A mohácsi tömegsírok kutatása napjainkra a magyar régészet és antropológia egyik legjelentősebb, nemzetközi figyelemmel kísért projektjévé vált. A mohácsi csata 500. évfordulójának közeledtével élénkülő kutatómunka egyszerre szolgálja a történettudományt és a nemzeti emlékezetet.
A Mohács 500 program szegedi tudományos műhelye
A Mohács 500 program régészeti feltárásait elsősorban a Janus Pannonius Múzeum szakemberei vezetik. A Szegedi Tudományegyetem kutatói azt teszik lehetővé, hogy a feltárt csontvázakból emberi történetek, életutak és a halál körülményei rajzolódjanak ki.
A Mohácsi Nemzeti Történelmi Emlékhely tömegsírjainak vizsgálatában meghatározó szerepet vállalt az SZTE Biológiai Intézet Embertani Tanszéke. A kutatócsoport vezetője, dr. Pálfi György antropológus, munkatársaival együtt a Mohács 500 program egyik legfontosabb tudományos feladatát végzi: a csontokból próbálja kiolvasni az egykori emberek történetét.
A kutatás ezen új szakasza 2020-ban kezdődött, amikor megindult a mohácsi emlékhely III. számú tömegsírjának modern módszerekkel történő feltárása.
A Mohácsi Nemzeti Történelmi Emlékhely területén lévő tömegsírok régészeti feltárására és a csontleletek antropológiai vizsgálatára vállalkozott a Duna-Dráva Nemzeti Park, a pécsi Janus Pannonius Múzeum és a Magyar Természettudományi Múzeum. Ám a feladat nagyságrendje megkívánta, hogy e munkába bekapcsolódjon a Szegedi Tudományegyetem is. Az erről szóló négyoldalú megállapodást 2020 őszén írta alá az SZTE rektora, Prof. Dr. Rovó László.
A régészeti munkákhoz az SZTE Embertani Tanszékének szakemberei is csatlakoztak, és hamarosan világossá vált, hogy az itt nyugvó emberek története sok tekintetben eltér a korábbi feltételezésektől.
A III. számú tömegsír rendkívül részletes feltárása zajlott 2020–2022 között. Több mint 300 ember maradványait vizsgálták meg. A munkába bekapcsolódtak az SZTE Embertani Tanszék doktoranduszai is. Fotó: Bereczki Zsolt
A Mohács 500 programról, a heroikus kutatói munkáról az SZTE hírportálon több cikkben is beszámoltunk, sajtóközleményben tájékoztattuk a közvéleményt.
A mohácsi csata egyik tömegsírjának a feltárásába kapcsolódtak be az SZTE antropológusai – írta Újszászi Ilona 2020. december 4-én.
2021 novemberében arról számolt be a Mit üzennek a 495 évvel ezelőtti mohácsi csata hőseinek csontjai? című cikkében, hogy Prof. Dr. Rovó László, a Szegedi Tudományegyetem rektora ellátogatott ahhoz a tömegsírhoz, amelynek feltárásában és antropológiai vizsgálatában egyre nagyobb szerepet játszanak az SZTE kutatói.
A Mohács 500 kutatási programba bekapcsolódtak az SZTE antropológusai. A történelmi jelentőségű kutatómunkát megtekintette Prof. Rovó László rektor is, akinek Pálfi György, az SZTE Embertani Tanszék vezetője (balról) összegezte az eredményeket. Elmondta: a szegedi antropológusok vizsgálatai révén nem csupán azt lehet megállapítani, kik voltak az áldozatok, hanem azt is, milyen sérüléseket szenvedtek, milyen életet élhettek, és milyen körülmények között haltak meg. SZTE Embertani Tanszék, JPM Régészeti Osztály
„Az embertani kutatási eredmények arra utaltak, hogy az áldozatok többsége fiatal férfi volt, és sokuk maradványain halál körüli, csatával nem összeegyeztethető, többszörös célirányos vágott sérülések nyomai látszottak” – hangsúlyozza dr. Pálfi György.
