– Hogyan kezdődött a természettudományok és különösen a biológia iránti érdeklődése?
– Gyerekként kifejezetten beszédes, olykor túlzottan is aktív diák voltam. Egy általános iskolai biológiaórán éppen ezért kerültem konfliktusba a tanárommal. Feleltetett, és bár sok mindent tudtam, nem adtam teljes választ, ezért elégtelent kaptam. Akkor ezt óriási igazságtalanságnak éreztem.
A fordulatot édesanyám tanácsa hozta. Azt mondta, menjek oda a tanárnőhöz, kérjek elnézést, és kérdezzem meg, mit kell tennem a javításhoz. A válasz az volt, hogy tanuljam meg az emberi test összes csontját és izmát latinul és magyarul. Mivel rajzolni is szerettem, elkezdtem anatómiai atlaszokat tanulmányozni, izmokat és csontokat rajzolni. Akkor még nem sejtettem, hogy ez a kihívás egész pályafutásomat meghatározza. Utólag visszanézve talán ez volt az első pillanat, amikor a biológia valódi szenvedéllyé vált számomra.
A tudományos érdeklődés felkeltésében, a tehetség felismerésében döntő a tanárok szerepe. Czikkely Márton annak a „Fasori gimnáziumnak” a növendéke volt, ahol – többek között –Neumann János matematikus és a Nobel-díjas Wigner Jenő is tanult, kiváló tanároktól. Fotó: Sahin-Tóth István
– Mit adott önnek a budapesti Fasori Gimnázium?
– Nagyon sokat. A Fasori Gimnázium nemcsak a történelme miatt különleges intézmény, hanem azért is, mert kiváló tanárok dolgoznak ott. Az ember diákként talán nem mindig érti, miért kell bizonyos dolgokat megtanulnia, de később rájön ezek jelentőségére.
Ilyen volt számomra a latin nyelv is. Gimnazistaként gyakran kérdeztem magamtól, miért kell egy „halott nyelvet” tanulni. Az orvosi egyetemen viszont hirtelen minden értelmet nyert. Az anatómia, az élettan, a gyógyszertan vagy a biokémia szaknyelvének jelentős része latin eredetű. Emiatt számomra nem idegen szavak sorozata volt az orvosi nyelv, hanem egy érthető rendszer.
A latin tanárom, Tasnádi Zsuzsanna, rendkívül magas követelményeket támasztott, de a tudás, amit kaptunk, egész életemben hasznos marad. Ugyanez igaz a rajz- és biológiatanáraimra is. Tőlük nemcsak tantárgyi tudást kaptam, hanem gondolkodásmódot és igényességet.
– Mikor vált világossá, hogy a kutatói pálya érdekli?
– A középiskolai évek alatt fokozatosan. Az egyik emlékezetes élményem, amikor a tanárnő, Jánosiné Solt Anna megkérdezte az osztálytól a hétpettyes katicabogár latin nevét. Én tudtam, hogy Coccinella septempunctata. Az óra végén megkérdezte: lenne-e kedvem biológiaversenyekhez.
Innentől kezdve sorra jöttek a különböző versenyek. Voltak köztük olyanok, amelyek inkább lexikális tudást igényeltek, mások pedig kutatói szemléletet követeltek meg. Ekkor kezdett kialakulni bennem az érzés, hogy a tudomány nem pusztán tananyag, hanem egyfajta gondolkodási mód és életforma.
„A spanyoltanárom, Pintér László a szegedi egyetemen diplomázott. Imádta a várost, elkísért minket ide osztálykirándulásra. A családom a dél-alföldi régióból származik és sok szállal kötődik a városhoz.” – mesélt a városhoz való kötődéseiről Czikkely Márton. Fotó: Sahin-Tóth István
– Miért döntött végül az orvosi pálya mellett?
– Sokáig nem tudtam eldönteni, hogy biológus vagy orvos legyek. Mindkét terület közel állt hozzám. A döntést végül az segítette, hogy középiskolásként lehetőségem nyílt beszélgetni Falus András akadémikussal.
Ő arra hívta fel a figyelmemet, hogy a modern orvosképzés ugyanolyan jó alapot nyújthat a kutatói karrierhez, mint a biológusképzés. Ugyanakkor olyan szemléletet is ad, amely különösen hasznos az orvosbiológiai kutatásokban. Ez meggyőzött arról, hogy az orvosi egyetem lesz a megfelelő út számomra.
– Miért éppen a Szegedi Tudományegyetemet választotta?
– Ennek több oka volt, de a legfontosabb a Szent-Györgyi Albert Tanulmányi Versenyhez kapcsolódik. Csapatunk 2015-ben megnyerte ezt a megmérettetést.
