Öt évtizede a betegek szolgálatában: interjú Prof. Dr. Borbényi Zitával, a Szegedért Alapítvány fődíjasával

A Szegedért Alapítvány 2026-ban 37. alkalommal ismerte el díjaival azon személyiségek tevékenységét, akik kiemelkednek a város szellemiségének alakításában, tudományos, kulturális, művészeti és társadalmi életének gazdagításában, értékei megóvásában, akik hírt és megbecsülést szereznek Szeged városának. A fődíj olyan személyiség életútjának elismerése, akinek eredményei Szeged városának fejlődését szolgálják, aki a városért múlhatatlant alkot, akinek hírneve a várost gazdagítja. Idén Prof. Dr. Borbényi Zita belgyógyász és hematológus vehette át a rangos elismerést.

Már a gimnáziumban vonzották a természettudományok

Prof. Dr. Borbényi Zita a diploma megszerzése óta, immár öt évtizede dolgozik az SZTE Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ II. számú Belgyógyászati Klinikáján, jelenleg egyetemi tanárként és a Hematológiai és Transzplantációs Centrum vezetőjeként áll a betegek szolgálatában. Kiskunhalason született, majd tanulmányait is a kiskunsági településen kezdte. Középiskolai éveit a halasi Szilády Áron Gimnáziumban töltötte: itt mélyült el igazán a természettudományok iránti szeretete. „Életem meghatározó fejezete itt kezdődött. Hamar világossá vált, hogy a természettudományok vonzanak: elsősorban a biológia, de a matematika és fizika titokzatosságát is nagyon élveztem” – emlékezett vissza a professzor.

Elmondta, ezekben az években nem csupán biológiaversenyekre járt, de néptáncolt is, valamint a gimnázium csapatában kézilabdázott. „Kiváló csapatunk volt, melyben jobbátlövőként játszottam. Nem voltam kiemelkedő tehetség, ráadásul akkoriban még szombaton is volt tanítás, vasárnap pedig kézi meccsek, így beláttam, hogy a sikeres érettségi és továbbtanulás érdekében a kézilabdát el kell engednem. Azóta is elkötelezett kézi drukker vagyok” – idézte fel. Mint folytatta, ezekben az években vált egyértelművé számára, hogy a biológiával kapcsolatos területek vonzzák a legjobban, s ebben az irányban szeretne továbbtanulni. „Tanáraim javaslatára a szegedi orvosegyetemre jelentkeztem. Máshova nem is pályáztam. Szüleim ezt tudomásul vették, de a biztonság kedvéért már az érettségi utáni nyárra is kerestek nekem munkát egy dobozüzemben” – mesélte.

Kitüntetettek és díjátadók a Szegedért Alapítvány gálaünnepsége előtt (balról jobbra): Szentkereszty Ákos, Takács Kata, Borbényi Zita, Vécsei László, Bene Zoltán, Medgyesi Konstantin, Kerek Ferenc, Kenesei István. Fotó: Bobkó Anna

Új élet kezdődött

Szerencsére erre az alternatívára nem volt szükség: Prof. Dr. Borbényi Zita felvételt nyert az akkori nevén Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemre. „Amikor felvettek, új élet kezdődött számomra” – fogalmazott a professzor. Elmesélte, azokban az években egy nagyon összetartó és szorgalmas kollégiumi társaság tagja lehetett, akikkel támogatták egymást a tanulásban, együtt jártak moziba és színházba. Később az egyetemet „Sub auspiciis rei publicae popularis” minősítéssel végezte el. Ez a cím azoknak járt, akik a teljes tanulmányi pályájuk során kiemelkedően teljesítettek, vagyis az általános iskolától az egyetem végéig kitűnő eredményeket értek el.

Az egyetemi szabályzat alapján névre szóló státuszt az intézmény bármely intézetében kaphatott volna. A korabeli körülmények viszont nem tették lehetővé, hogy a Gyermekklinikára pályázzon, ezért más irányokat is mérlegelt. Felmerült a szemészet lehetősége, ám úgy érezte, habitusa kevésbé illeszkedik ehhez a nagyfokú precizitást, kézügyességet és türelmet igénylő szakterülethez. Majd megkereste a II. Belklinika igazgatóját, és végül felvételt nyert az intézménybe. „Nem volt könnyű az indulás, de jól képzett kollégák tanítottak, és élveztem, hogy a betegekkel nagyon jó kapcsolatot tudtam kialakítani. Nagyon tiszteltem az akkori főnökömet is. Azt azonban akkor még nem tudtam, hogy a belgyógyászaton belül melyik területtel szeretnék foglalkozni” – idézte fel a professzor.

