szegedi Tudományegyetem, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár és a Polgári Művelődésért Alapítvány – Klebelsberg Kastély „Nem a kard, hanem a kultúra” címmel konferenciát szervezett 2026. március 25-én az SZTE Rektori Épületében a 150 éve született Klebelsberg Kuno egykori vallás- és közoktatásügyi miniszter tiszteletére.

A konferencia házigazdája, Zakar Péter történész professzor, az SZTE nemzetközi és közkapcsolati rektorhelyettese elmondta, szinte már közhely, hogy mi mindent köszönhet Szeged, az egyetem, az egyházmegye, az Alföld, a tudományos élet, a sportélet, a diplomácia Klebelsberg Kunónak. – Remélem, hogy ez a konferencia mindannyiunk számára olyan gondolatok megfogalmazására ad lehetőséget, amelyek az egyéni és a közösségi életünkben is figyelmet érdemelnek – fogalmazott.

Ujváry Gábor, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgató-helyettese.

Ujváry Gábor, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgató-helyettese elmondta, Székesfehérvár és Pécs után ez már a harmadik Klebelsberg-konferencia. A programsorozatnak ezzel még nincs vége, hiszen ősszel Sopronban szerveznek újabb konferenciát, tekintettel arra, hogy Klebelsberg 1920-22 között a hűség városának volt a nemzetgyűlési képviselője. Éppen a legnehezebb időkben, ugyanis 1921-ben került sor a híres népszavazásra. Az előadások szerkesztett változatából egy kötetet fognak összeállítani, árulta el Ujváry Gábor.
– Klebelsberg története akkor fog méltó példaként szolgálni, ha őrizzük azt a gondolatsort, életigenlést, hazaszeretetet, amely őt jellemezte. Ebben a mai, zavaros világban az oktatás, a kultúra és a tudomány a biztos pontok – emelte ki Szollár Péter, a Polgári Művelődésért Alapítvány – Klebelsberg Kastély igazgatója.

Szollár Péter, a Polgári Művelődésért Alapítvány – Klebelsberg Kastély igazgatója.

Az egész napos előadássorozatot Ujváry Gábor kezdte, aki Klebelsberg és a magyar kultúrpolitika kapcsolatáról beszélt. Mint mondta, már fiatalon, az egyetem elvégzése után a Miniszterelnökségre került, ahol segédfogalmazóként kezdte pályáját. Fokozatosan haladt feljebb a ranglétrán, 1907-ben miniszteri osztálytanácsos lett, 1910-ben közigazgatási bíró, 1914-17 között a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkára. 1917 februárjában a Magyar Történelmi Társulat elnöke lett. Kiváló szervező és lobbista volt. 1917 áprilisában Kolozsvár országgyűlési képviselője lett, 1920-22 között Sopron nemzetgyűlési képviselője. 1921. december 5-től 1922. június 16-ig belügyminiszteri pozíciót töltött be, 1923-1926-ig a komáromi kerület nemzetgyűlési képviselője volt, 1927-től haláláig Szeged országgyűlési képviselőjeként is dolgozott. 1922. június 16. és 1931. augusztus 24. között vallás- és közoktatásügyi miniszter. Programjának fontos pontja volt a nyugat-európai orientáció, és úgy vélte, a politikai demokráciát meg kell előzze a kulturális demokrácia. Sokat tett a decentralizációért, el akarta érni, hogy az egyetemi városok Budapesttel versengő kulturális központok legyenek. Klebelsberg Kunót Ujváry igazi államférfinak tartja, aki nem volt eredeti gondolkodó, de kiválóan alkalmazta mások elképzeléseit az adott helyzetre, és remek munkatársakkal vette körül magát. Szót értett az ellenfeleivel, nem ellenségként tekintett rájuk.