A versenyen nemcsak az egyetemet ismertük meg, hanem azt a szellemiséget is, amely Szegedet jellemzi. Itt találkoztam először olyan tudósképzési lehetőségekkel, amelyek valódi kutatói pályát kínáltak már középiskolások számára. A Nemzeti Tudósképző Akadémia elődjének programja végül döntő szerepet játszott abban, hogy Szegedre jelentkeztem.
A Nemzeti Tudósképző Akadémia 2021-ben az Év Szent-Györgyi Hallgatója elismerésben részesítette Czikkely Mártont. Fotó: Sahin-Tóth István
– Mit adott a Nemzeti Tudósképző Akadémia?
– Nehéz túlbecsülni a jelentőségét. Már középiskolásként részt vehettem olyan rendezvényeken, ahol Nobel-díjas kutatókkal találkozhattam. Ez rendkívül inspiráló volt.
Az egyetemen ösztöndíjat kaptunk, kutatócsoportokba kerülhettünk, laborokban dolgozhattunk. Ugyanakkor az akadémia nemcsak támogatást adott, hanem követelményeket is támasztott. Rendszeresen beszámoltunk az eredményeinkről, publikációkat vártak tőlünk, és segítettek annak megítélésében, hogy valóban jó kutatási környezetben dolgozunk-e.
A mai napig úgy gondolom, hogy kutatói pályám egyik legfontosabb pillére az NTA volt.
– Hogyan került a Szegedi Biológiai Kutatóközpontba?
– Már a gimnáziumi évek alatt, a Nemzeti Tudósképző Akadémia programjai révén ismertem meg Pál Csaba munkásságát. Amikor az Ifjúsági Bolyai Pályázatra készültem, az ő kutatási területéhez kapcsolódó témát dolgoztam fel, mert az előtte való évben kapta meg a Bolyai Díjat és ezt a tematikát adta meg.
Miután megnyertem a pályázatot, az érettségi utáni nyáron, Pál Csaba meghívott előadni a Szegedi Biológiai Kutatóközpontba. Amikor először beléptem az intézetbe, egyértelművé vált számomra: ha egyszer kutató leszek, itt szeretnék dolgozni. Később ez valóra is vált.
– Csapatban dolgoznak: Daruka Leila és Szili Petra is posztdoktor biológusként diplomázott és tette le PhD-vizsgáját a Szegedi Tudományegyetemen. Önnel együtt, mindhárman egyetemistaként kerültek Pál Csaba akadémikus csoportjába, amelynek tagja Farkas Zoltán is. Ön mivel foglalkozik jelenleg kutatóként?
– Kutatásaink középpontjában az antibiotikum-rezisztencia áll. Ez korunk egyik legjelentősebb egészségügyi kihívása.
Azt vizsgáljuk, hogyan alkalmazkodnak a baktériumok az antibiotikumokhoz, milyen anyagcsere-folyamatok változnak meg bennük, és hogyan lehet előre jelezni az ellenállóképesség kialakulását. Az a célunk, hogy eredményeink segítsék a gyógyszerfejlesztést és a fertőző betegségek elleni küzdelmet.
Különösen közel áll hozzám a metabolomika, vagyis az anyagcsere-folyamatok részletes vizsgálata. Több olyan projekten dolgozom, amelyet az ötlettől az elemzésig magam építettem fel kollégáimmal és hallgatóimmal.
– A JATE-díjról szóló döntésben – a zsűri elnöke, Karikó Katalin szerint – a tanulmányi és kutatási eredmények mellett fontos szempont a jelölt közösségben vállalt segítő szerepe is.
– Az elmúlt években fokozatosan mentor szerepbe kerültem. Ma már hallgatók és fiatal kutatók munkáját segítem a laborban. Részt veszek a kísérletek tervezésében, az eredmények értékelésében és a szakmai fejlődésük támogatásában.
Legalább ilyen fontos számomra a tudománykommunikáció. Hiszek abban, hogy a kutatók felelőssége közérthetően beszélni a munkájukról. Ezért veszünk részt workshopokban, előadásokban és különböző kommunikációs projektekben.
„A tudománykommunikációval való foglalkozást a szüleim oktatóközpontjában, Budapesten kezdtem. Zsíros László Róbert barátunk Szertár oldalán létrehoztunk egy kvízműsort is. A szegedi egyetemhez is kötődő SCUP Egyesülethez Papp Benjamin (képünkön középen) lelkesedése kapcsolt minket: a feleségemmel együtt, mindketten mentorok vagyunk, járjuk az országot és a határon túli területeket” – vázolta közösségépítő munkáját Czikkely Márton. Fotó: Sahin-Tóth István
– Kik voltak az ön legfontosabb mentorai?
– Szerencsés vagyok, mert nagyon sok kiváló embertől tanulhattam.
