A lehető legjobb eredménnyel zárult a Szegedi Tudományegyetem intézményakkreditációs eljárása: a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) elkészítette az egyetem működését átfogóan értékelő zárójelentését, amely alapján az SZTE 2031. május 31-ig, azaz a maximálisan adható időtartamra kapta meg akkreditációját.
A Szegedi Szabadtéri Játékok közönsége június 26-án pénteken és 27-én szombaton is a Miskolci Nemzeti Színház könnyed vígjátékával kapcsolódhatott ki. Az is új élményben részesülhetett, aki ismeri Claude Magnier Oscar című bohózatát, esetleg látta a francia vagy az amerikai filmfeldolgozást: Szőcs Artur rendező ugyanis az 1950-es évek darabját a jelenkorra modernizálta.
Claude Magnier Oscar című bohózatának sikerét az 1967-es filmfeldolgozás hozta el, melyet Édouard Molinaro és Louis de Funès rendezett – utóbbi főszereplésével. 1991-ben John Landis a New York-i gengsztervilágba ültette át a történetet, Szőcs Artur és a Miskolci Nemzeti Színház pedig egy modernizált változatot hozott el a Szegedi Szabadtéri Játékok újszegedi helyszínére okoslakással, TikTok-trenddel, live-ozásokkal és a Z generáció szlengjével.
Az előadásban a dúsgazdag szappangyár-tulajdonos Bertrand Barnier-t Gáspár Tibor Kossuth- és Jászai-díjas Érdemes művész alakította; kissé buta, állandóan okosórájának utasításait figyelő feleségét, Madamme Barnier-t pedig a Jászai-díjas Seres Ildikó. Az Oscar című bohózatban senki nem az, akinek látszik, még az új szobalány, Charlotte (a szerepben Molnár Anna) sem.
A történet fő konfliktusa a Barnier házaspár lányának lehetséges házasságai. Christian Martin (a szerepben Bodoky Márk), a Barnier szappangyár kereskedelmi igazgatója több mint kétmillió forinttal magasabb fizetést kér Bertrandtól, hogy egy jómódhoz szokott lányt vehessen el feleségül – mint utóbb kiderül, főnöke lányát. Vagy legalábbis akit annak gondol, Jacqueline-t. Közben Colette, a butácska, hisztis és állandóan szerelmi bonyodalmait live-ozó Barnier lány is férjhez akar menni– először Bertrand Barnier cégének söfőrjéhez, Oscarhoz (a szerepben Rácz János) –, hogy kiszakadjon a családi környezetből. Mintha a szereposztás is azt erősítené, hogy senki nem az, akinek látszik: Colette és Jacqueline szerepét felváltva játssza Baranyi Emma és Rudolf Szonja.
A történet fő humorforrásaként szolgál a költöző szobalány, Bernadette (a szerepben Prohászka Fanni) fehérneműs táskája, egy táskányi pénz és egy táskányi ékszer többszöri véletlen elcserélése, ám a közönségből a legnagyobb tapsot a kigyúrt masszőr, Philippe ( a szerepben Simon Zoltán) „násztánca” váltotta ki, aki egy francia gengszterrapre bizonyította be, milyen jó pasi. A francia zenék az egész darabot átszőtték, többször felcsendültek Zaz dalai is.
Néhány közéleti utalással is beemelte a rendező a darabba a jelenkort, nem lehetett figyelmen kívül hagyni az óriásplakátokkal teleszórt ország említését, vagy azt, hogy Philippe „nem tud lemondani a súlyokról” – ám ezek a tartalmak nem terhelték túl a darab egyszerű könnyedségét.
 |
| Balról: Rácz János, Molnár Anna, Prohászka Fanni, Baranyi Emma, Seres Ildikó, Gáspár Tibor, Bodoky Márk, Rudolf Szonja, Simon Zoltán. Fotó: a Szegedi Szabadtéri Facebook-oldala |
Díszlettervező: Kovács Dániel Ambrus
Jelmeztervező: Zubor Kata
Vetítés: Hajdufi Péter
Súgó: Szarka Viktória
Ügyelő: Orehovszky Zsófia
Rendezőasszisztens: Fekete Zsolt, Szitás Balázs
Fordította: Székely Csaba
Dramaturg: Szőcs Artur
Eddig az idei Szegedi Szabadtéri Játékokról írtuk: https://u-szeged.hu/sztehirek/2026-junius/zenei-idoutazas-dom
Balog Helga
Fotó: Szegedi Szabadtéri, Facebook
