„Ugyanaz a vér csörgedezik bennünk” – Nagyapjának szentelte önálló estjét az SZTE hallgatója

Vajda Noa Pálma, az SZTE BTK másodéves kommunikáció- és médiatudomány szakos hallgatója, több mint egy évtizede foglalkozik versmondással. Gimnazista korában elnyerte a rangos Kazinczy-érmet, ma a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének elnökségi tagja.

- Több, mint 11 éve mondok verset és nem szakítottam meg ezt a tevékenységét fél hónapra sem. Nagyon-nagyon közel áll hozzám a versmondás. Nem tudom elképzelni az életemet enélkül, ez alakította ki a személyiségem nagy részét. Rengeteget köszönhetek ennek. Sok különleges embert ismertem meg, barátságokat kötöttem. Megtanultam megjelenni, beszélni, szépen artikulálni. Sokszor rájövök, hogy az élet különböző területein hasznos a versmondás. Ha valaki ír egy verset, én szívesen értelmezem a saját belátásom szerint és elszavalom – magyarázta Vajda Noa Pálma, az SZTE BTK másodéves kommunikáció- és médiatudomány szakos hallgatója.

Önálló estjében Noa a hozzá legjobban illő módon, versekben mutatta be a közönségnek a nagyapja és közte fűződő generációkon és életeken átívelő kapcsolatot. A nagyapa, dr. Vajda Gábor a „magányos óriás” nagyon sokat tett a vajdasági magyarságért és annak identitástudatáért. Unokájához hasonlóan az ő életében is kiemelt szereppel bírtak a művészetek. Kiadatlan verseit megtalálva, Noa úgy döntött, neki szenteli önálló estjét.

- Ha mondhatok ilyet, én a nagyapámat tulajdonképpen nem ismertem, mert a harmadik születésnapom előtt pár nappal halt meg. Már 17 éve úgy élek, hogy ő nincs. Viszont úgy gondolom, ugyanaz a vér csörgedezik bennünk. Ugyanúgy a szívemen viselem a művészetet, a kultúrát és annak mindenféle ágazatát – osztotta meg Vajda Noa Pálma, Kazinczy-érmes versmondó.

Az előadásra Noa nagyapja néhány személyes tárgyát és egy rádiót is magával hozott. A rádión keresztül újra megszólalt dr. Vajda Gábor hangja visszarepítve a közönséget 20 évvel ezelőttre, amikor a művész még köztünk élt. Személyes tárgyai között táskát, fényképalbumot, sálat fedezhetett fel a közönség.

- Az egyik képen ő látható, az asztalon egy borospohárral. Azt a képet nagyon szeretem, mert mindennap ivott két deci bort, de szigorúan két decit. Nagyon tartotta magát, hogy az egészségére vigyázzon, de mégis örömét lelje a mindennapokban a borban. A sálat az előadás rendezője, Hajvert Ákos ajánlotta, hogy hozzam magammal, mert a sál, illatot is visz magával, beszívja a tulajdonosa illatát – magyarázta Vajda Noa Pálma.

Az esten tizenkét verset hallhatott a közönség. Köztük volt dr. Vajda Gábor „A tenger türelme” című verse és Vajda Noa Pálma „A tenger” című saját válaszverse, melyet kimondottan nagyapjának írt. Az előadásba ezeken kívül olyan versek kerültek be, amelyek Noa-t a nagyapjára emlékeztetik, melyek érzelmi- és hangulatvilága a nagyapja felé terelik gondolatban.

- Hajvert Ákossal, az est rendezőjével és Barta Júliával a felkészítőmmel szerettük volna, hogy az esten a személyes oldalamat is megmutassam, de mégis egy olyan történetet meséljek el, amit mindenki átél egyszer az életben – osztotta meg Vajda Noa Pálma.

Az estre Noa-t Barta Júlia – Radnóti díjas pedagógus készítette fel. Énekes produkcióval színesítette az előadást Dudás Nikolett. Valószínűleg nem lepi meg az olvasót: Noa a jövőben is folytatja a verselést. Legközelebb a Szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar kulturális „Ki mit tud”-ján vesz részt zsűritagként. Majd május végén Topolyán, a Vajdaságban egy József Attila estet visz a színpadra több versmondó barátjával együtt.

- Gimnáziumban másodéves voltam, amikor a Szép Magyar Beszéd Versenyen megkaptam a Kazinczy-érmet. A hatására éreztem azt, hogy jó a hangom és ezzel kezdeni kellene valamit. Ezért döntöttem úgy, hogy kommunikáció és médiatudomány szakra jövök. A tévét és rádiót tűztem ki célul, mivel én ott szeretnék beszélni és szeretném, hogy egyszer ez legyen a munkám, bármelyikhez is kerülök – avatott be Vajda Noa Pálma.

Bartha Karina