Herrmann Antal két arca – A tudományszervező egyetemi tanár és a cigányokkal vándorló etnográfus

Herrmann Antal halálának 100-ik évfordulóján emlékülést tartottak az SZTE BTK Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszékén, az SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltárban pedig kiállítás nyílt az etnográfus irathagyatékából. Mint a megnyitón Dr. Nagy Gyula, a könyvtár főigazgatója és Dr. Mód László néprajzkutató egyetemi adjunktus kiemelték, a szegedi egyetemi könyvtár Régi Könyvek Tára és Kézirattára őrzi Herrmann Antalnak a magyar néprajztudomány számára felbecsülhetetlen értékű kézirathagyatékát.

Herrmann Antal az erdélyi néprajz és elsősorban a cigánykutatás nemzetközileg is ismert szaktekintélyeként Kolozsvárról érkezett a szegedi egyetemre 1921-ben. Dr. Nagy Gyula szerint a Herrmann-hagyaték az egyik leggyakrabban kutatott kézirategyüttes a könyvtárban; az anyag a cigánykutatás kiemelkedő forrásait őrzi, és a magyar néprajztudomány kialakulása szempontjából is különös jelentőségű. A teljes kézirathagyaték összesen 12 nagyobb doboznyi iratanyagot és 12 kisebb doboznyi levelezést foglal magába. A Herrmann-hagyaték cigánykutatásra vonatkozó része digitalizált formában teljes körűen elérhető az SZTE Micellanea Recordatoriumában.

Dr. Nagy Gyula, az SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár főigazgatója. Fotó: Miskolci Dávid

A kiállítás megnyitóján Mód László felidézte Herrmann Antal különleges, saját útján haladó alakját.
– Életének egyharmadát vasúton, a másikat a nép között, az utolsót íróasztalánál és katedráján töltötte. Legendák szólnak arról, hogy mennyit utazott. Amikor egyetemi magántanárként Budapestről Kolozsvárra járt, rendszerint nem bérelt szállást, hanem éjszaka utazott és a vasúton írt. Az utódok kiemelték furcsa öltözetét, szándékos gondozatlanságát, amellyel ahhoz a közösséghez akart hasonlítani, amelyben gyűjtött. Extrém figura volt, nem egy szobatudós. Viszont a korszerű antropológiai, néprajzi terepkutatásnak már minden egyes vonatkozását ismerte – mondta Dr. Mód László.

Terepmunkájának módszereiről is számos legenda maradt fenn. Mód László kérdésünkre elmondta, az antropológiában már korábban felismerték, hogy az Európán kívüli népeket valószínűleg úgy lehet legjobban megérteni, ha a néprajzkutató közöttük él. Herrmann esete mégis különleges, és nemcsak azért, mert a cigányok vándor életmódot folytattak. Az etnográfus 1886 nyarán, álruhában csatlakozott a kóborló cigányokhoz, maga is cigánynak adta ki magát:

– A közösség gyanújának elaltatása miatt bizonyítania kellett a rátermettségét. Neki is lopnia kellett, hogy bemutassa, ő nem kívülálló, nem egy beépített kém. Ez olyan jól sikerült, hogy a cigányok vajdája hozzá akarta adni a lányát. Herrmannt annyira kötötte szerepe, hogy nem tudott jegyzetelni sem, mert azzal elárulta volna magát. Viszont jó memóriája volt, és később, a börtönben lejegyezte, amit összegyűjtött. Kilépni ugyanis csak úgy tudott, hogy börtönbe záratta magát, mivel attól tartott, hogy a cigányok bosszút állnak rajta.