Pál Csabától a kutatói stratégiai gondolkodást sajátítottam el. Dux László professzor úrtól az intellektuális igényességet és a tudomány szeretetét. Weiczner Roland segített eldönteni, hogy a kutatói pályát válasszam. Rakonczay Zoltán professzor pedig számtalan lehetőséghez segített hozzá ösztöndíjak, pályázatok és tudományos programok révén.
Az SZBK Mikrobiális Kísérleti Evolúció Laboratóriumának meghatározó tagja Czikkely Márton, aki szerint Szegeden az egyetem és a kutatóközpont szervesen kapcsolódik össze, és olyan támogató közeget alkot, amelyben a tehetségek kibontakozhatnak. Fotó: Sahin-Tóth István
– Mit jelentett önnek a Karikó Katalin Nobel-díja egy darabkájának számító JATE-díj?
– Nagyon meghatározó élmény számomra, hogy a JATE-díj egyik első kitüntetettje lettem. Különösen azért, mert Karikó Katalin professzor asszony személyesen hívott fel telefonon, hogy közölje velem a döntést.
Az a gondolat, hogy Nobel-díjának egy kis része ebben az elismerésben él tovább, rendkívül megható számomra. A díj nem csupán szakmai elismerést jelentett, hanem megerősítést is: azt az érzést, hogy a sok évnyi munka és lemondás értelmet nyert.
Meghatározó élmény Czikkely Márton életében, hogy a 2025. november15-én nagyszabású gálaünnepségen elsőként vehette át a JATE-díjat a hallgatói kategóriában a kitüntetést alapító Karikó Katalintól. A JATE-díjat megerősítésként értelmezi: annak bizonyítékaként, hogy érdemes folytatnia a tudományos pályát. Fotó: Sahin-Tóth István
– Milyen célokat tűzött maga elé?
– Rövid távon – a befejezett doktori tanulmányaimat követően – egy nemzetközi szinten kiemelkedő kutatóhelyen szeretnék posztdoktori tapasztalatot szerezni.
Hosszabb távon az a célom, hogy önálló kutatócsoportot alapítsak. A legnagyobb öröm azonban az lenne, ha egyszer külföldről visszatérhetnék Szegedre, és az SZBK-ban saját laboratóriumot vezethetnék. Úgy érzem, itt olyan tudományos közösség alakult ki, amelyhez érdemes tartozni, és amelyben a jövőben is szívesen dolgoznék.
– Mit üzen a jövő kutatóinak, a következő évek JATE-díjra jelölhető tehetségeinek?
– Azt, hogy minél korábban kezdjék el építeni a pályájukat. Versenyekkel, pályázatokkal, kutatási lehetőségekkel és jó mentorok keresésével.
A tudományos életben a sikerek egymásra épülnek. Egy ösztöndíj újabb lehetőségeket nyit, egy kutatás publikációhoz vezet, egy publikáció pedig új együttműködéseket hoz. Nem szabad arra várni, hogy majd az egyetem után kezdődik a karrier. A kutatói pálya már középiskolásként elkezdhető, és minden korán megszerzett tapasztalat hosszú távon kamatozik.
Újszászi Ilona
Fotó: Sahin-Tóth István
KORÁBBAN ÍRTUK A JATE-DÍJRÓL és a JELÖLÉSRŐL:
JATE Awards: Nominations for 2026 Now Open
A II. JATE-díjra április 16-tól 3 kategóriában lehet jelölni a legjobbakat
További részletek: az SZTE honlap JATE-díj oldalán
PORTRÉ-SOROZAT A JATE-DÍJASOKRÓL:
A Tanár Úr – Ilia Mihály, a JATE-díj alumnus kategóriájának első kitüntetettje
KISFILMEK AZ I. JATE-DÍJASOKRÓL:
A JATE-díj alumnusi kategória győztese: Ilia Mihály
Az oktatói-kutatói kiválósági kategória győztese: Tóth Ágota
A hallgatói kiválósági kategória győztese: Czikkely Márton Simon
TUDÓSÍTÁSOK, RIPORTOK AZ I. JATE-DÍJ ÁTADÓ GÁLÁRÓL és a KÍSÉRŐ RENDEZVÉNYEKRŐL:
Első alkalommal adták át a JATE-díjakat – Czikkely Márton Simont, Tóth Ágotát és Ilia Mihályt ünnepelték a szegedi egyetemen
Könyvek és Mesterek az SZTE-n
Díjeső és kettős jubileum az Egyetem Napján
A „legek” Szent-Györgyi Tanulmányi Versenyét rendezte idén a Szegedi Tudományegyetem
Volt hallgatói előtt ismét kitárja kapuit a Szegedi Tudományegyetem
