Az emberi elveszettség megfogalmazója, olyan élmények írója, amelyekre még alkalmas nyelvünk sincsen – jellemezte kérésünkre Krasznahorkai László írói világát Dr. Szabó Gábor irodalomkutató (SZTE), a Nobel-díjas regényíró monográfusa.
Krasznahorkai László Kossuth-díjas magyar írónak ítélte a 2025-ös Svéd Királyi Tudományos Akadémia csütörtökön az irodalmi Nobel-díjat. A hivatalos indoklás szerint Krasznahorkai látnoki erejű művei az apokaliptikus terror közepette is képesek megerősíteni a művészet erejét.
A regényíró 1954-ben született Gyulán, iskolai tanulmányai után 1973 és 1976 között a Szegedi Tudományegyetem jogelődjén, a József Attila Tudományegyetemen három évig volt joghallgató. A jogi területről átváltva 1983-ban szerzett magyar–népművelő diplomát az ELTE Bölcsészettudományi Karán, ahol szakdolgozatát Márai Sándor emigrációs pályájáról írta. 1985-ben jelent meg Sátántangó című regénye.
A rendszerváltozás óta Krasznahorkai László Magyarország mellett élt Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Görögországban és az Egyesült Államokban is. Egymást követő regényei, Az ellenállás melankóliája, a Háború és háború, az Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó, a Seiobo járt odalent, a Báró Wenckheim hazatér több nyelven is megjelentek. Krasznahorkai László 2015-ben megkapta az alternatív Nobel-díjnak számító amerikai Nemzetközi Man Booker-díjat, innentől kezdve a nemzetközi irodalmi életben évről évre esélyesnek tartották a Nobel-díjra. Regényeit a Magvető kiadó jelentette meg, legutolsó regénye Zsömle odavan címmel 2024-ben látott napvilágot.
Krasznahorkai László 2004 óta a Digitális Irodalmi Akadémia és Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja, művei közül több digitálisan is olvasható. Krasznahorkai László négy alkalommal is vendége volt a szegedi egyetem Móra Kollégiumi Esték sorozatának, ezek közül egyes találkozókról hangfelvétel is fennmaradt. Az SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár rövidesen nyilvánossá teszi e felvételeket.
A regényíró írásművészetéről Dr. Szabó Gábor irodalomkutató, a Szegedi Tudományegyetem BTK Magyar Irodalmi Tanszékének egyetemi docense 2024-ben jelentette meg Kilátás az utolsó hajóról. Krasznahorkai László prózavilága című monográfiáját, amelynek bevezetőjében így ír: „Krasznahorkai László nem csupán a kortárs magyar irodalom, hanem napjaink világirodalmának is az egyik legfontosabb és legeredetibb alkotója, aki 1977-ben megjelent első elbeszélése óta konok következetességgel írja életművét, voltaképpen egyetlen szöveget”.
Krasznahorkai Laszló (balra) Bencsik Orsolya író és Szabó Gábor irodalomkutató társaságában a szegedi Grand Caféban 2017-ben. Fotó: Jenei László, a Műút folyóirat főszerkesztője
Kérdésünkre, hogy mi volt Krasznahorkai Lászlónak az az irodalmi tematikája, amelyre ennyire fogékony volt a nemzetközi irodalmi közvélemény, Dr. Szabó Gábor így válaszolt: – A szorongás létélményként történő rögzítése, az elveszettség, a világban való idegenség, az ember veszteségre és eltűnésére ítéltetettségének univerzális tapasztalatának megrázó megfogalmazása. S mindez párosulva annak érzékeltetésével, hogy eme élmények megfogalmazására nem is rendelkezünk alkalmas nyelvvel.
Ebből következően arra a kérdésre, hogy hol látja Krasznahorkai László a modern ember helyét a világban, az irodalomkutató úgy felelt: – Nem látja az ember helyét, pontosabban: a hely, amit lát, az nem az emberé.
Vajon nincs-e ellentmondás abban, hogy Krasznahorkai a kelet-európai viszonyok iránt rendkívül pesszimista szerző, ugyanakkor tántoríthatatlanul humanista, hiszen ezt a reményt nem lehet elhagyni íróként?
– Nem, nem hinném, hogy a "humanista" jó szó lenne. A "tántoríthatatlan" pedig még kevésbé – válaszolt Szabó Gábor irodalomkutató. – Krasznahorkai világszemléletében azok az értéktulajdonítások, amelyek a klasszikus humanista szemlélet jegyében az Embert a teremtés központjába helyezik, eléggé okafogyottá váltak. Prózája azt hiszem, többek közt az ember centrális pozíciójának megrendülését járja körül.
Krasznahorkai Lászlónak a szegedi egyetemen eltöltött három évével kapcsolatban a Nobel-díjas író monográfusa úgy tudja, Krasznahorkai a gyulai családi hagyomány folytatásaként iratkozott be a József Attila Tudományegyetem jogi képzésére, és ezt a pályát cserélte később a bölcsészettudományokra.
Panek Sándor
A borítóképen: Krasznahorkai László (jobbról) 1995-ben Szörényi László irodalomtörténész társaságában a szegedi egyetem Móra kollégiumának találkozóján. Fotó: SZTE Móra Ferenc Szakkollégium
