Idén júniusban a Szegedi Tudományegyetem ad otthont a European First Year Experience – EFYE Konferenciának. Bár a rendezvény nemzetközi hírű kutatókat és szakembereket vonultat fel, az idei év üzenete világosabb, mint valaha: a konferencia a hallgatókról szól, hallgatókkal épül, és hallgatói szemmel válik teljessé.
Amikor az ember kiszolgáltatott helyzetbe kerül, fél és bizonytalan, minden segítő kéz sokat jelent. Különösen igaz ez a gyermekekre. Egy kórházi ágyon fekve, távol az otthon megszokott biztonságától, a szülőktől, az iskolatársaktól és a mindennapok apró örömeitől, a kis betegek könnyen magányossá válhatnak. Ilyenkor felbecsülhetetlen egy igaz barát jelenléte. Egy Amigóé, aki egy kis játékot, nevetést és reményt visz a steril falak között töltött hétköznapokba. Bogi Amigo és Zafi Amigo pontosan ebben a szellemiségben járja a szegedi Gyermekklinika kórtermeit, küldetésükről ők meséltek nekünk.
Az Amigos a gyerekekért Alapítvány szegedi, egyetemista önkéntesei 2018 óta, immáron nyolc éve varázsolnak mosolyt az SZTE Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Gyermekgyógyászati Klinika és Gyermekegészségügyi Központ onkológiai, belgyógyászati, illetve pszichiátriai osztályán fekvő gyerekek arcára. Ők azok, akik a legnehezebb helyzetekben biztos pontként ott állnak a beteg gyermekek mellett. Egy olyan élethelyzetben segítenek pozitívnak és derűsnek maradni, amikor igencsak elkél egy barát támogatása.
Az Amigók szegedi csapata. Fotó: Amigos a gyerekekért Alapítvány
Antal Boglárka, vagyis Bogi Amigo már három éve a szegedi közösség tagja. Bogi mindig nagyon jól megtalálta a hangot a gyerekekkel, mint mondta, talán még jobban is, mint a kortársaival, vagy az idősebb korosztállyal. Az SZTE Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Kar harmadéves hallgatójaként szinte magától értetődő volt, hogy segítsen másokon. Amikor először hallott az alapítványról és küldetéséről, rögtön tudta, hogy köztük a helye.
Szilágyi-Szabó Zafira Kíra, azaz Zafi Amigo története igazán különleges. Az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar elsőéves tanítóképzős hallgatója mindössze két hónapja tagja az Amigo-közösségnek, kapcsolata azonban jóval korábban kezdődött az alapítvánnyal. Első találkozása ugyanis betegként, kórházi tartózkodása alatt történt az Amigókkal. Mint felidézte, nagy hatással volt rá, hogy az önkéntesek milyen közvetlenül, s mekkora szeretettel fordulnak a gyermekekhez. Elmondta, amikor velük töltötte az időt, sikerült megfeledkeznie betegségéről, és arról is, hogy kórházban van. Kiemelte, különösen sokat jelentett számára, hogy korban hozzá közel álló fiatalok vették körül, akik előtt sokkal könnyebben meg tudott nyílni.
Bogi Amigo és Zafi Amigo. Fotó: Fülöp Tímea
Bogi és Zafi Amigo hol játékos nyelvtanulással, hol társasjátékokkal, vagy kreatív foglalkozásokkal, néha pedig egyszerűen csak egy jó beszélgetéssel csempészik be a kórtermek falai közé az önfeledt nevetést. Minden foglalkozás, vagy ahogyan ők nevezik, bevetés, a gyerekek igényei szerint alakul, így nincs két egyforma alkalom. Van, akivel angoloznak, másokkal a matek példákat gyakorolják, de ugyanilyen örömmel színeznek, festenek, origamiznak, vagy éppen lufiállatokat hajtogatnak a legkisebbekkel.
Mint Raposa Renáta, az Amigos a gyerekekért Alapítvány projektmenedzsere hozzátette, Szegeden egy körülbelül negyvenfős, tettre kész Amigo-csapat járja a Gyermekklinika osztályait. Elkötelezettségüknek köszönhetően az önkéntesek a tavalyi év során 285 foglalkozást tartottak szegedi gyermekosztályokon, ezzel 366 kis beteg kórházi tartózkodását tették könnyebbé.
