A lehető legjobb eredménnyel zárult a Szegedi Tudományegyetem intézményakkreditációs eljárása: a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) elkészítette az egyetem működését átfogóan értékelő zárójelentését, amely alapján az SZTE 2031. május 31-ig, azaz a maximálisan adható időtartamra kapta meg akkreditációját.
A várakozás izgalma szinte tapintható volt az SZTE Juhász Gyula Gyakorló Általános és Alapfokú Művészeti Iskolában, ahol a 3-4. osztályos gyerekek egy valódi írónő érkezésére készültek. A 97. Ünnepi Könyvhét és 25. Gyermekkönyvnapok alkalmából ugyanis június 5-én különleges vendég látogatott el hozzájuk: Vészits Andrea Balázs Béla- és Tömörkény-díjas szerző, a Szegedhez ezer szállal kötődő íróóriás, Móra Ferenc dédunokája. A rendhagyó irodalomóra keretében hol megindító, hol humoros regényével, az Ábris és az azúrkék patkány című történetével bűvölte el a kisdiákokat.
A 97. Ünnepi Könyvhét és 25. Gyermekkönyvnapok keretében Szegeden több iskolában rendhagyó irodalomórát rendez a Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati Igazgatósága. „Az SZTE utcára viszi a tudományt” mottó jegyében az egyetem továbbra is feladatának tartja a kultúra- és ismeretterjesztést, valamint a tudománynépszerűsítést az egyetem falain belül és kívül is. E törekvések szellemiségében június 5-én két szegedi iskola kisdiákjai is különleges élményben részesültek. Először az SZTE Báthory István Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola tanulói, majd az SZTE Juhász Gyula Gyakorló Általános és Alapfokú Művészeti Iskolájának nebulói hallgathatták meg az írónőt. Vészits Andrea az Ábris és az azúrkék patkány című regényéből olvasott fel a gyermekeknek, amely 2026-ban elnyerte a HUBBY Év Gyerekkönyve Díjat.
A történet nemcsak izgalmas kalandokat tartogatott az ifjú hallgatóság számára, hanem komoly kérdéseket is felvetett. Ábris és a laboratóriumi kísérletek miatt kékszínű patkány történetében megelevenedik mindaz, ami egy kiskamaszt foglalkoztathat: a magány, az elszigetelődés, a kirekesztés nyomasztó érzései, hogyan éli meg egy kisgyermek a családban felmerülő konfliktusokat, és hogyan oldja fel a felnőttek közötti feloldhatatlannak tűnő ellentéteket pusztán gyermeki őszinteségével és ártatlan világszemléletével. Nem utolsó sorban pedig az állatok védelme, a természet szeretete és a leküzdhetetlennek tűnő akadályok legyőzése is megjelenik a regényben. Vészits Andrea történetében ezeket az olykor igen nehéz témákat árnyalt, finom humorral, a kilencévesek szívéhez utat találva, a gyermekek nyelvén dolgozza fel.
Vészits Andrea. Fotó: Bartha Karina
Ábris révén a rendhagyó tanórán szó esett az allergiáról, a kísérleti állatokról, arról, hogy kihez fordulnának a tanulók segítségért, ha valamilyen gondjuk akadna, valamint arról is beszélgettek, milyen rossz érzés, ha valakit kiközösítenek. A gyerekek különösen élvezték, amikor egy-egy részlet felolvasása után az írónő az adott jelenet eljátszására bíztatta őket. Mégis, a legjobban talán annak örültek, amikor felcsendült „Azúr dala”, amire a bátrabbak még táncra is perdültek. Vészits Andrea azt is elárulta, a történetben szereplő nagyszülőket, Ducit és Böbét, saját szüleiről mintázta, kutyáikat és macskáikat pedig saját négylábú barátai ihlették. Így fonódik össze a regényben a valóság és a képzelet.
Mint Vészits Andrea kérdésünkre elmondta, számára azért különlegesek ezek a rendhagyó irodalomórák, mert a mai világban az egyik legfontosabb dolog az olvasás. „Ma már az internet világában a tudáshoz szinte bárhol hozzá lehet férni. Az a legfontosabb, hogy a gyerekeket megtanítsuk arra, hogy magabiztosan tudjanak olvasni és képesek legyenek kiszűrni a lényeget, hiszen aki tud olvasni, boldogulni fog ebben a világban. Másrészt az olvasás óriási mértékben gazdagítja az ember személyiségét. Az ókori bölcsesség szerint a könyvtár nem más, mint a lélek gyógyszertára. A jó könyv egyfajta terápia lehet az olvasó számára, mellyel nagyon sok feszültséget fel lehet dolgozni. Egy-egy ilyen találkozás remek alkalom arra, hogy felébressze a gyerekek vágyát az olvasásra. Mindig azt szokták mondani, hogy „csak” gyerekíró vagyok, én viszont úgy gondolom, hogy a gyerekek a legfontosabbak. Ha nekik nem írunk igazán jó műveket, felnőttként sem fognak olvasni. A felnőtt írók pedig hiába alkotnak, ha a gyerekeket nem tanítottuk meg az olvasás szeretetére, és nem mutattuk meg nekik, mi a jó irodalom – fogalmazott Vészits Andrea.
Vészits Andrea. Fotó: Bartha Karina
Az írónő abba is beavatott, műveiben mindig a történet az első, de hősei kiválasztásánál arra törekszik, hogy az érzékenyítés megjelenjen a különböző karakterekben. „Az Agáta és a jegenyenyár című regényem főszereplője egy Tourette-szindrómás kislány, az Ábris és az azúrkék patkány című könyvem hőse pedig egy szőrallergiás kisfiú. Ma a társadalmunk kevésbé toleráns és empatikus. Ezek a történetek arra ösztönzik a gyerekeket, hogy legyenek nyitottabbak, elfogadóbbak és megértőbbek egymással” – zárta gondolatait az írónő.
Ahogy a rendhagyó irodalomóra végén a JuGyus kisdiákok érdeklődésére elárulta, az Ünnepi Könyvhéten még találkozhatnak vele a gyerekek: június 13-án, este 19 órától a Könyvek Éjszakája alkalmából a Dugonics téren tart szabadtéri meseolvasást, előtte pedig 14 órától a Szent-Györgyi Albert Agórában a VIII. Szegedi Papucs Napja vendégeként mutatja be A Piszedenevérek és más mesék című új kötetét.
Az SZTE könyvheti programjairól bővebben itt írtunk:
https://u-szeged.hu/sztehirek/2026-junius/tudomany-kultura-elmeny-szte-unnepi-konyvhet
Fülöp Tímea
Borítóképen: Vészits Andrea rendhagyó irodalomórája. Fotó: Bartha Karina
