Négy dimenzióban mesélnek a szegedi akadémikusok

A Szegedi akadémikusok 4 dimenzióban című könyv bemutatóján a kötet létrejöttében közreműködő alkotók – Dusha Béla fotóművész, Kiss Ferenc, a könyvet tervező grafikusművész, az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar oktatója; Újszászi Ilona, az SZTE NKI senior kommunikációs szakértője, a szövegek szerkesztője – és a könyvben szereplő akadémikusok közül Deli Mária kutatóorvos, a HUN-REN Szegedi Biológiai Kutatóközpont Biofizikai Intézetének igazgatója, valamint Krisztin Tibor matematikus, a Szegedi Tudományegyetem Bolyai Intézetének professzora, a SZAB elnöke beszélgettek a tudomány társadalmi szerepéről, a kötet megszületéséről és a tudósok emberi oldaláról.

A beszélgetést vezető Újszászi Ilona újságíró elsőként arról kérdezte Krisztin Tibort, miért éppen most született meg ez a kiadvány.

– A Magyar Tudományos Akadémia kétszáz éve létezik, a Szegedi Akadémiai Bizottság pedig hatvanöt éve működik. Számos rendezvénnyel igyekeztünk megünnepelni ezt az időszakot, de szerettünk volna valami kézzelfoghatót is létrehozni, ami hosszú távon megőrzi ennek az évnek az emlékét. Így született meg ez az album – válaszolta a professzor.

A kötet ötletgazdája, Dusha Béla fotóművész arról beszélt, hogy számára a projekt különleges szakmai kihívást jelentett. Korábban elsősorban városképeket és épületeket örökített meg, ezúttal azonban emberek kerültek a kamera elé.

– A portrékészítés az egyik legnehezebb műfaj. Nem elég egy jó fénykép, meg kell találni azt a pillanatot, amely valóban jellemző az adott emberre. Egy gesztust, egy mosolyt vagy akár egy olyan részletet, amely többet mond róla, mint egy hivatalos életrajz – fogalmazott.

A beszélgetés során Deli Mária is megosztotta tapasztalatait a fotózásról. Elárulta, hogy nem tartja magát fotogén alkatnak, ezért eleinte nehezen oldódott fel a fényképezés során.

– Béla rendkívül türelmes volt. Beszélgettünk, nevetgéltünk, és végül sikerült olyan pillanatokat elkapnia, amelyekről mások is azt mondták, hogy valóban engem tükröznek. Talán ez egy jó portré lényege – mondta a kutatóorvos.

Az akadémikusok dedikálnak. Fotó: Doboczky Zsolt

A tudósok emberi oldalának bemutatása a kötet egyik legfontosabb célja volt. A könyvben szereplő akadémikusok nemcsak kutatóként jelennek meg, hanem olyan emberekként is, akiknek hobbijaik, személyes történeteik és meghatározó életútjuk van. A bemutatón szóba került például, hogy egyes tudósok szenvedélyesen kerékpároznak, mások az autók iránt érdeklődnek, vagy éppen olyan személyes élmények formálták pályájukat, amelyek a tudományos munkájukra is hatással voltak.

Deli Mária az akadémikusi cím jelentőségéről is beszélt. Mint mondta, számára az akadémiai tagság nem egy karrier csúcspontját vagy lezárását jelenti.

– Én ezt elsősorban szolgálatnak tekintem. Természetesen nagy megtiszteltetés az akadémia tagjának lenni, de számomra ennél fontosabb, hogy ebben a pozícióban többet tehetek a tudományos közösségért és a fiatal kutatókért. Nem az a lényeg, hogy valaki milyen címet visel, hanem hogy hogyan tudja segíteni a körülötte dolgozókat – hangsúlyozta.

Krisztin Tibor a szegedi tudományos élet jelentőségéről szólva kiemelte, hogy Magyarország akadémikusainak több mint tíz százaléka Szegedhez kötődik. Ez különösen figyelemre méltó annak fényében, hogy az országban öt akadémiai területi bizottság működik.

– Ha a lakosságszámhoz viszonyítjuk, Szegeden kiemelkedően magas az akadémikusok aránya. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a tudományos élet nem csupán a harminchét akadémikusról szól. Több ezer kutató dolgozik a régióban, akik nap mint nap hozzájárulnak a tudomány fejlődéséhez – mondta.

A könyv rövid portrészövegeit készítő Újszászi Ilona elmondta, hogy számára az egyik legnagyobb kihívást az jelentette, hogy mindössze 2600 karakterben kellett összefoglalnia egy-egy akadémikus pályafutását és személyiségét.

– Minden fotó mögött egy történet áll. Az én feladatom az volt, hogy ezt a történetet a lehető legtömörebben, mégis érdekesen mutassam be az olvasóknak – fogalmazott.

Balról: Újszászi Ilona és Deli Mária. Fotó: Doboczky Zsolt

A bemutató végén a résztvevők kedvenc portréikról is beszéltek, majd dedikálták a kötetet az érdeklődők számára. A közönség tapssal fogadta az albumot, amely nemcsak tudománytörténeti dokumentumként, hanem egy különleges korképként is szolgál a jelenlegi szegedi tudományos életről.

Pap Noémi
A borítóképen: balról Dusha Béla, Kiss Ferenc, Újszászi Ilona, Deli Mária és Krisztin Tibor
Fotó: Doboczky Zsolt