Dr. Mód László elmondta még, hogy a modern kulturális antropológia a beépülés módszerét ma már nemcsak a természeti népek, hanem a nyugati urbánus szubkultúrák megfigyelésére is alkalmazza. Ilyen helyzet például egy nagyváros bevándorló közösségének megismerése. Az azonban ma már elképzelhetetlen, hogy a kutató ne fedje fel identitását azok előtt, akiket megfigyel. Az SZTE néprajzkutatója hozzáfűzte: Herrmann Antal abban is megelőzte korát, hogy egyenértékűnek tartotta a kultúrákat. Nem volt kétsége afelől, hogy minden kultúrának megvan a maga értéke, vagyis nincs evolucionizmus, nincsenek primitív és magas rendű kultúrák, hanem minden kultúra az adott környezethez való alkalmazkodás nyomait viseli.

Dr. Mód László néprajzkutató egyetemi adjunktus. Fotó: Miskolci Dávid

Farkas Katalin, az SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár Régi Könyvek Tára könyvtárosa, a kiállítás rendezője érdeklődésünkre elmondta, hogy a tárlókban látható dokumentumok Herrmann Antal rendkívüli néprajztudományi gyűjtő és szervező munkáját illusztrálják. Nem is titkoltan a kiállítás célja, hogy az időskori Herrmannról elterjedt különc képét ellensúlyozza, és odaállítsa a modern magyar néprajztudomány egyik első nagy rendszerezőjének alakját is, akinek múzeumok, néprajzi társaságok megalapításában, valamint a szegedi egyetemi etnográfiai oktatás elindításában volt komoly szerepe. Herrmann Antal hagyatéka az SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár egyik legnagyobb kéziratgyűjteménye, amelyet a néprajztudomány és az irodalomtudomány kutatói egyaránt látogatnak. Farkas Katalin elmondta, hogy legutóbb márciusban egy fiatal kutató a németországi Kiel egyeteméről 2 hétig tanulmányozta a hagyatékot.

A kiállítás megnyitóján közreműködött az egyetemi könyvtár mIsidore kórusa. Fotó: Miskolci Dávid

A Herrmann Antalról szóló emlékülésen az SZTE BTK Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszékén hat előadás hangzott el. Közöttük Dr. Bognár Szabina (ELTE HTK Néprajztudományi Intézet) Herrmann Antal és a magyarországi Néprajzi Társulat első alapszabálya címmel a néprajzkutató alapítói szerepéről, Dr. Simon András az SZTE BTK Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszékének docense Az első magyarországi néprajzi folyóirat címmel a Herrmann által indított német nyelvű az Ethnologische Mitteilungen aus Ungarn (1887–1907) jelentőségéről beszélt. Dr. Mészáros Borbála szakkönyvtáros Herrmann Antal Néprajzi Múzeumban őrzött könyvhagyatékáról tartott előadást.

Varga András nyugalmazott könyvtáros, a Régi Könyvek Tárának egykori főkönyvtárosa Herrmann Antal irathagyatékának egyik különleges darabjáról, Horváth Rudolf 1911-ben a sopronkőhidai börtönben írott cigány néprajzi kéziratáról tartott előadást A sitiprinc címmel. Horváth Rudolf szüleit hat éves korában vesztette el, majd a kelderás törzshöz tartozó Ducestya nevű vándorcigány bandába keverett, akikkel 14 éves koráig kóborolt és eljutott Bukarestig, Krakkóig, Moszkváig. Kilétéről csak tizennégy évesen szerzett tudomást, amikor letartóztatták a társaságot, őt pedig nagybátyhoz toloncolták. Innen is megszökve végül egy betörés után fogták el és került börtönbe.

Kéziratának címe: A magyarországi kóbor cigányok eredete, életmódja, szokásai és nyelvtana; az előadás címében szereplő sitiprinc, vagyis börtönherceg szóval pedig Varga András Kőszegi Edit rendező 1999-ben Horváth Rudolf életéről készített filmjét idézte. Horváth lopás miatt 2 év 6 hónap fegyházbüntetését töltötte a fegyintézetben, amikor a büntetés alóli felmentés, illetve a szabadulás után elhelyezkedés reményében „a vándorcigányok bűncselekményeinek megfékezésében” segítséget ajánlva írta meg 50 oldalas füzetét a cigányok furfangjairól és letelepítési lehetőségeiről. Művét Horváth Rudolf egy 1600 szavas magyar–cigány szótárral zárta, amely eredeti cigány férfi és női neveket, a számok neveit, és társalgási gyakorlatokat is tartalmaz.

