Sellődenevértől a rókaunikornisig: Sebők Orsolya tartott rendhagyó rajzórát az SZTE könyvheti programjában

„Az SZTE utcára viszi a tudományt”

A 97. Ünnepi Könyvhét és 25. Gyermekkönyvnapok keretében Szegeden több iskolában rendhagyó irodalomórát rendez a Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati Igazgatósága. „Az SZTE utcára viszi a tudományt” mottó jegyében az egyetem továbbra is feladatának tartja a kultúra- és ismeretterjesztést, valamint a tudománynépszerűsítést az egyetem falain belül és kívül is. E törekvések szellemiségében június 11-én az SZTE Juhász Gyula Gyakorló Általános és Alapfokú Művészeti Iskolájának tanulói rendhagyó rajzóra keretében ismerkedhettek meg az akvarellfestés technikájával.

A különleges foglalkozást az intézmény egykori diákja, Sebők Orsolya, művésznevén Imelda Green tartotta. Orsi tervezőgrafikát, illusztrációt és fotográfiát tanult, jelenleg szabadúszó illusztrátorként dolgozik: gyerekkönyvekhez, csomagolásokhoz, kártyajátékokhoz készít illusztrációkat. Technikája a kezdetektől fogva az akvarell, ami légiességével és kiszámíthatatlanságával üde színfolt a digitális illusztrációk világában. Mint beavatott, felnőtteknek rendszeresen tart akvarellfestő workshopokat, gyerekeknek azonban ez volt az első alkalom.

Sebők Orsolya rendhagyó rajzórája. Fotó: Miskolci Dávid

A határtalan képzelet teremtményei

Orsi mégis ösztönös érzékkel szólította meg a kisdiákokat, és repítette el őket egy olyan varázslatos világba, ahol a képzeletbeli teremtmények életre kelnek. A foglalkozáson arra kérte ugyanis a gyerekeket, hogy két vagy több állat „keresztezéséből” alkossanak saját fantázialényeket. Így született meg a sellőpillangó, a tengerimalac és cica keveréke, vagy éppen a tütü szoknyás rókaunikornis. Az illusztrátor ezt követően néhány akvarell-technika bemutatásával arra ösztönözte a gyerekeket, fessék ki rajzaikat, a színek által töltsék meg őket élettel. A só segítségével például különleges textúrákat alkottak, amelyek tökéletesen alkalmasak voltak egy-egy sárkánypikkely vagy más mesebeli részlet kiemelésére. A kis nebulók azt is kipróbálhatták, hogy ha az ecsettel vizes buborékokat rajzolnak, majd arra visznek fel színeket, a festék nem folyik ki a nedves folton kívülre. Ez a játékos technika pedig teljesen lenyűgözte a gyerekeket.

A művészet, mint játék

Az illusztrátor szerint a gyerekek tanítása sokkal nagyobb kihívás, mint a felnőtteké, hiszen utóbbiak pontosan tudják, mit szeretnének. Ők a részletes, precíz útmutatást igénylik, legyen szó a víz mennyiségéről vagy a megfelelő ecsethasználatról. A gyerekeknél viszont szerinte a kreativitás kerül előtérbe: annak megélése, hogy szabadon alkothatnak, valamint a színekkel és formákkal azt fejezhetik ki, ami belőlük fakad.

Rendhagyó rajzóra. Fotó: Miskolci Dávid

„Ezt arra alapoztam, hogy amikor általános iskolás voltam, nem szerettem túlságosan a rajzórákat: ott mindig megszabták mit és hogyan kell rajzolni. A rajzszakkörökön viszont rengeteg eszközt tettek elénk, és mindenki azt csinált, amit akart, volt három óra megszakítatlan idő arra, hogy az ember kedve szerint játsszon az anyaggal. Ez nagyon nagy hatással volt rám, hogy azt rajzolhattam, ami engem érdekelt, olyan színekkel, amelyekhez kedvem volt, hiszen a művészet valójában egy játék. Sőt, akkor jó, ha játékként éljük meg” – vallja az illusztrátor. Hozzátette, felnőttként is az lenne tökéletes, ha el tudnánk engedni a konvenciókat és lehetőséget adnánk magunknak a játékra. „Felnőttként ez nehéz, a gyerekeknek viszont teljesen természetesen jön. Ezen az órán azt szerettem volna elérni, hogy a gyerekek kicsit kiélhessék önmagukat, és úgy látom, sikerült is” – fogalmazott Orsi.

A természetes emberibb, mint a tökéletes

Kiemelte, számára nagyon fontos, hogy a mai digitalizált világunkban tanítványai megismerjék a hagyományos festés varázsát. „Az AI és a közösségi média egyre inkább arra szocializálja a szemünket, hogy mindent tökéletesnek lássunk. A filterek és a képszerkesztő eszközök is azt erősítik, hogy a hibákat el kell tüntetni a képekről. A kézzel készült alkotások viszont éppen attól élnek, hogy nem hibátlanok. Igényünk van arra, hogy hibás legyen egy kép, mert ettől lesz emberi. Sokkal könnyebb egy ilyen alkotáshoz kapcsolódni, mint egy mesterkélten tökéleteshez. Alkotóként számomra különösen fontos a kézzelfogható élmény, hogy érezzem a bőrömön a papír tapintását vagy, ahogy húzom az ecsetet” - mondta el az illusztrátor.

Rendhagyó rajzóra. Fotó: Miskolci Dávid

Akvarellfestő workshop felnőtteknek a JATE-ban

Hozzátette, sok felnőtt tanítványánál is azt figyelte meg, hogy úgy bele tudnak merülni az alkotás szabadságába, hogy szinte észrevétlenül telik közben az idő. Úgy töltenek el hosszú órákat, hogy közben kiszakadnak a digitális térből, és ez ad számukra egyfajta lelki feltöltődést. Ennek jegyében Orsi június 11-én délután a JATE Klubban tartott felnőtteknek akvarellfestő workshopot, ahol a résztvevők megismerkedhettek néhány alap akvarell technikával, illetve kipróbálhatták a természetes színárnyalatok keverését. A workshop második felében a tanult technikákkal festettek meg egy citromot, felhasználva a korábban kevert színeket.

Rendhagyó rajzóra. Fotó: Miskolci Dávid

„A felnőttek általában úgy érkeznek, hogy számukra fontos, hogy valami szépet alkossanak. Saját példámból kiindulva azt látom, hogy felnőttként inkább analitikus módon közelít az ember a festéshez. Az óráimon próbálom ezt a fajta tudatosságot támogatni, ugyanakkor azt is szeretném elérni, hogy közben kikapcsoljanak, és ne kelljen folyamatosan azon gondolkodniuk, mit csinálnak. A gyerekeknél viszont pont az ellenkezője a cél: nem egy specifikus végeredményt szeretnék kihozni belőlük, hanem azt szeretném elérni, hogy bátran játsszanak. Szerintem ez a legfontosabb különbség” – zárta gondolatait Orsi.

Akvarellfestő workshop a JATE-ban. Fotó: Német Tímea

A workshop a JATE Klubban az SZTE NKI szervezésében, az SZTE Családbarát Egyetem támogatásával valósult meg.

Az SZTE könyvheti programjairól bővebben itt írtunk:

https://u-szeged.hu/sztehirek/2026-junius/tudomany-kultura-elmeny-szte-unnepi-konyvhet

Fülöp Tímea

Borítóképen: Rendhagyó rajzóra a JuGyuban. Fotó: Miskolci Dávid