Hazai és nemzetközi tapasztalatok

Pályafutásának fontos mérföldköve volt, amikor öt évvel a belgyógyászati szakvizsgáját követően a Hematológia Osztály vezetőjének hívására bekerült a Hematológia Munkacsoportba. „Ez a szakma akkor még gyerekcipőben járt. Először rendkívül riasztó volt a leukémiás és nyirokcsomó-daganatos betegekkel foglalkozni, ám az, hogy a szemem előtt fejlődött a szakterület, és szinte havonta jelentek meg új kezelési lehetőségek, úgy éreztem, szárnyakat ad számomra. Az oktatást is nagyon élveztem: első csoportom minden tagjára ma is hálásan emlékszem. Mára valamennyien jó orvosokká váltak” – mondta el Prof. Dr. Borbényi Zita.

Hosszú pályafutása során a professzor az 1982-es évet emelte ki, amely számára különösen emlékezetes maradt: Dr. Lajtha László brit‑magyar származású kutató, aki fontos szerepet játszott a rákkutatásban, különösen a hematológia és őssejtbiológia területén, meghívására ösztöndíjjal Angliába ment. Itt a manchesteri Paterson Laboratories-ban dolgozott. „Teljesen más világba csöppentem. Egyedül kellett helytállnom, hiszen a családom nem jöhetett velem, a férjem és a fiaim itthon maradtak. Nagyon nehéz volt az észak-angliai nyelvjárással megbarátkozni, és szakmailag is komoly kihívást jelentett, hiszen olyan kísérleti munkát bíztak rám, amelyben az intézet és a nemzetközi szakmai közösség is még a kezdetek kezdetén járt. A vérképzés kísérleti úton történő tanulmányozását, valamint a sejtkultúrák módszerét itt Manchesterben alapoztam meg. 1988-ban a PhD-mat is ezen a szakterületen védtem meg. A vérképző sejtek tenyésztése akkor egyedülálló volt, Magyarországon még egyáltalán senki nem foglalkozott ezzel az eljárással. Amikor hazajöttem, Varga Gyula kollégámmal mi honosítottuk meg a módszert a szegedi klinikán” – fogalmazott.

Hozzátette, Paterson Laboratories-ban olyannyira megállta a helyét, hogy 1985-ben, már Lajtha professzor távozását követően, visszahívták még egy periódusra. Ekkor a manchesteri Christie Kórház Immunológiai Osztályán (Christie Hospital Department of Immunology, Manchester, UK) végzett kutatói munkát. Nemzetközi szakmai tapasztalatait az Innsbrucki Egyetemen (University of Innsbruck, Austria), az Ulmi Egyetemen (University of Ulm, Germany), valamint a Michigan Egyetem Karmanos Rákközpontjában (Karmanos Cancer Center, University of Michigan, USA) gyarapította. Emellett UICC-ösztöndíjjal és a Svájci Nemzeti Alap támogatásával a lausanne-i Svájci Kísérleti Rákkutató Intézetben (Swiss Institute for Experimental Cancer Research – ISREC, Lausanne, Switzerland) is bővítette szakmai tapasztalatait.

Prof. Dr. Borbényi Zita a díjátadó gálán. Fotó: Bobkó Anna

Nehéz helyzetben helytállni

Időközben nagy csapás érte a szegedi Belgyógyászati Klinikát: egy hónap különbséggel váratlanul elhunyt az intézetvezető és a Hematológia Osztály vezetője is. „Varga Gyula kollégámmal ketten vettük vállunkra az osztályt. Igyekeztünk megőrizni az addig elért eredményeket, majd lépésről lépésre továbbfejleszteni az osztályt. Ez korántsem volt könnyű feladat. Szakmánk eközben látványos fejlődésen ment keresztül, mi pedig azon dolgoztunk, hogy az osztály szakmai színvonala mellett a betegek komfortja is folyamatosan javuljon. Nagy álmunk volt az őssejttranszplantációs részleg kialakítása, hiszen ez az eljárás a 90-es évek végén már úttörő jelentőségű volt” – mondta el a professzor. Hozzátette, munkacsoportjukba fiatal és jól képzett kollégák kerültek. Bár a feladatok mennyisége folyamatosan nőtt, elhivatottan végezték munkájukat. Számos hazai és nemzetközi konferencián vettek részt. A szakmai társaság vezetőségében, illetve elnökeként is rendszeresen képviseltette magát a csoportjukból több munkatárs.

