A lehető legjobb eredménnyel zárult a Szegedi Tudományegyetem intézményakkreditációs eljárása: a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) elkészítette az egyetem működését átfogóan értékelő zárójelentését, amely alapján az SZTE 2031. május 31-ig, azaz a maximálisan adható időtartamra kapta meg akkreditációját.
Megjelent egy kutatás az egyetemek autonómiájáról, ami tudományos alapossággal, igen sok szempont alapján megállapítja, hogy a 2021-es modellváltással a Szegedi Tudományegyetem választott grémiumainak hatásköre, megválasztásuk módja, összetétele és létszáma nem változott, és az SZTE tovább vitt olyan értékeket, amiket az új működésben nem lett volna kötelező. Ilyen a szakszervezetek szerepe, a szerzett jogok megőrzése, pl. a jubileumi jutalom vagy a szabadságok továbbvitelének lehetősége is.
Az egyetemi modellváltás körüli vitákban a leggyakoribb vád a KEKVA Kuratóriumok túlhatalma, az egyetemi autonómia korlátozása volt. Szegeden eddig is nyilvánvaló volt, hogy a korábbi status quo-n nem változtatott a fenntartó, de ezt most egy széles körű, tudományos igényű tanulmány is alátámasztja.
Az SZTE azon három magyar egyetem között van, ahol nem csorbultak, hanem a nagyobb gazdálkodási lehetőségek miatt, inkább növekedtek a lehetőségek.
Az idézett kutatás egyik fontos tanulsága, hogy az egyetemi autonómia nem egyetlen mutatóval mérhető. Ide tartozik a kutatás és az oktatás szabadsága, a tudományos döntések önállósága, a belső testületek szerepe, valamint az intézmény gazdálkodási és szervezeti mozgástere is. Az autonómia tehát nem elsősorban attól függ, hogy ki a fenntartó, hanem attól, hogy milyen jogosítványok vannak az egyetemnél és azokkal mennyiben él, és hogy az egyetem mindennapi működésében kik hozzák meg a szakmai döntéseket.
A Szegedi Tudományegyetem tapasztalatai és a független kutatás eredményei azt mutatják, hogy volt, ahol az autonómia megőrizhető volt az alapítványi modellben is. Az egyetem oktatási, kutatási és tudományos kérdéseiben továbbra is a választott grémiumok döntöttek, a fenntartó egyszer sem változtatta meg ezen döntéseket. A képzések fejlesztéséről, az új tudományos programokról, a kutatási irányokról és a tudományos minőségbiztosításról nem külső szereplők, hanem az egyetem választott és szakmai legitimációval rendelkező testületei döntenek.
Az SZTE az elmúlt években olyan nagyszabású fejlesztéseket indított el, amelyek éppen az intézmény stratégiai mozgásterének bővülését jelzik. A régió egészségügyi és népegészségügyi programjai, a kutatási infrastruktúra fejlesztése, az új diagnosztikai és terápiás technológiák bevezetése, valamint a nemzetközi kutatási együttműködések erősítése mind azt mutatják, hogy az egyetem képes saját hosszú távú céljait kijelölni és megvalósítani.
Az autonómia végső soron nem jogi konstrukció, hanem működési gyakorlat. Az SZTE példája azt bizonyítja, hogy az egyetem szakmai önállósága, tudományos szabadsága és stratégiai kezdeményezőképessége nem gyengült, hanem sok területen még erősödött is az elmúlt években. Az intézmény maga alakítja tudományos és oktatási jövőjét, miközben olyan fejlesztéseket valósít meg, amelyek nemcsak az egyetemi közösséget, hanem az egész dél-alföldi régiót szolgálják.
Az egyetemi autonómia valódi mércéje ugyanis nem az, hogy milyen fenntartói modellben működik egy intézmény, hanem, hogy a fenntartó miként él jogaival és hogy az egyetem, mint az SZTE, képes-e önálló szakmai döntéseket hozni, saját stratégiát kialakítani és azt következetesen végrehajtani. A Szegedi Tudományegyetem esetében a válasz, az elmúlt évek eredményeit áttekintve, igen.
SZTEinfo
Borítókép: Egyetemi Napi Ünnepi Szenátusi Ülés 2025-ben
