Brazília és az Európai Unió közötti tudományos híd – Az SZTE oktatója járt kutatóúton Dél-Amerikában

Dr. Nagy Gyuláról, az SZTE kutatójáról korábban már olvashattak a jövő tudományformálóit bemutató cikkünkben. Pályafutásának újabb kiemelkedő állomása az a brazíliai kutatóút, amely egy rangos európai uniós projekt, a Biodiversa+ égisze alatt valósult meg. Bár az út elsődleges fókusza a szakmai kutatás volt, a látogatás valódi súlyát az adja, hogy páratlan stratégiai és partnerségi kapukat nyitott meg a Szegedi Tudományegyetem számára. A kint tartózkodás során lehetőség nyílt a brazil biodiverzitásra, a helyi tudásra és a közösségi tapasztalatokra épülő városfejlesztési modellek és gyakorlatok közvetlen megismerésére.

„A szakmai út során több olyan brazil várost is felkerestünk, amelyek méretük, földrajzi elhelyezkedésük, sajátos jogállásuk, turisztikai szerepük, társadalmi szerkezetük vagy éppen a mélyszegénységben élő lakosság magas aránya miatt különleges városfejlesztési kihívásokkal szembesülnek. A látogatások során helyben tapasztalhattuk meg, hogy a helyi közösségek, önkormányzati szereplők és fejlesztési szakemberek miként keresik az egyensúlyt a hagyományőrzés, a társadalmi felzárkóztatás, a környezeti értékek védelme és a modern városi szolgáltatások fejlesztése között.”

Miért óriási fegyvertény ez az SZTE számára?

A szakmai tapasztalatgyűjtésen túl a brazíliai út legnagyobb nyeresége az a nemzetközi kapcsolatépítés, amely közvetlen hatással lehet az SZTE jövőbeli pályázati sikereire. Az Európai Unió jelenlegi kutatás-fejlesztési stratégiájának egyik határozott célja, hogy szorosabbra fűzze a kapcsolatokat Brazíliával.

Ennek a geopolitikai és tudományos közeledésnek egyenes következménye: azok az uniós projekttervek, amelyekben brazil partnerek is részt vesznek, nagyságrendekkel nagyobb eséllyel nyernek el támogatásokat.

Nagy Gyula útja éppen ezt a stratégiai előnyt biztosítja most az SZTE számára. A látogatás során a szegedi kutatók szakmai egyeztetéseket folytattak a neves São Paulo-i Szövetségi Egyetem egyik interdiszciplináris kutatóközpontjában. További öt másik brazil egyetem kutatóival találkoztak és építettek ki személyes, szakmai kapcsolatokat.

Természetközeli városfejlesztés dél-amerikai szemmel

A projekt fókuszában egy globálisan is égető kérdés áll: a természetközeli településfejlesztés. A kutatóút elsődleges célja az volt, hogy a szegedi szakember a gyakorlatban is megvizsgálja, miben tér el a brazil megközelítés az európaitól. Kiemelt szerepet kapott annak tanulmányozása, hogy a dél-amerikai országban hogyan tudják a modernizáció mellett megőrizni a helyi hagyományokat, a közösségek összetartó erejét és a specifikus helyi identitást. Ezek a tapasztalatok nemcsak a hazai kutatásokba integrálhatók, de új, innovatív szemléletet is hoznak az egyetem tudományos portfóliójába.

„A program egyik fontos állomása São Paulo volt, amely már méretéből adódóan is rendkívüli városi jelenség. A dél-amerikai kontinens egyik legnagyobb városaként, agglomerációjával együtt közel húszmilliós népességével olyan komplex városfejlesztési kérdéseket vet fel, amelyek egyszerre érintik a közlekedést, a lakhatást, a társadalmi integrációt, a kulturális sokszínűséget és a közterek megújítását. Többek között egyeztettünk a helyi egyetem, az USP Interdiszciplináris kutatóközpontjának tagjaival, amely nagyjából az SZTE IKIKK-jének felel meg, az energiaszegénység, a városzöldítés, közösségi bevonás és lakossági bizottságok összehasonlító elemzéséről és projektlehetőségekről, továbbá mesterszakos és PhD-hallgatók mobilitási lehetőségeiről is.”

Ezt követően Rio de Janeiróban folytatódott a szakmai program, ahol a városfejlesztési kérdések sajátos módon kapcsolódnak össze a túlturizmus, a társadalmi egyenlőtlenségek és a városi szövetbe ékelődő atlanti esőerdő megőrzésének problémáival.

„Rio különleges példája annak, hogy egy globálisan ismert turisztikai célpont esetében a természeti értékek, a városimázs, a lakossági igények és a fenntarthatósági szempontok hogyan jelennek meg egyszerre a fejlesztéspolitikai gondolkodásban. Itt a helyi egyetem, az UFRJ hívott minket közös terepmunkára.”