Ötszáz éves bűnügy nyomában
A szegedi kutatók megállapították: a koponyákon és nyakcsigolyákon talált sérülések arra utalnak, hogy sokukat nem a csata forgatagában érte a halál, hanem fogolyként végezték ki. A vizsgálatok így új megvilágításba helyezték a mohácsi tragédia utáni eseményeket, és megerősítették a korabeli források egy részének hitelességét.
A mohácsi kutatás különlegessége, hogy a hagyományos embertani vizsgálatok szorosan összekapcsolódnak az igazságügyi orvostan módszereivel. A kutatók a sérülések elhelyezkedéséből és jellegéből következtetni tudnak arra, milyen fegyver okozta a halált, honnan érkezett a csapás, és vajon az áldozat harcoló katona vagy már kiszolgáltatott fogoly volt-e.
E tekintetben a szegedi antropológusok – akikkel immár öt éve az SZTE Igazságügyi Orvostani Intézet két orvosszakértő munkatársa, dr. Szabó Árpád és dr. Mai Tímea is együtt dolgozik – munkája egy modern kriminalisztikai nyomozáshoz hasonlítható. Itt azonban nem néhány nappal vagy héttel korábbi eseményeket, hanem egy fél évezreddel ezelőtti tömeges tragédia részleteit kell rekonstruálni.
Az előzetes eredmények publikálásának és értékelésének időszakában, 2023–2024 között a kutatók új képet kezdtek kialakítani a mohácsi tragédia emberi veszteségeiről, a kivégzések körülményeiről és az áldozatok társadalmi összetételéről.
Vig Viktor, az SZTE antropológus PhD-hallgatója a Mohács-Sátorhely IV. tömegsír feltárásán. Fotó: Kovács-Jerney Ádám
2024-ben megkezdődött a IV. számú tömegsír teljes feltárása. A Janus Pannonius Múzeum és a Szegedi Tudományegyetem közös kutatócsoportja végezte a munkát. Feltételezték: a sírban várhatóan 150-200 ember maradványai találhatók. A terepi megfigyelések nagy hasonlóságot mutattak a III. tömegsír eredményeivel.
Az SZTE hírportálon Panek Sándor az alábbi cikkben összegezte a kutatási eredményeket: A foglyok tömeges, megrészegült lekaszabolása történhetett – Dr. Pálfi György antropológus a mohácsi tömegsírok feltárásáról
Amikor a csontok arcot kapnak
Az embertani kutatások egyik legizgalmasabb eredménye az arcrekonstrukciók elkészítése. A tömegsírokból előkerült koponyák alapján létrehozott digitális és plasztikai rekonstrukciók lehetővé teszik, hogy a nézők valódi emberi arcokkal találkozzanak.
Az SZTE hírportálon 2025 februárjában Balog Helga megírta: Szembenézhetünk a múltban élt emberekkel – digitális arcrekonstrukcióiról beszélgettünk Dr. Kis Lucával
Film is összegzi a Mohács 500 kutatás különleges tudományos teljesítményét. A Mohács 1526 – Arcok a sírból című dokumentumfilmet Kiss Stefán Mónika rendezte. A premiert 2026. augusztus 28-án 17 órakor tartják a mohácsi Kossuth Filmszínházban.
A magyar történelemben végzetes fordulatot hozó csata 500. évfordulója előtti napon tartott rendezvényen – többek között – a Szegedi Tudományegyetem rektora, Prof. Dr. Rovó László beszél a Mohács 500 kutatással kapcsolatos tapasztalatairól. A dokumentumfilm bemutatja a Mohács 500 kutatás fázisait, azt a folyamatot, ahogy a névtelen maradványokból ismét emberek lesznek. Olyan fiatal férfiak, katonák és foglyok, akiknek sorsát évszázadokra eltakarta a történelem, ma azonban a tudomány segítségével újra felismerhetővé válnak.