A professzor 2005-től egyetemi tanárként az SZTE II. sz. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ Hematológia Részlegének vezetője lett, majd 2009-től az Őssejt Transzplantációs Részleg élére állt. Munkássága szorosan összefonódott a klinika szervezeti fejlődésével is. A Belgyógyászati Klinika egységes működésének kialakításában fontos lépést jelentett a szakmaspecifikus centrumok létrehozása. 2023. június 15-től a Belgyógyászati Klinikán belül megkezdte működését többek között a Hematológiai és Transzplantációs Centrum is.

A család támogatása felbecsülhetetlen

Mint Prof. Dr. Borbényi Zita elmondta, ahhoz, hogy hivatásában ki tudjon teljesedni nélkülözhetetlen volt, hogy férje mindig minden helyzetben mellette álljon és segítse őt: jelentős szerepet vállalt abban, hogy a két fiuk mellett tanulhasson, oktathasson, külföldi intézményekben bővíthesse tudását, éjszakai műszakokban dolgozhasson. Farkas András több mint ötven éve a társa. Kettejüket még a gimnáziumi évek alatt a néptánc hozta össze, az egyetem negyedik évében házasodtak meg, és az ötödévre megérkezett első kisfiuk is.

„Mindig csendben tette a dolgát: nagyon sok időt töltött a fiúkkal, s minthogy nagyszülői segítségünk alig volt, nélküle és a pótnagymamák nélkül nem tudtam volna a szakmámban tenni a dolgomat. A fiúk persze azt mondják, nem bölcs dolog ennyi időt munkával tölteni. Lehet, igazuk van, azonban én még most is minden nap szívesen megyek a klinikára a betegek közé, és szívesen oktatok. Talán legtöbb gondot a megfelelő emberi kapcsolatok megtartása és megőrzése okozza számomra. Sokkal emberpróbálóbb, mint a szakmai elvárásoknak megfelelni” – árulta el a professzor.

A Szegedért Alapítvány 2026. évi kitüntetettjei (balról jobbra): Bene Zoltán, Takács Kata, Kenesei István, Borbényi Zita. Fotó: Bobkó Anna

Hosszú és sikeres pályája során számos elismeréssel ismerték el munkásságát. Ahogy a professzor elmondta, ezek közül számára kiemelt helyet foglalnak el a hallgatói elismerések, a Dr. Lajtha László és munkatársai révén kapott nemzetközi elismerés, a Batthyány-Strattmann László-díj, mellyel 40 éves gyógyító munkáját díjazták, valamint a Magyar Hematológiai és Transzfúziológiai Társaság életműdíja, a Marschalkó Tamás-díj. Elmondta, a Szegedért Alapítvány fődíja is nagy megtiszteltetés számára. „Örömmel tölt el, hogy a szegedi polgárok, – beleértve az egyetemi munkatársaimat, és a több ezer beteget, akiket kezeltem az elmúlt évtizedek alatt – javasoltak erre a díjra, a kuratórium pedig méltónak talált rá és nekem ítélték” – fogalmazott.

Mint hozzáfűzte, ahhoz, hogy az ember kitartó legyen hivatásában, nagyon nagy akarat és erő kell. „Luther Márton írta: „Ha tudnám is, hogy holnap elpusztul a világ, még akkor is ültetnék egy almafát.” Én is így gondolom, sosem adnám fel, hiszen mindig érdemes cselekedni, alkotni és hinni” – zárta gondolatait Prof. Dr. Borbényi Zita.

A Szegedért Alapítvány díjátadó gálájáról korábbi cikkünk itt olvasható: https://u-szeged.hu/sztehirek/2026-marcius/ismet-szte

Fülöp Tímea

Borítóképen: Prof. Dr. Borbényi Zita a díjátadó gálán. Fotó: Bobkó Anna