A látogatás következő kiemelt helyszíne Vitória, Espírito Santo állam fővárosa volt, amely Brazília egyik legdrágább ingatlanpiacával rendelkező városaként különösen élesen mutatja meg a társadalmi különbségek térbeli megjelenését.

„A városban mangroveerdőket, rezervátumokat, valamint olyan szegénynegyedeket, favellákat is felkerestünk, ahol helyi túravezetők és településfejlesztési szakemberek mutatták be, miként lehet természetközeli, közösségközpontú és társadalmilag érzékeny városi tereket létrehozni. Ezek a példák jól érzékeltették, hogy a városfejlesztés nem kizárólag infrastrukturális kérdés, hanem szorosan összefügg a helyi közösségek önszerveződésével, identitásával és mindennapi túlélési stratégiáival is.”

Tervezett város zöld megoldásai?

„Az út záró szakaszában Brazíliavárosban, Brazília fővárosában töltöttünk el néhány napot. Brasília a modernista várostervezés egyik legismertebb és legnagyobb szabású példája, amely Oscar Niemeyer és Lúcio Costa elképzelései alapján valósult meg, és ma már világörökségi védelem alatt áll. Helyi vezető segítségével jártuk be a város ikonikus épületeit és városszerkezeti egységeit, köztük az első modernista lakóblokkokat is. Különösen érdekes volt megtapasztalni, hogy ezek a városi struktúrák szinte tankönyvi példái annak a modern várostervezési gondolkodásnak, amely a 20. század első felében, többek között a Bauhaus és a funkcionalista várostervezés hatására alakult ki.”

Dr. Nagy Gyula és két kollégája, Szkalisity András és Tráser Nándor

A szakmai út egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy a fenntarthatóság, a zöld átállás és a biodiverzitás fogalmai egészen más értelmet nyernek, ha azokat nem európai szakpolitikai dokumentumokból, hanem helyi közösségek mindennapi tapasztalatain keresztül értelmezzük.

„A konferencia során lehetőségünk nyílt helyi őslakos közösségek képviselőivel is beszélgetni, szinkrontolmács segítségével. Arra voltunk kíváncsiak, hogy ők miként értelmezik azokat a fogalmakat, amelyeket Európában biodiverzitásként, fenntarthatóságként vagy zöld átállásként használunk. Az egyik helyi közösségi vezető válasza különösen emlékezetes volt. Megfogalmazása szerint a változás és az átállás maga az élet, ezért számukra nehezen értelmezhető, hogy mit nevezünk mi „zöld átállásnak”. Ők ugyanis a mindennapjaikat eleve a természettel összhangban próbálják élni, még akkor is, ha sok esetben rendkívül szerény körülmények között, jelentős nélkülözés mellett teszik ezt.

Ez a gondolat fontos szakmai és emberi tanulságként is szolgálhat. Arra hívja fel a figyelmet, hogy a fenntarthatóságról szóló szakpolitikai diskurzusban a gyakran használt fogalmak és divatos kifejezések mellett érdemes nagyobb figyelmet fordítani arra is, hogy az emberek saját közvetlen környezetükben milyen konkrét cselekvésekkel tudnak hozzájárulni egy élhetőbb, igazságosabb és fenntarthatóbb világhoz.”

Kitörési pont és nagyobb európai figyelem

Ezek a most megalapozott partnerségek jelentik a kulcsot a jövőben beadandó, nagyszabású nemzetközi konzorciumi pályázatokhoz. Azáltal, hogy az SZTE aktív és élő kapcsolatot ápol megbízható brazil kutatóhelyekkel, az egyetem hatalmas versenyelőnyre tesz szert az európai kutatási térségben. A brazíliai szakmai látogatás így nemcsak egy nemzetközi projekt munkafolyamatainak fontos állomása volt, hanem olyan terepi tapasztalat is, amely új nézőpontokat adott a városok szerepéről, a közösségi tudás jelentőségéről, a szegénység és a szolgáltatások összefüggéseiről, valamint a helyben elérhető erőforrások tudatos és felelős hasznosításáról.

A Biodiversa+ programban való részvétel és a sikeres dél-amerikai kapcsolatépítés egyértelműen jelzi a nemzetközi tudományos közösség – és a brüsszeli döntéshozók – számára, hogy a Szegedi Tudományegyetem globális szinten is képes interdiszciplináris, határokon és kontinenseken átívelő kutatásokat generálni. Ez a megnövekedett figyelem pedig nemcsak új közös kutatásokat, hanem jelentős forrásokat és tovább erősödő nemzetközi presztízst hozhat a jövőben az SZTE-nek.

Lévai Ferenc

Fotó: Dr. Nagy Gyula