Idén júniusban a Szegedi Tudományegyetem ad otthont a European First Year Experience – EFYE Konferenciának. Bár a rendezvény nemzetközi hírű kutatókat és szakembereket vonultat fel, az idei év üzenete világosabb, mint valaha: a konferencia a hallgatókról szól, hallgatókkal épül, és hallgatói szemmel válik teljessé.
2026. március 27-én rendezték meg a Szegedi Tudományegyetem Szent‑Györgyi Albert Klinikai Központ Sebészeti Klinikáján a szegedi Transzplantációs Munkacsoport Élődonoros vesetranszplantáció aktuális kérdései, Élődonoros vesecsereprogram - keresztdonáció című szimpóziumát. A rendezvényen részletesen bemutatták az élődonoros vesetranszplantáció hazai és nemzetközi gyakorlatát, különös tekintettel a keresztdonációs program működésére, szervezési és jogi-etikai vonatkozásaira. Emellett a résztvevőknek lehetőségük nyílt a tapasztalatcserére és a szakmai konzultációra is.
A szakmai napot Prof. Dr. Lázár György, az SZTE SZAKK Sebészeti Klinika igazgatója nyitotta meg. Őt követték előadásaikkal a szegedi Sebészeti Klinika szakemberei: Dr. Szederkényi Edit adjunktus, a transzplantációs osztály vezetője, Dr. Hódi Zoltán és Dr. Rokszin Richárd klinikai szakorvosok, valamint Dr. Mán Eszter adjunktus. A szimpóziumon felszólalt Dr. Mihály Sándor, az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ) transzplantációs igazgatója és Dr. Szakály Péter, a Pécsi Tudományegyetem Sebészeti Klinikájának egyetemi docense, a klinika transzplantációs osztályának vezetője is.
A világon az első sikeres emberi veseátültetést 1954-ben Bostonban végezték. A beavatkozást egypetéjű ikrek között hajtották végre, élő donorból. Magyarországon az első sikeres veseátültetésre 1962-ben, Szegeden került sor, amelyet Dr. Németh András és csapata végzett, szintén élő testvéri donorból. Az akkor 21 éves Szántó László 26 éves bátyjának, Szántó Istvánnak adományozta egyik veséjét. Dr. Szederkényi Edit felidézte, külön öröm volt számukra, hogy az első magyarországi élődonoros veseátültetés 60. évfordulóján még körükben köszönthették az akkor már idős, de jó egészségnek örvendő Szántó Lászlót.
A veseátültetés terén fordulatot jelentett, amikor 1968-ban a Harvard Orvosi Egyetem 13 tagú bizottsága kidolgozta az agyhalál definíciójának alapjait. Ennek következtében előtérbe került az elhunyt donorokból származó veseátültetés. 1979-ben a szegedi központ is csatlakozott a hazai veseátültetési programhoz. Hamarosan azonban egyértelművé vált, hogy a dializált és a krónikus vesebetegek száma évről évre emelkedik, miközben az átültethető szervek száma nem növekszik. Mint Dr. Szederkényi Edit ismertette, a 2022 december végi adatok alapján, Magyarországon több mint 10 ezren élnek olyan krónikus vesebetegséggel, amely miatt valamilyen vesepótló kezelésben részesülnek.
A dél-alföldi régió meghatározó szerepet tölt be a hazai vesebetegség-kezelés és transzplantációs ellátás terén. Ezt támasztják alá a 2025-ös adatok is. Ahogy Dr. Mihály Sándor kifejtette, a magyar lakosság mintegy 16 százaléka él ebben a térségben, miközben az ország dialízisállomásainak 21 százaléka található itt a négy érintett megyében. Elmondta, a várólistán lévő betegek 13 százaléka, az új betegek 16 százaléka, míg a transzplantált recipiensek 17 százaléka került ki a szegedi régióból. Kiemelte, bár korábban előfordult már, hogy Magyarországon a jelenleginél akár egyharmaddal több veseátültetést végeztek, élődonoros beavatkozásból még soha nem volt olyan sok, mint tavaly. A 2025-ös évben ugyanis új rekord született: összesen 63 élődonoros veseátültetés történt, ami a hazai veseátültetések mintegy egynegyedét tette ki, míg a többi átültetés elhunyt donorokból valósult meg.
Fotó: Sahin-Tóth István
Mára az elhunyt donorokból származó vesével nem elégíthető ki a transzplantációs igény. Ennek ellenére a veseátültetések egy nagyon kis része történik élődonoros transzplantációval. „Az, hogy a dialízis vagy a veseátültetés biztosítja-e a jobb életminőséget, nem kérdés. A veseátültetés nagyságrendekkel jobb életminőséget biztosít a betegeknek. A technológia fejlődése ugyan lehetővé tette, hogy a dialízissel is akár évtizedekig élhetnek a betegek, de kérdés, hogy ez valóban jelent-e minőségi életet? A veseátültetés ugyan nagyobb kockázatot hordoz a páciens számára, hiszen komoly műtétről van szó, ám, hogyha a műtét utáni időszakot sikeresen átvészeli, jelentősen csökken a halálozási kockázat, sokkal jobbak az esélyei, mintha dialízissel élne” – fogalmazott Dr. Szederkényi Edit.