A cigányokról szóló kézirat a társadalmat felkavaró dánosi gyilkosságok (1907) idején született, amikor Horváth valóban hozzájárulhatott volna a cigányság jobb ismeretéhez. A kéziratot az igazságügyi államtitkárnak nyújtotta be, onnan át küldték a belügyminisztériumba, de sorsa hamarosan az iktatás lett.

Kiállítás Herrmann Antal kézirathagyatékából a Klebelsberg Könyvtár és Levéltárban Fotó: Miskolci Dávid

Az emlékülésen Dr. Kelemen Zoltán, az SZTE BTK Magyar Nyelvi és Irodalmi Intézet Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék docense is előadást tartott. Az irodalomkutató 2023-ban publikált tanulmányt arról, hogy a Herrmann-hagyatékban, a néprajztudós kiadatlan cigány folklór gyűjtésében olyan kiadatlan dalokat talált, amelyek ráilleszthetők József Attila Tiszta szívvel című versének nyelvi rétegeire, és ezek megerősítik a vers cigány népköltészeti ihletettségét. Herrmann Antal hagyatékában ugyanis megtalálhatók a néprajztudós cigány hitvilággal, siratókkal, halotti kultuszokkal, jóslással foglalkozó gyűjtései. József Attila leckekönyve azt igazolja, hogy a költő felvette Herrmann kurzusát, Herrmann Antalról pedig tudni lehet, hogy saját kutatásait is hozzáférhetővé tette a hallgatók számára.

Kelemen Zoltán ezúttal A nem létezés méltósága című előadásában a cigány identitás modelljeit vizsgálva arra jutott, hogy a valósághoz a Herrmann Antal által is képviselt tudományos nézet áll legközelebb, amely „összetetten, kapcsolataikban, környezetükkel, a többségben való viszonyaikban, azok változásaiban, együttélési modellként vizsgálja” és írja le a cigányok életét. Az irodalomkutató rámutatott a cigány identitást övező fogalmi eltérésekre: a témával foglalkozó mai szerzők egy része szerint a cigány inkább életmód, mint etnikum leírására alkalmas kifejezés, míg mások történelmileg is meghatározható, etnikus, nyelvi és kulturális eredettel rendelkező csoportként írják le a cigányságot.

Prónai Csaba antropológust idézve Kelemen Zoltán úgy vélte a cigányság kategóriáját a legkülönfélébb marginalizálódott csoportokra alkalmazták. A társadalom kirekesztettjei egy saját kultúra megteremtése révén menekültek a permanens párialétből, és ezzel megszületett a kirekesztettség, a kívülállás kultúrája. Az irodalomkutató szerint egyre elterjedtebb az a nézet is, mely szerint a cigányok a múltban nem tartoztak egyetlen közös etnikumhoz, sem eredet, sem nyelvhasználat, sem szokások, hagyományok alapján, etnikai kisebbségi szervezésük pedig a XX. században kezdődött. Az egységes meghatározás hiánya Kelemen Zoltán szerint a cigányság kulturális többféleségéből és az ellentmondásos meghatározásokból is következik.

– Az elmúlt közel 300 év magyar kormányzati és tudományos meghatározásai ellentmondásos közléseikkel szürreális és nonszensz világot tárnak az olvasó elé, akárcsak általában a közép-európai államok cigányvíziói. Ebben a világban jórészt mindenféle beszédmód, mindenféle megállapítás megengedett, mert kontrollálhatatlan. Nem az a probléma, hogy valótlan megállapításokkal határoznak meg egy csoportot. Állításaik nem egyszerűen pletykákon alapozottan légből kapottak, de már a hagyományosnak nevezhető tudományos besorolásokat, csoportosításokat is képtelenek alkalmazni a cigányokkal kapcsolatban – állapította meg az irodalomkutató.