Több mint történelmi kutatás
A mohácsi csatában, 1526. augusztus 29–30. között a Magyar Királyság serege vereséget szenvedett az Oszmán Birodalom haderejétől. A korabeli források szerint a csata másnapján több ezer foglyot végeztek ki, akiket tömegsírokba temettek. A Mohács városához közeli Sátorhely körüli tömegsírok jelentős része valószínűleg ezeknek a kivégzett foglyoknak a maradványait őrzi.
A Csele-patak közelében 1902-ben nagy mennyiségű emberi csont került elő egy építkezés kezdetekor. Ekkor merült fel először komolyan, hogy a maradványok a mohácsi csatához kapcsolódhatnak. Az első leletek felszínre kerülése óta, vagyis az elmúlt közel 125 évben Mohács körül több helyszínen és több hullámban, de csak részleges régészeti és antropológiai vizsgálat zajlott. Az 500. évfordulóhoz kapcsolódó, a múlt feltárását célzó munkában a csontmaradványok részletes antropológiai, paleopatológiai, genetikai és régészeti elemzése folytatódik.
A Szegedi Tudományegyetem három fő területen kapcsolódik be a kutatómunkába:
-
Antropológiai terepmunka: az SZTE Embertani Tanszék szakemberei már a feltárások helyszínén részt vettek a csontvázak dokumentálásában, elkülönítésében és a sérülések elsődleges vizsgálatában.
-
Igazságügyi és bioarcheológiai elemzések: az SZTE kutatói a csontanyag részletes vizsgálatával segítik a régészek munkáját, például a halál okának, az erőszakos sérülések jellegének és az áldozatok életkori, biológiai jellemzőinek meghatározásában.
-
Interdiszciplináris kutatás: az SZTE Embertani Tanszéke és az SZTE Igazságügyi Orvostani Intézete a régészeti eredményeket embertani, paleopatológiai és kriminalisztikai módszerekkel egészíti ki, így a feltárt tömegsírok történeti értelmezéséhez nélkülözhetetlen adatokat szolgáltat.
A kutatómunka eredményeinek összegzését szolgálja a mohácsi csata 500. évfordulója alkalmából 2026. október 7–10. között tartandó Mohács-1526—Szeged-2026 című multidiszciplináris nemzetközi konferencia.
Az SZTE szervezésű konferencia is megfogalmazza majd a Mohács 500 program üzeneteit, amelyek közül az egyik legfontosabb, hogy a fél évezrede eltemetett emberek története ma már nem névtelen adathalmaz, hanem személyes sorsok sorozata.
SZTEinfo - Ú. I.
Fotók: SZTE Embertani Tanszék, JPM Régészeti Osztály
A borítóképen: Prof. Dr. Rovó László, az SZTE rektora (jobbról a második) 2021 novemberében meglátogatta a Mohácsi Nemzeti Történelmi Emlékhely III. számú tömegsírjánál dolgozó pécsi régészeket és az SZTE kutatóit. Fotó: SZTE Embertani Tanszék, JPM Régészeti Osztály
A mohácsi csata 500. évfordulója esztendejében írtuk az SZTE hírportálon:
Hősök hajnala – Mohácsra emlékeztet a Magyar Nemzeti Táncegyüttes szabadtéri produkciója
Az SZTE tudósai interdiszciplináris kutatások révén erednek a mohácsi csata titkainak nyomába
Félezer éves történelmi évfordulóra készülődve – Antropológusok a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen
Tudományos konferencia: Mohács500 árnyékában. Történetírás és történetiség a régi magyar irodalomban
Erdély túl veszélyes barátai - az erdélyi fejedelmek oszmán függőségéről beszél Prof. Dr. Papp Sándor történész
Mohács-1526—Szeged-2026, Multidiszciplináris nemzetközi konferencia a mohácsi csata 500. évfordulója alkalmából, Szeged, 2026. október 7–10.