Kiemelte, a vese graft túlélés (azaz a transzplantált vese túlélése) az élődonoros átültetések esetében általában jobb és hosszabb túlélési arányt eredményez, mint az elhunyt donorból származó vesék esetében. „Az élődonoros átültetéseknél azért jobbak a páciens esélyei, mert kiesik a vesekonzerválással járó károsodás, a beavatkozás tervezhető, lerövidül a várakozási idő, és a donorvese minősége kifogástalan. Hosszú távon pedig a jó vesefunkció biztosítja, hogy leépíthető legyen a tartós szteroidkezelés” – magyarázta Dr. Szederkényi Edit.
Elmondta, az országos statisztikák szerint a Covid utáni visszaesést követően láthatóan fellendült a hazai transzplantációs program: 2025-ben rekordszámú, 63 élődonoros veseátültetés történt Magyarországon. „Ehhez Szegeden három vesetranszplantációval is hozzá tudtunk járulni. 2006-ban csatlakoztunk az élődonoros programhoz, amely nagyban elősegítette, hogy a klinikán évről évre emelkedjen a veseátültetések száma” - tudtuk meg Dr. Szederkényi Edittől. Mint Dr. Mán Eszter hozzátette, a szegedi klinikán 2006 és 2026 között összesen 87 élődonoros műtétet végeztek el.
A transzplantáció terén komoly előrelépést jelentett az élődonoros veseátültetés egyik formája, az úgynevezett vesecsere-program (kereszttranszplantáció) bevezetése. Ez az eljárás lehetővé tette, hogy a nem összeférhető donor-recipiens (adományozó-fogadó fél) párok is életmentő beavatkozáshoz jussanak. A program lényege, hogy két vagy több pár cserél donort, ha a saját rokonukkal való összeférhetetlenség (vércsoport vagy szöveti típus) miatt nem végezhető el a műtét. Világszinten nagy mérföldkő volt, amikor 2009-ben a Johns Hopkins Hospital-ben elvégezték az első ilyen hármas cserét, bebizonyítva, hogy a lánc nemcsak két pár, hanem több donor és recipiens között is működhet.
Fotó: Sahin-Tóth István
Magyarországon bár 2014-ben megszületett a törvény, amely elviekben lehetővé tette a kereszttranszplantációt, a gyakorlatban a jogszabály nem volt életszerű, így több mint 10 évig nem működhetett érdemben a rendszer. A törvényi hiányosságokat végül sikerült orvosolni: a módosított jogszabály 2025 júliusától lépett életbe. Lehetővé tette, hogy kettőnél több pár között is megvalósulhasson a vesecsere, a beavatkozások különböző kórházakban történhessenek, és ne legyen kötelező, hogy az összes műtétet egyazon intézményen belül végezzék el. Fontos újdonság volt az is a jogszabályban, hogy a pároknak nem kell feltétlenül inkompatibilisnek lenniük ahhoz, hogy bekerüljenek a regiszterbe. Ha egy egyébként egymással kompatibilis pár a jobb egyezés, ezáltal a vese hosszabb élettartama érdekében vállalja a cserét, ők is regisztrálhatnak.
Prof. Dr. Lázár György kiemelte, a végstádiumú veseelégtelenség legjobb eredményt adó kezelése az élődonoros transzplantáció. A folyamat során kulcsfontosságú a donor nephrectomia (a vese műtéti eltávolítása) optimális kivitelezése: a cél az, hogy minimális megterhelés mellett biztosítsanak megfelelő szervet, miközben a donor egészségét helyezik előtérbe.
Elmondta, az élődonoros transzplantációnak számos előnye van az elhunyt donorból származó vese átültetésével szemben. Az egyik mérvadó tényező, hogy egyre nő a különbség a transzplantációra várók és az elvégezhető műtétek száma között. Ez a várakozási idő folyamatos emelkedését eredményezi. Döntő szempont az is, hogy a transzplantációra későn kerülők életkilátásai szignifikánsan rosszabbak, továbbá az élődonoros veseátültetések eredményei bizonyítottan jobbak a cadaver (elhunyt donorból származó) transzplantációkhoz viszonyítva. Élődonor esetén jelentősen lerövidül a várakozási idő, ami növeli az átültetett vese hosszú távú működésének esélyét. Sőt, optimális esetben a beavatkozás még a dialízis megkezdése előtt megtörténhet. Ugyanakkor az élődonoros beavatkozás előnyére szolgál, hogy ezáltal a műtét tervezhetővé válik, és jobb minőségű, hibátlan vese kerül átültetésre.
Prof. Dr. Lázár György arra is felhívta a figyelmet, hogy a donor nephrectomia alacsony morbiditási (megbetegedési arányszám) és mortalitási (halálozási arányszám) mutatókkal rendelkezik, így biztonságosabb beavatkozásnak számít. A műtét viszonylag alacsony megterheléssel jár a szervezet számára, ami gyors felépülést és az operáció helyén esztétikailag is szebb kinézetet eredményez.