„Klebelsberg kultúrfölény elméletének előzményei a dualista korszakban” címmel Gulyás László egyetemi tanár, a Virtuális Intézet Közép-Európa Kutatására (VIKEK) elnevezésű szakmai fórum vezetője tartott előadást. Beszélt egyebek mellett a nemzetépítésről, amely egy olyan, a 19. század elején induló folyamat volt, melynek célja a modern nemzet megalkotása. A nemzetépítés négy törekvése: a nemzeti identitás erősítése, a nemzeti kulturális intézményrendszer megalkotása, a nemzeti gazdaság megteremtése és a nemzetállam megalakítása. Gulyás emlékeztetett, hogy az 1880. évi népszámlálás eredménye megmutatta, hogy a magyarság a saját hazájában kisebbségben volt. A magyarosítás eredményeként 1910-re 54,5 százalékra emelkedett a magyarság aránya (az 1880-as 46,6 százalékról).

Balogh Attila, a VERITAS munkatársa Bethlen István miniszterelnök és Klebelsberg Kunó kapcsolatát boncolgatta. Kapcsolatuk barátinak mondható, kölcsönös szimpátiával fordultak egymáshoz, életkorukban is csupán egy év különbség volt. Mindketten fontosnak tartották, hogy kiálljanak a magyarság erejének védelmében, ellenezték a revolúciót. Egyetértettek abban is, hogy nem időszerű a választójog kiterjesztése. Klebelsberg Kunó egyik legfontosabb feladata a választójog megnyirbálása volt.

Klebelsberg népiskola-építési programjáról Székelyné Kőrösi Ilona nyugalmazott múzeumigazgató tartott előadást. Klebelsberg Kunó az egyszerű emberek, a mezőgazdasági népesség művelődési szintjét is szerette volna emelni, emellett a már említett kulturális decentralizáció volt az egyik legfontosabb célja. Megszervezte az alföldi tanyákon az elemi iskolákat. Az iskolaépítési program 1925-30 között zajlott. Nem kisebb célt tűzött ki, mint hogy 5 év alatt 5000 objektumot (3475 tantermet és 1525 tanítói lakást) építsenek, alakítsanak ki. A program kiemelt területe volt az Alföld, a Duna-Tisza köze és a peremterületek. Az építkezések előkészítése nagyon nagy alapossággal folyt és gyors munkát végeztek akkoriban. Jó fekvésű területeket kellett kiválasztani, amelyek lehetőleg nem voltak 4 kilométernél nagyobb távolságra az adott település lakosságától. A kiválasztott telkek minimum 2000-3000 négyszögölesek, ahol kellett hely udvarnak, iskolakertnek, tornatérnek, játszótérnek, faiskolának, tanítói illetményföldnek is. A Klebelsberg-iskolák típustervek alapján készültek, az volt az alapvető elvárás, hogy az épületek tartósak, higiénikusak és célszerűek legyenek. Az építkezések költségeit államsegélyből, kölcsönből, iskolai pótadóból fedezték. 1926-ban létrehozták az Országos Népiskolai Építési Alapot. Az iskolaépítés egyik felelőse Sváb Gyula építészmérnök, miniszteri tanácsos volt. Az első 361 iskola 1926. október 4-ig elkészült, az 5000. épületet 1930. október 25-én adták át Szegeden.

A konferencia folytatásában Ligeti Dávid a klebelsbergi magyar felsőoktatás rendszeréről, Gausz Ildikó a szegedi egyetemi építkezésekről beszélt. A délutáni, harmadik szekció az oktatás-nevelés kérdéseire fókuszált, az alábbi előadásokkal:
Fizel Natasa (SZTE): Klebelsberg szerepe a polgári iskolai tanárképzés fejlesztésében
Nóbik Attila (SZTE): Leányoktatás Klebelsberg korában
Király Sándor (DE): A diákszociális kérdés és Klebelsberg felsőoktatási politikája
Miklós Péter (SZTE): Klebelsberg és a katolikus egyház

Vida-Szűcs Imre
Borítókép: Prof. Dr. Zakar Péter történész, az SZTE nemzetközi és közkapcsolati rektorhelyettese nyitotta meg a konferenciát az SZTE Rektori Épület dísztermében. Fotó: Sahin-Tóth István