Idén júniusban a Szegedi Tudományegyetem ad otthont a European First Year Experience – EFYE Konferenciának. Bár a rendezvény nemzetközi hírű kutatókat és szakembereket vonultat fel, az idei év üzenete világosabb, mint valaha: a konferencia a hallgatókról szól, hallgatókkal épül, és hallgatói szemmel válik teljessé.
Különleges irodalmi utazás részesei lehettek azok, akik részt vettek a Minduntalan. Krasznahorkai prózavilága című kiállítás tárlatvezetésén a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának Petőfi épületében. A látogatókat Szilágyi Zsófia Júlia, a szentendrei Ferenczy Múzeum kurátora vezette végig azon a rendhagyó tárlaton, amely nem csupán bemutatni kívánta Krasznahorkai László Nobel-díjas írónk életművét, hanem megpróbálta annak különös atmoszféráját, gondolkodásmódját és nyelvi világát is érzékeltetni.
A kiállítás eredetileg a szentendrei MűvészetMalomban – a Ferenczy Múzeumi Centrum tagintézményében – valósult meg, majd virtuálisan Szegedre is megérkezett. A tárlat szerkezete már önmagában is szimbolikus: huszonegy lépcsőfokból áll, hiszen a kiállítás debütálásakor az írónak pontosan ennyi kötete jelent meg. A lépcső egyszerre jelképezi az életmű állomásait és azt az utat is, amelyet az olvasónak végig kell járnia, miközben belép Krasznahorkai prózájának világába.
A kurátor a tárlatvezetés elején hangsúlyozta: élő íróról kiállítást készíteni mindig különleges kihívás. Különösen akkor, ha az író mondatai olyan hömpölygők és sodró erejűek, mint Krasznahorkaiéi. Éppen ezért nem hagyományos irodalmi tárlat született. A kiállítás asszociációkra épül, akárcsak a regények, amelyekben az egyik gondolat szinte észrevétlenül vezet át a másikba.
Szilágyi Zsófia Júlia virtuláis tárlatvezetése. Fotó: Nagy-Mikola Sándor
Szilágyi Zsófia Júlia arra is kitért, hogy a tárlat tudatosan háttérbe szorítja az író személyét. Ezt erősíti Bukta Imre reflexiója is, amely a krasznahorkais világot idézi meg, arra emlékeztetve: a művek önálló életet élnek, és nem pusztán az alkotó életrajzának illusztrációi.
A kiállításon több olyan alkotás is látható, amelynek készítője ismeretlen, vagy nem a nyugati művészeti hagyományhoz kapcsolódik. A Seiobo járt odalent című és az Este hat; néhány szabad megnyitás kötetekhez kapcsolódó termeikben japán, spanyol, orosz és távol-keleti művészeti utalások jelennek meg egymás mellett. A látogató úgy érezheti magát, mintha egyetlen hosszú krasznahorkais mondat belső szerkezetében bolyongana, hiszen az író egyetlen hosszú mondata húzódik végig az egész kiállításon. A tárlatvezetés során elhangzott, hogy a koncepció megalkotásához nem az íróval, hanem barátokkal, fordítókkal és művészekkel folytatott beszélgetések szolgáltak alapul.
Szilágyi Zsófia Júlia virtuláis tárlatvezetése. Fotó: Nagy-Mikola Sándor
A bevezető térben hosszú életrajzi kronológia fogadta az érdeklődőket. A kurátor szerint a szinte „feldolgozhatatlanul hosszú” idővonal éppen azt a célt szolgálta, hogy érzékeltesse a Nobel-díjas író életművének súlyát és nemzetközi jelenlétét.
A kiállítás készítői külön kutatást végeztek az író műveinek fordításairól is. Király Péter és Kiséry András bölcsész-informatikusok a világ összes könyvtáraiból gyűjtötték össze az idegen nyelvű kiadásokat, amelyek jól mutatják, milyen széles körben ismert Krasznahorkai munkássága. A tárlatvezetésen elhangzott: az írónak jelenleg hatvannégy ismert fordítója van, és továbbra is a Sátántangó és Az ellenállás melankóliája a legtöbbször fordított művei.
A tárlat térképei egyszerre követik végig Krasznahorkai László életének állomásait és regényeinek helyszíneit. Az író Gyulán nőtt fel, majd Szegeden tanult jogot, később pedig hosszú időre Szentendrére költözött. Különösen meghatározó volt számára Szentendre, ahol húsz éven át élt. Itt írta meg első könyvét, a Sátántangót, és itt talált rá arra az inspiráló művészeti közegre is, amely hosszú időre meghatározta gondolkodását. Számos alkotóval került közeli kapcsolatba, köztük Bukta Imrével és Deim Pállal is.
Ösztöndíjai és utazásai révén a világ számos tájára eljutott, többek között Berlinbe, Kiotóba, Svájcba és New Yorkba is, élményei pedig mélyen beépültek műveibe. A Mindig Homérosznak című kötethez kapcsolódva például szó esett arról is, hogy az író Mljet szigetét személyesen kereste fel.
Ezek a helyszínek nemcsak földrajzi pontok, hanem annak a különleges irodalmi világnak a részei is, amelyből prózája táplálkozik.
Szilágyi Zsófia Júlia virtuláis tárlatvezetése. Fotó: Nagy-Mikola Sándor
A tárlatvezetés során többször előkerült Tarr Béla neve is. A rendező filmjei szerves részét képezik a kiállításnak, hiszen Krasznahorkai prózája és Tarr filmnyelve hosszú ideje szorosan összekapcsolódik. Krasznahorkai műveiből és forgatókönyveiből születtek Tarr Béla olyan korszakos filmalkotásai, mint a Kárhozat, a Sátántangó, vagy a Werckmeister harmóniák.
A vetített részletek jól érzékeltetik, mennyire természetesen kapcsolódik össze Krasznahorkai prózája és Tarr lassú, meditatív filmnyelve. Mintha ugyanaz a világ szólalna meg két különböző műfajban.
A tárlatvezetés végén szóba kerültek a legendásan hosszú mondatok is. Szilágyi Zsófia Júlia felidézte az író gyakran emlegetett hasonlatát: amikor arról kérdezik, miért is ír ilyen hosszú mondatokat, sokszor a naplementét hozza fel példának. Ahogy a naplementét sem lehet egyszerűen félbeszakítani, úgy ezek a mondatok is egyetlen folyamatos mozgásként épülnek fel.
Közönség, Szilágyi Zsófia Júlia virtuláis tárlatvezetésén. Fotó: Nagy-Mikola Sándor
A tárlatvezetés végére a látogató nemcsak egy kiállítást látott, hanem belépett egy különös prózavilágba is. Egy olyan térbe, ahol a mondatok nemcsak olvashatók, hanem szinte körülveszik az embert — lassan, hömpölyögve, magukkal sodorva mindenkit, aki hajlandó végig járni ezt a rendhagyó irodalmi utat.
További cikkeink Krasznahorkai László szegedi látogatásáról:
https://u-szeged.hu/sztehirek/2026-majus/krasznahorkai-laszlo-260528
Bús Anna
Borítóképen: Szilágyi Zsófia Júlia virtuláis tárlatvezetése az SZTE BTK Petőfi épületében. Fotó: Nagy-Mikola Sándor
