Franciás 19. századi művekből adott koncertet az Universitas Szimfonikus Zenekar az Egyetemi Tavaszon

Az Universitas Szimfonikus Zenekar állandó karmestere Somorjai Péter, aki az Egyetemi Tavaszon eljátszott művek betanításában is aktív szerepet vállalt; a koncerten azonban vendégkarmester, Rybach László vezényelt. Az est során „a romantika, az érzelmek, a tombolás százada” elevenedett meg, hiszen az elhangzó négy mű a teljes 19. századot felölelte 1804-től 1902-ig.

M. Tóth Tivadar, az est konferansziéja kiemelte: a közönség amatőr zenekar és amatőr karmester találkozásának a tanúja. Rybach László ugyanis – éppen amikor beindult volna karmesteri karrierje – a geofizika mellett döntött. Zeneakadémiákon és nemzetközi mesterkurzusokon szerzett karmesteri képzést, megnyerte a francia besançoni karmesterversenyt, és közben ledoktorált geofizikából. – Rybach László ezután Houstonban kapott posztdoktori lehetőséget, és úgy döntött – ahogy zenekarunk minden tagja, amikor fellépett az a dilemma, hogy zenészpályát válasszák, vagy egy szakmát és mellette zenéljenek –, hogy a zene a hobbija lesz – mondta M. Tóth Tivadar.

Az est első darabja Felix Mendelssohntól a Ruy Blas nyitány volt. A zeneszerző e darabot három nap alatt írta meg, előtte vonakodott hozzákezdeni, annyira nem tetszett neki az eredeti Victor Hugo-dráma – tudtuk meg. A konferanszié bevezetésképp egy Mendelssohn-levélrészletet olvasott fel: „A szavak nekem túl határozatlannak, túl homályosnak, túl félreérthetőnek tűnnek a valódi zenéhez képest. Ezzel szemben a zene, amit szeretek, betölti a lelket, és az érzelem, amit kifejez, nem elég bizonytalan ahhoz, hogy szavakba öntsék, hanem éppen ellenkezőleg: túlságosan pontos.” – Nem fogom önöknek elmondani, milyen érzelmeket halljanak a zenébe, mindenki pontosan fogja érezni és érteni – vezette fel a játékot M. Tóth Tivadar.

A következő két művet egy-egy szólista kísérte, ugyanis a zenekar az ilyen vendégszereplési lehetőségekkel szeretné támogatni a fiatal művészeket. Johann Nepomuk Hummel Trombitaversenyének első tételét a napokban érettségiző Péter Balázs trombitaszólója kísérte – a tíz éve trombitáló Balázs egy budapesti konzervatóriumban fogja zenei tanulmányait folytatni.

Cécile Chaminade fuvolára írt Concertinoját Kószó Boróka szólója kísérte, aki a Vántus István zenekonzervatórium tanulója. Mint kiderült, közte és Rybach László karmester között körülbelül 75 év van; „gyönyörű generációk találkozásának lehetünk tanúi” – hangzott el az Universitas Szimfonikus Zenekar koncertjén. Míg László több mint háromszáz zenekari koncertet vezényelt le, addig Boróka először lépett színpadra zenekarral, ezen pedig többen könnyekig meghatódtak.

– Cécile Chaminade 1857-ben született, amikor fiatal nőként zenét szerezni nem volt a legkitaposottabb út; apja tiltotta is ettől – emelte ki a konferanszié, és idézte Ambroise Thomas zeneszerzőt: „Cécile Chaminade nem egy nő, aki zenét szerez, hanem egy zeneszerző, aki nő”. Mint M. Tóth Tivadar mondta, Cécile már nyolcéves korától komponált, koncertező zongoraművészként járta Franciaországot és Európát. Az esten játszott fuvolakoncertről két keletkezéstörténet is ismert, az egyik szerint a zeneszerző szerelmes volt egy fuvolistába, aki elhagyta, így írni akart egy darabot, amit még ő sem tud eljátszani. A másik szerint a párizsi Conservatoire kérte fel, hogy írja meg a művet.

A koncert zárásaképp Emmanuel Chabrier Pastorale című művét adta elő az Universitas Szimfonikus Zenekar. – Valószínűleg nem Rybach László az első a zenetörténetben, aki a „polgári foglalkozás vagy zene” dilemma elé került, és nem zenekarunk tagjai az utolsók. Emmanuel Chabrier elé ugyanezt a kérdőjelet állította az élet. Jogásznak tanult, mellette zenélt. Elhelyezkedett a belügyminisztériumban, lépegetett felfelé a ranglétrán, míg egyszer, 39 évesen egy barátjával Münchenben megnézte Richard Wagner Trisztán és Izoldáját. Ennek hatására felmondott a belügyminisztériumban, és mégis inkább zeneszerzőként élt. Harminckilenc éves korától. Megjegyzem, Mozart harmincöt évesen halt meg – osztotta meg M. Tóth Tivadar. A közönség megtudta, Chabrier-nek szoros barátja volt számos világhírű művész, köztük Monet, Manet, Renoir, Zola, Mallarmé. Nem csoda, hogy hatással volt rá a festészet, az impresszionizmus: ezt az Universitas Szimfonikus Zenekar Pastorale-játékából is megtapasztalhatták a jelenlévők. Az első tételt, az Idill címűt Manet feleségének ajánlotta a zeneszerző, cserébe kapott egy képet a festőtől. Ezt követte a Falusi tánc, Az erdő mélyén és a Scherzo-Valse című tétel.

A záró művet követő vastaps után a konferanszié kilépett a zenekar elnöki pozíciójából, és visszalépett geológiaprofesszorba: átadta az SZTE TTIK Geológia Tanszékével kiváló kapcsolatot ápoló karmesternek, Rybach Lászlónak a Pro Geologica Szegediensis díjat.

Balog Helga