Renáta azt is elárulta, a hozzájuk jelentkező önkéntesektől nem várnak mást, minthogy egyetemisták legyenek és meglegyen bennük a segíteni akarás vágya. Minden félév elején van egy felvételi, ahol a jelentkező és az alapítvány csapata is fel tudja mérni, mennyire az adott egyénre szabott az Amigo-lét. Fontos szempont számukra a rugalmasság, a kreatív gondolkodás és az, hogy önkénteseik a váratlan helyzetekben is feltalálják magukat. Mivel tevékenységük fő iránya, hogy az idegen nyelvek és kultúrák megismerését becsempésszék a foglalkozásaikba, ezért a nyelvtudás kiemelt szempont számukra az Amigók kiválasztásánál.
Fotó: Amigos a gyerekekért Alapítvány
Ez a felkészültség a mindennapi foglalkozásokban ölt testet. Hiszen a bevetések azért is különösen fontosak, mert a hosszabb kórházi tartózkodás miatt a gyerekek gyakran kimaradnak az iskolai tanórákról, az Amigóknak köszönhetően azonban könnyebben tudják tartani a lépést a tananyaggal. A szegedi önkéntesek tapasztalatai szerint a legtöbb gyerek nyitott ezekre a foglalkozásokra, örömmel veszik a közös játékkal, vagy éppen tanulással töltött időt. És ez a szüleikre is jellemző. Hiszen ilyenkor van egy kis szusszanásnyi idejük, megihatnak egy kávét, kicsit kiszabadulhatnak a kórház falai közül. Ez pedig rendkívül fontos tényező.
A kórtermekben zajló játékok mögött azonban egy másik, kevésbé látható világ is húzódik: az önkéntesek hálója. Az Amigók szoros közösséget alkotnak. Egy olyan csapatot, ahol mindenki egyformán fontos és a nehéz helyzeteken is együtt, egymásra támaszkodva lendülnek túl. Lelki biztonságuk megőrzését havi kórháztalálkozók, úgynevezett intervíziók segítik, ahol az önkéntesek megoszthatják egymással tapasztalataikat és a felmerülő nehézségeket. A beszélgetéseken közösen keresnek megoldásokat, új nézőpontokat az adott problémára, miközben egymást is segítik a kórházi munka érzelmi terheinek feldolgozásában. Ha viszont olyan élménnyel vagy nehézséggel találják szembe magukat az önkéntesek, amelyek már túlmutatnak a kortárs segítségen, pszichológusok is állnak a rendelkezésükre, hogy együtt átbeszéljék a történteket.
Az Amigók szegedi csapata. Fotó: Amigos a gyerekekért Alapítvány
Bogi és Zafi szerint viszont ezekből a nehéz esetekből van kevesebb. A legtöbb alkalom pozitív feltöltődést nyújt mind az önkénteseknek, mind a gyerekeknek. Ilyenkor megpróbálják teljesen kizárni a betegséget, és tényleg úgy kezelni a szituációt, mintha egy teljesen hétköznapi helyzetben beszélgetnének és játszanának. A lányok abban megegyeztek, számukra a legnagyobb értéket az jelenti, amikor hallják a gyerekek nevetését, látják a szemükben a kíváncsiságot és az örömöt, vagy akár egy-egy összepacsizásban érezhetik a közöttük kialakuló köteléket.
Ezek a pillanatok sokkal többet adnak annál, minthogy egyszerűen csak jelen vannak és játszanak velük. „Úgy érezzük, sokkal többet kapunk tőlük, mint amennyit mi adunk nekik” - vallja Bogi és Zafi. Elárulták, rendkívül motiváló hatással van rájuk a gyerekek kitartása és bátorsága a nehéz helyzetekben, ez erőt ad számukra saját problémáik megoldásában is. .