Kiemelte, tapasztalataik szerint a szerveiket másnak adományozó, önfeláldozó donorok hosszú távú életkilátásai is javulnak. Ennek egyik alapvető oka, hogy már a donációt megelőző szűrővizsgálatoknál kiderül, hogy egészségesek-e. Ha igen, a műtétet követően rendszeres kontrollvizsgálatokon vesznek részt, egészségtudatosabban élnek, és jobban odafigyelnek saját magukra. Ennek eredményeként a várható életkilátásaik és életminőségük gyakran jobb, mint az átlagpopulációé. „Ezzel is tudjuk biztatni a párokat, vagy hozzátartozókat, hogy a vesekivételhez kapcsolódó kockázat minimális. Azontúl, hogy erkölcsileg, etikailag és emberileg egy fantasztikus dologban lesznek főszereplők, saját magukat sem veszélyeztetik” - fogalmazott Prof. Dr. Lázár György.
Dr. Szakály Péter. Fotó: Sahin-Tóth István
Mint Dr. Hódi Zoltán hangsúlyozta, az élődonoros átültetések mögött legtöbbször rendkívül erős családi összefogás áll, hiszen a donorok többsége közeli hozzátartozó, leggyakrabban szülő vagy testvér, akik szerettük gyógyulásáért vállalják a beavatkozást. Elmondta, az élődonoros vesetranszplantáció rendkívül nagy felelősséggel jár, hiszen egyszerre kell vigyázni egy egészséges donorra és sokszor nagyon súlyos állapotban lévő recipiensre, köztük gyermekekre is.
Az elmúlt években jelentős technikai fejlődés történt az élődonoros veseátültetések területén, különösen a minimálisan invazív, illetve a robotasszisztált eljárások terén. Ezek a technikák csökkentik a műtéti megterhelést, gyorsabb felépülést tesznek lehetővé, és javítják a posztoperatív eredményeket. Ugyanakkor az új lehetőségek új típusú sebészeti kihívásokat is hoztak magukkal. Ahogy Dr. Rokszin Richárd részletezte, az idősebb és elhízott donorok növekvő aránya például technikailag nehezebb műtétek elé állítja a sebészeket, hiszen a vastagabb zsírszövet, a szűkebb munkatér, valamint az esetleges társbetegségek megnehezítik a beavatkozást. A jobb oldali donor nephrectomia szintén nehezebbnek számít a rövidebb vénás szakasz miatt, míg a korábbi hasi műtétekből származó összenövések is nehézséget okozhatnak.
Mint Dr. Rokszin Richárd kifejtette, a donor nephrectomia többféle műtéti technikával is végezhető. A klasszikus nyitott műtét ma már ritkábban alkalmazott, mert nagyobb megterhelést jelent a donor számára, ugyanakkor komplikációk esetén továbbra is alkalmazzák. A leggyakrabban használt minimálisan invazív módszer a laparoszkópos eljárás, amely kisebb fájdalommal és gyorsabb felépüléssel jár. Több centrumban is elterjedt a kézzel asszisztált laparoszkópos technika, amely a minimálisan invazív megközelítést manuális kontrollal egészíti ki, így különösen előnyös összetettebb anatómiai esetekben. Napjainkban a legmodernebb megoldást a robotasszisztált donor nephrectomia jelenti, amely rendkívül precíz sebészi munkát tesz lehetővé, különösen bonyolult anatómiai esetekben.
Dr. Rokszin Richárd arra is felhívta a figyelmet, hogy a modern donor nephrectomiák esetében kiemelt jelentőségű a részletes, előzetes képalkotás, a 3D-s tervezés és a virtuális szimuláció. Ezek segítségével a sebész már a műtét előtt pontos képet kaphat az anatómiai sajátosságokról, az érvariációkról és a várható nehézségekről. Elmondta, az élődonoros veseátültetés ma már nem egységes beavatkozás, hanem a donor anatómiai adottságaihoz, a választott technikához igazított, személyre szabott sebészeti megoldás.
Hatalmas mérföldkő, hogy 2026 januárjában sor került az első magyarországi keresztdonációs vesetranszplantációra. A beavatkozást a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központjában végezték el: az élődonoros vesecsere program keretében két nő kapott új vesét. A programra jelentkező párok közül egy erre a célra kifejlesztett szoftver segítségével választották ki a legoptimálisabb donorokat. Mindkét esetben a másik pár férfi tagja ajánlotta fel a szervét. Ahogy a szimpóziumon az egyik keresztpár műtétjét végző sebész, Dr. Szakály Péter beszámolt róla, mind a betegek, mind a donorok jól vannak. A recipiensek esélyt kaptak egy jobb életminőségre, a donorok pedig önzetlen adományukkal megmutatták, hogy milyen csodálatos az, amikor idegenek fognak össze szeretteik megmentéséért.
Fülöp Tímea
Borítóképen: Dr. Szakály Péter, a Pécsi Tudományegyetem Sebészeti Klinikájának egyetemi docense. Fotó: Sahin-Tóth István
