Időutazás a klímaváltozás nyomában: SZTE-expedíció Közép-Ázsia olvadó gleccsereihez

A kutatás globális jelentőségét az adja, hogy a gleccserek rendkívül gyorsan és érzékenyen reagálnak a hőmérséklet, valamint a csapadékviszonyok módosulására. Mivel a térség országainak (Kazahsztán, Kirgizisztán) vízkészlete szinte teljesen a gleccserek olvadékvizeiből származik, a jégtömegek visszahúzódása kritikus kérdés. Az expedíció terepi mérései alapján a kutatók kiszámítják a jégtömegek elmúlt 120 évben végbement olvadási ütemét. Az így kapott eredmények kulcsfontosságú adalékokkal szolgálnak a jövőben várható vízkészlet-változások modellezéséhez és a fenntartható vízgazdálkodás tervezéséhez. A vizsgálatok során adatokat nyerhetnek többek között a tavak vízszintingadozásairól és a korabeli öntözési rendszerek jelenlegi állapotáról is.

Dr. Szilassi Péter a Prinz Gyula közép-ázsiai kutatóútjait bemutató állandó kiállításán, az SZTE Földrajz- és Földtudományi Intézetének folyosóján.

120 éves adatok segítik a 21. századi kutatást

A szegedi kutatócsoport munkáját egy páratlan történelmi örökség alapozza meg: Prinz Gyula, az SZTE egykori földrajzprofesszorának 1906 és 1909 közötti utazásai. Prinz megelőzte korát, amikor felismerte a gleccserek klímaindikátor szerepét, így az általa gyűjtött adatok ma is felbecsülhetetlen tudományos jelentőségű támpontot nyújtanak az éghajlatváltozás elemzéséhez.

Prinz Gyula egyik panorámarajza a Tien-san egyik általa felfedezett szurdokvölgyéről, és ugyanaz a helyszín mai Google Föld műholdképen.

A modern expedíció során a múlt és a jelen találkozik. Az egyetemi oktatókból, valamint földrajz és geoinformatika szakos hallgatókból álló csapat terepen rekonstruálja Prinz egykori útvonalát. A több mint egy évszázaddal ezelőtt készült térképeket, tájképfotókat és panorámarajzokat jelenlegi fényképekkel, drónfelvételekkel és modern műholdképekkel (például Google Earth felvételekkel) hasonlítják össze. A kutatást a Biskeki Állami Egyetemmel és kirgizisztáni földtudományi szakemberekkel szoros együttműködésben valósítják meg.

Mivel a kutatás a klímaváltozás miatt rendkívül aktuális, ráadásul vizuálisan is izgalmas, szélesebb közvéleményi érdeklődésre tarthat számot. Dr. Szilassi Péter, az expedíció vezetője éppen ezért hangsúlyozta: örömmel vennék egy professzionális filmes stáb csatlakozását, hogy a terepi méréseket és a drasztikus környezeti változásokat egy útifilm formájában is megörökíthessék az utókor számára. Az expedíció támogatója a Külügyminisztérium Klebelsberg Kuno Ösztöndíja és a Pannónia Ösztöndíjprogram.

Ki volt Prinz Gyula?

Farkasüvöltésben kutatott

Prinz Gyula a földrajztudomány utolsó olyan képviselője volt, aki képes volt a rendkívül összetett tudományt átfogni, és szinte minden területén maradandó értéket alkotni. Kutatóként és oktatóként is jelentős személyisége máig hat tudományágára. Prinz Gyula az SZTE Díszdoktora lett 1971-ben. Eltökéltségét és nem utolsósorban bátorságát jellemzi, hogy télen indul a négyezer méter magas hegyek közé, hogy az ilyenkor befagyó folyók jegén haladva feltárja a Tien-san hegység addig ismeretlen szurdokait. 1909 telén egyetlen vezetővel, a folyók jégpárkányán haladva, farkascsordák üvöltésétől kísérve, sok veszéllyel és szinte legyőzhetetlen akadályokkal dacolva indul el a hegység belsejébe. Nemzetközi ismertségét fémjelzi, hogy a korabeli lexikonokban neve Peary (1909-ben elsőként érte el az Északi-sarkot) és Shackleton (Antarktisz-kutató) közé került az ABC sorrendjében. Az út során pótolhatatlan veszteség érte: fényképezőgépe a Káinbulak-patakba esett, ezért a -20 fokos hideg ellenére a továbbiakban szabadkézi panorámarajzokat kellett készítenie az általa bejárt területekről, hogy dokumentálja földrajzi és földtani megfigyeléseit. Aki az utolsó fehér foltokat tüntette el Ázsia térképéről: további történetek az SZTE egykori földrajz-professzoráról, Prinz Gyuláról itt.

Lévai Ferenc

Nyitóképen: Prinz Gyula karavánja útra készen Narin városában Forrás: SZTE Földrajz és Földtudományi Intézet Prinz-archívuma