Bogi Amigo és Zafi Amigo. Fotó: Amigos a gyerekekért Alapítvány
Tapasztalataikat az alapítvány munkatársai is megerősítik. Renáta számára küldetésük legszebb része, amikor újra és újra ráeszmél, mennyi jóság és segítőkészség van a mai fiatalokban, akik önzetlenül, saját szabadidejüket nem sajnálva mindent megtesznek azért, hogy mások jobban érezzék magukat. Számára azt is felemelő látni, ahogy egy-egy zárkózottabb önkéntes napról napra magabiztosabb lesz, és szinte teljesen kivirul a náluk töltött idő alatt, közösségük aktív tagjává válva.
Elmondta, küldetésük egyik legnehezebb része viszont az, amikor az önkéntes minden tőle telhetőt megtesz az adott gyermekért, mégis úgy érzi, nem sikerült segítenie rajta. Kórházi kapcsolattartóik viszont mindig azt mondják, lehet, hogy az önkéntes úgy gondolja, nem sikerült a gyerkőcnek segítenie, pedig valójában igenis fontos és számít minden, a kis beteggel töltött pillanat.
Az Amigók szegedi csapata. Fotó: Amigos a gyerekekért Alapítvány
Mindezek mögött azonban mindig egy személyes történet húzódik meg. Zafi számára például az első bevetés volt az, ami igazán mély nyomot hagyott benne. „Nem azért, mert nehéz volt, hanem mert érzelmileg nagyon megérintett. A mai napig magam előtt látom és hallom annak a gyermeknek a nevetését, akivel akkor találkoztam. Úgy érzem, a gyerekek számára különösen fontos, hogy vidám, kiegyensúlyozott és kedves emberek vegyék őket körül. Ez biztosan sokat számít a gyógyulásban is. Azt vettem észre magamon, hogy a bevetések előtt még ott van bennem a felnőtt énem, az egyetem, a tanulás, a mindennapi teendők. Amikor viszont belépek a kórterembe, előjön a gyermeki oldalam, és olyankor nem felnőttként, hanem valóban gyermekként tudok játszani velük” – avatott be Zafi.
Ezt az őszinte odaadást pedig a kis betegek is érzik és kamatostul meghálálják, mint ahogy azt Bogi is tapasztalta. „Amikor még friss Amigo voltam, az első félévemben a gyermekpszichiátriára kerültem. Ott ismerkedtem meg egy kislánnyal, aki kezdetben nagyon zárkózott volt, idővel azonban teljesen kinyílt. Mindig azt kérdezgette, hogy „Bogi mikor jön?”, pedig pontosan tudta, hogy kéthetente találkozunk. Amikor mentem hozzá, mindig valamilyen rajzzal, vagy verssel fogadott. Hihetetlenül jó érzés volt látni, milyen hatással voltak rá a foglalkozásaink. Ő hónapokat töltött bent a kórházban, így nagyon közel kerültünk egymáshoz. Később szerencsére hazaengedték, a közelmúltban azonban ismét visszakerült az osztályra. A legmeghatóbb számomra az volt, hogy amikor az Amigókkal újra találkozott, az volt az első kérdése, „Bogi még mindig Amigo?” – emlékezett vissza az önkéntes.
Az Amigók szegedi csapata. Fotó: Amigos a gyerekekért Alapítvány
Hozzátette, azért ez a legkedvesebb emléke, mert megmutatja, egy-egy ilyen bevetés milyen nagy hatást gyakorolhat a gyermekekre, hogy még évek múltával is emlékszik azokra az Amigókra, akik segítették, ott álltak mellette. „Számomra ez a legnagyobb elismerés” – vallja Bogi. Zafi elmondta, az Amigóknál értette meg igazán, hogy a gyermeki nyitottság nem gyengeség, hanem igazi erő. Úgy fogalmazott, ott tanulta meg, hogy „nem szégyen gyereknek lenni”. A kórtermekben mutatkozik meg igazán, hogy akár egyetlen közösen eltöltött pillanat is hatalmas változást hozhat egy gyermek hangulatába és lelkiállapotába, segítve a mihamarabbi gyógyulásukat.
Fülöp Tímea
Borítóképen: Bogi Amigo és Zafi Amigo. Fotó: Fülöp Tímea
