A cigányság méltósága – Megnyílt Szentandrássy István Kossuth-díjas művész kiállítása

A Dóm Látogatóközpontban Szentandrássy István 36 alkotását bemutató kiállítás nyílt meg Barna hajnalok címmel olyan festményekből és grafikákból, amelyek a művész barátja, Farkas Zsolt zenész (a Khamoro Budapest Band vezetője) birtokában vannak. A kiállításmegnyitón Farkas Zsolt maga is fellépett: előbb gitáron eljátszotta Szentandrássy egyik kedvenc, szlávosan fájdalmas dalát, majd feleségét, Balogh Mariannát kísérte, aki szatmári cigánytáncot adott elő a megnyitó végén.

– Ez a kiállítás a társadalmi felelősségvállalást is szimbolizálja, amely mind a Keresztény Roma Szakkollégium, mind a Szegedi Tudományegyetem számára rendkívül fontos – kezdte köszöntőjét Prof. Dr. Zakar Péter, az SZTE nemzetközi és közkapcsolati rektorhelyettese. Hangsúlyozta, a Szakkollégium Szent Júdás apostol nyomán azzal foglalkozik, hogy kimentsen embereket a tűzből: a szegénységből, a nyomorból, a tudatlanságból – mindabból, ami megmérgezi az életüket. Az ilyen kollégiumok megerősítik azt a hitet, hogy együtt és szeretettel többre jutunk, mintha elkerülnénk egymást.

Prof. Dr. Zakar Péter, az SZTE nemzetközi és közkapcsolati rektorhelyettese. Fotó: Sahin-Tóth István

A rektorhelyettes kiemelte, a roma és a magyar kultúra kölcsönhatása, és ezek megismerése gazdagít. – E képek képesek megérinteni minden látogatót; személyes sorsot, közösségi emlékezetet tükröznek, és bizonyítják, hogy a magyar cigányság hagyományrendszere nem periférikus, különálló világ: része a magyarországi kultúrának – mondta.

Ennek alátámasztásaként Szabó Roland Szegedi Keresztény Roma szakkollégista elszavalta Bari Károly Vár rád a tenger című versét.

„Vérző tűz-erdők gyökereznek gúnyád alatt:
cigánygöndör nyelvekkel hánykódnak suhogva,
– vár rád a tenger – ittál belőle,
támassz a kortyból óceánt!” – Bari Károly: Vár rád a tenger, részlet

A megnyitón Balogh Tibor grafikus és festőművész is szólt az érdeklődőkhöz, és elemezte a kiállított alkotásokat. Először is a művész, „Szenti” alkotásainak hétköznapiságát, emberközeliségét emelte ki, amely utat enged az ő mindennapjainak áramlásához. – A befogadók közel kerülnek azokhoz a pillanatokhoz is, amikor Szenti egy kávézóban vagy egy rendezvényen csak úgy rajzolgatott. Ez az alkotásmód igencsak kíváncsi, nyitott személyiségről árulkodik: a művész kijön a műteremből az emberek közé – mondta.

Balogh Tibor festőművész és grafikus. Fotó: Sahin-Tóth István

A festőművész Szentandrássy István alkotásain szereplő lovak szimbolikájáról is beszélt. Mint mondta, e lovak nem kiegészítő, látványos poszterelemek, hanem emberi tükrök, sok esetben önarcképek: jellemük, tekintetük, szenvedésük, erejük és méltóságuk van. Hangsúlyozta, habár a művészettörténetben a ló mindig a nemesség, az erő és az átmenet jelképe volt, Szentandrássy lovai nem harci paripák.

– Van egy motívum, amely Szentandrássy képein végigvezet bennünket: a kéz. A kéz a képzőművészetben, a pszichológiában és az emberi jellem megértésében különös helyet foglal el. Megmutatja az intellektust, a belső kegyelmet, vagy éppen a feszültséget, a nyitottságot és a sebezhetőséget. Az itáliai mesterek óta tudjuk, hogy az emberábrázolásban a kéz legalább annyit mond el, mint az arc. A gesztus közlése nagyon fontos, olyan nyelv, amely gyakran pontosabb a szavaknál – folytatta a művek elemzését Balogh Tibor. Mint mondta, a kiállított képeken a kezek nem uralkodók, de nem is alárendeltek. Nem kérnek engedélyt a mozdulatra: nem azért tudnak dolgozni, zenélni vagy táncolni, mert eljött az ideje. A kéz tudja, kik állnak mögötte, tudja a cigányság méltóságát. Nem mint társadalmi helyzetet, hanem mint belső tartást.

Szentandrássy István festményei. Fotó: Sahin-Tóth István

A művész kiemelte a Madonna-ábrázolásokon látható szemek és az anyaság szimbólumait is. Utóbbi különösen azért figyelemre méltó, mert Szentandrássy István anya nélkül, állami gondozásban nőtt fel. – Szentandrásssy István Madonnái nem idealizált szentképek. Ezek az asszonyok fáradtak, erősek, törékenyek és méltóságteljesek egyszerre, arcukon ott van a történelem, de a tekintetükben ott van a jövő is; az élet kontinuitása, hogy valaki tovább tartja a világot akkor is, amikor már fáradt – mondta.

A kiállítás ingyenesen megtekinthető, augusztus 30-ig a Dóm Látogatóközpotban.

Panek Sándor, Balog Helga
A borítóképen: Farkas Zsolt és Balogh Marianna. Fotó: Sahin-Tóth István