Kiállítás Herrmann Antal kézirathagyatékából a Klebelsberg Könyvtár és Levéltárban. Fotó: Miskolci Dávid

Az emlékülésen Dr. Mód László néprajzkutató Herrmann Antal utolsó, Szegeden töltött éveiről, itt végzett tudományszervezői, közéleti tevékenységéről beszélt. Mód László szerint Herrmann Antal munkája a szegedi egyetemen előrevetítette a későbbi néprajzi tanszék megalakulását. Az 1920-as években a magyar egyetemeken még nem működött ilyen tanszék, 1929-ben Klebelsberg Kuno a szegedi egyetemen Solymossy Sándor etnográfus egyetemi tanárt kérte fel az első Néprajzi Intézet megalakítására. A néprajzi oktatásban már kezdettől részt vett a fiatal Bálint Sándor, Herrmann Antal tanítványa, aki 1934-ben nyert el magántanári kinevezést. Bálint Sándor visszaemlékezéseiben több alkalommal is kitért Hermann alakjára, és ismert volt előtte József Attilára gyakorolt hatása is.

Mód László rámutatott, hogy Herrmann 1921 és 1925 között aktív közművelődési szervező szerepet játszott Csongrádon is. Ebben az időszakban 25-ször fordult meg a Tisza-parti kisvárosban, és 55 napot töltött ott, miközben előadásokat tartott, részt vett a helyi múzeum és a közművelődési egyesület megalapításában. Csongrádra id. Katona Imre állatorvos, néprajzi gyűjtő hívta meg; az ő fia, ifj. Katona Imre folklórkutató később a szegedi egyetemen szerzett néprajzi diplomát.

Ugyancsak újdonsággal szolgál Herrmann szegedi tevékenységéről Kálmány Lajos szegedi néprajzkutató-pappal folytatott levelezése, amely az SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltárban őrzött irathagyatékban található. Mód László szerint a levelek rokon szellemek eszmecseréjéről árulkodnak, amely elmélyültebb a korábban feltártnál.

Az előadó arra is rámutatott, hogy Hermann a Kolozsvárott alkalmazott oktatási módszerét Szegedre is átültette. A kolozsvári egyetemen az Erdélyi Kárpát Egyesület akkori múzeumában, Mátyás király szülőházában tartotta múzeumi gyakorlati óráját és ugyanígy tett Szegeden is, ahol a városi múzeumba vitte a hallgatókat.

Herrmann utolsó éveiben Szegeden az okkultizmus kutatásába is belekezdett, és ennek érdekében okkultista társaságot alapított, hogy a különféle médiumokat megfigyelje. A szegedi lapokban többször is hivatkoztak rá, mint az akkor divatos spiritualizmus szakértőjére, az Új Nemzedék című jobboldali lapban egyszer még arról is kikérték a véleményét, amikor a Madarásztó környékén varázsvesszővel kerestek petróleumot és földgázt.

Kiállítás Herrmann Antal kézirathagyatékából a Klebelsberg Könyvtár és Levéltárban. Fotó: Miskolci Dávid

Az emlékülés végén a résztvevők megkoszorúzták Herrmann Antal sírját a szegedi Belvárosi Temetőben.

A kiállítás az egyetemi tavasz rendezvénysorozat idején a Klebelsberg Könyvtár és Levéltár harmadik emeletén a kiállítási térben tekinthető meg a könyvtár nyitvatartási idejében.

Panek Sándor

A borítóképen: A Herrmann Antal emlékülésen az SZTE BTK Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszékének Bálint Sándor termében. Fotó: Miskolci Dávid