Macskák a középkortól napjainkig – Szimpóziumot tartott az Animalia Kutatóközpont

A Kis- és nagymacskák a kultúrtörténetben című szimpózium előadásai a középkortól a rokokón át a jelenkorig járták körül a különböző korok macskaábrázolásait. Az Animália Kutatóközpont vezetője, Prof. Dr. Vígh Éva (SZTE BTK Olasz Nyelvi és Irodalmi Tanszék) előadásában megosztotta: a középkorban a macska meglehetősen gyakorinak számított a ház körül. Ugyanakkor a művészetben nemigen jelent meg, először a XIII., XIV. századi vallásos festészetében bukkant fel, és például szerepel a XV. századi Domenico Ghirlandaio Utolsó vacsora című festményén Júdás mögött, ami a hazug és álnok macskajellemet szimbolizálja.

– Villámló ragyogású tekintete, szinte kihívó, elegáns érzéki mozgása, kiszámíthatatlan el- és feltűnése, ellenállása a megszelídítési kísérleteknek – ezek mind a macska olyan tulajdonságai, amelyek a szimbólumokban gondolkodó középkori világképben könnyen volt társítható a gonosszal, a démonnal, az ördöggel és az ördögivel – mondta az előadó. A középkori szerzők gyakran azonosították a macskákat eretnekekkel, a fekete macskákat a démonnal.

Egy XIII. századi, a Bodleian Libraryban bejegyzett bestiáriumban található egy illusztráció, amelyen a macska három lényeges tulajdonságát ábrázolták: madarászik, egerészik és pihen. Az egerészést különösen fontosnak tartották, főként a templomokban, ahol az ostyát is elfogyasztották a rágcsáló kártevők.

A kutatócsoport titkára, Dr. habil. Újvári Edit (SZTE JGYPK Művelődéstudományi Intézet) a macska prózában és lírában való megjelenését vizsgálta, elsősorban Weöres Sándor költeményeiben és Robert Perišić epikájában. Mint mondta, Weöres és felesége, Károlyi Amy imádta a macskákat. A Macskaszerenád című kötet az ő macskás verseiket fogja egybe.

„Mióki macska hol marad?
Kinn billeg a kertben a hárs alatt

…

Vagy jegenye csúcsán üldögél,
hintázik, hol felhő szalad.

…

Tán fönn a tejúton lépeget,
talpára csillag-por tapad.”

(Weöres Sándor: Mióki; részlet)

– Pomogáts Béla kritikus egyik visszaemlékezésében hangsúlyosan jelenik meg Weöres Sándor és macskái kapcsolata. A kritikus úgy fogalmaz, hogy noha transzcendens világgal, metafizikával foglalkozott, Weöres Sándor macskaszeretete földközeliségét és kétköznapiságát szimbolizálta. Azonban a Mióki című versből pontosan azt látom, hogy a költő számára a macskákban is megtestesülhet a transzcendencia – osztotta meg véleményét Újvári Edit.

Robert Perišić Hajó Isszára című regényének meghatározó alakja Miu, a macska. A magyar fordítás borítójára éppen az SZTE Rektori Hivatalban kiállító Panovác Endre alkotása került, egy fekete macska. – A regény erőteljesen koncentrál az ember és a természet viszonyára, és macskaetológia is megjelenik benne – mondta az Animalia kutatócsoport titkára. Hozzátette, Perišić egy interjúban azt mondta, „az, ahogyan egy állatot kezelünk, valójában tükrözi a természet iránti általános hozzáállásunkat”.

Az előadó összefoglalásképp elmondta, mindkét általa vizsgált szerző ismeri és tiszteli a macska specifikus tulajdonságait, önállóságát és szabadságát.

Dr. Urbanik Tímea (SZTE JGYPK Művelődéstudományi Intézet) Mészöly Miklós prózájában vette szemügyre a macskákat. A „bizalmatlan bizalom” szókapcsolat a szerző egy jellemző kifejezése a macskákkal kapcsolatban az Ahol a macskák élnek című elbeszélésben. Mészölynél e lény ellentmondásossága tematizálódik: a macska háziasított társállat és magányos ragadozó, kötődik az emberhez és autonóm, ragadozó és préda. – Mészöly természetszemléletéről egyik kortársa, Fogarasi Miklós írt. Ő azt állította, az író tudatosítja, hogy állatok és emberek sorsa eltérően determinált, mégis azt hangsúlyozza, ami a létezőkben a közös. A létrend hierarchikusságát kénytelen elfogadni, de etikailag ösztönösen kérdésessé teszi – emelte ki Urbanik Tímea.

Prof. Dr. Kérchy Anna (SZTE BTK Angol Tanszék) a Mészölynél is megjelenő macskaparadoxont az angol nonszensz irodalomban vizsgálta. Lewis Caroll Alice Csodaországban című meseregényében a Cheshire Cat eltűnő teste és jelen maradó mosolya kapcsán a jelentés megfoghatatlanságát hangsúlyozta. Ugyanaz a szövegélmény különböző emberekben más értelmezést szül. – A beszélő szándékolt jelentése elillan, és a befogadók jelentése lép a helyébe – mondta Kérchy Anna. Az előadó bemutatta Edward Lear The Owl and the Pussycat című költeményét is, mely egy álromantikus történet: a bagoly és a cicuska tengerre kel egy borsózöld csónakban, a bagoly a csillagos ég alatt egy kis gitáron szerelmes dalt énekel a macskának. Kérchy Anna felhívta arra a figyelmet, hogy a mű össze nem illő dolgokat párosít össze: A nagy utazás, a nagy szenvedély históriája, de két hétköznapi állatfigura főszereplésével. A költeményben megjelenik a viktoriánus udvarlási formulák parodisztikus kifigurázása, ugyanakkor biológiai lehetetlenség a madár és az emlős házassága. – Learnek antropomorf állatfigurái vannak, táncolnak, gitároznak, szerelmet vallanak, de a költeménynek nincsen olyan célja, mint az állatmeséknek általában. Nem reflektál emberi gyarlóságokra, nem ad társadalomkritikát, nem von le tanulságot – mondta az előadó.

Dr. habil. Kovács Katalin (SZTE BTK Francia Tanszék) a francia rokokó festészetben és irodalomban vizsgálta a macskaábrázolásokat. Említette François Boucher-nél az erotizált macskaábrázolást: a szobabelsőkben ábrázolt intim jeleneteken gyakran megjelenik a macska is. A vadászösztöneinek engedelmeskedő macska a bujaság és a szerelmi vágy attribútuma. Jean-Honoré Fragonard Zenelecke című festményén a macska a két képalak közötti finom erotika szimbóluma. Az állat nyugtalanító ábrázata, nagy szemürege egyfajta figyelmeztetés is a csábítás kockázatára.

A szimpóziumon előadott még Dr. Pongrácz Péter az ELTE TTK Etológiai Tanszékéről (A macska és az ember kapcsolata etológiai megközelítésben), Kevély Flóra Judit, a Szépművészeti Múzeum munkatársa (A macska az ókori Egyiptomban), Dr. habil. Lovas Kiss Antal a DE GYGYK Társadalomtudományi Tanszékéről (A macska ambivalens reprezentációi), az ELTE bölcsészkarán doktorált Dr. Nagy Gabriella Ágnes (Csizmás Kandúr a folklórban) és Dr. Kis Gábor a DE GYGYK Komplex Művészeti- és Egészségnevelési Tanszékéről (A házimacska és az oroszlán szimbolikája a Harry Potter-regénysorozatban).

Balog Helga
Borítóképen: Dr. habil. Újvári Edit