Orvostudomány és éneklés – elsőre talán ritkán emlegetett párosítás, de vannak, akik számára ez a két világ szorosan összefonódik. Interjúnkban Nagy Nóri, az SZTE Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Kar hallgatója mesél arról, hogyan vált életének meghatározó részévé az éneklés, miként támogatja családja a zenei útját, és hogyan segít a zene abban, hogy másokhoz is közelebb kerüljön – akár egy újszülött osztályon, akár a színpadon. Beszélgettünk gyökerekről, identitásról, orvosi és zenei karrierjéről.
Sokan úgy képzelik, hogy az orvosi egyetem mellett alig marad idő másra. Aki viszont találkozott már Nórival valamelyik fellépésén, tudja: ami igazán fontos számára, arra mindig szán időt. A fiatal orvostanhallgató nemcsak jövőbeli gyerekorvosként építi karrierjét, de énekesként a színpadon is jelen van. Első koncertje után arról kérdeztük, milyen érzésekkel lépett színpadra. Beavatott, bár a fellépés előtt izgult, amint elkezdett énekelni, minden félelme elszállt. „Teljesen felszabadultam” – mondja mosolyogva, hangjában lelkesedéssel és örömmel, hiszen az Őszi Kulturális Fesztivál keretében lehetőséget kapott megmutatni önmagát.
Nóri Veszprémből érkezett Szegedre. A Nemzeti Tudósképző Akadémia tehetséggondozó program miatt szerette meg igazán a várost, de a zene iránti érdeklődése sokkal korábbra nyúlik vissza. Mint felidézte, első fellépése egy városi népdalversenyhez kötődik, amire minden különösebb előkészület nélkül jelentkezett. „Egyszerűen csak megszólalt bennem valami. Csak felemeltem a kezem, és azt mondtam, én is szeretnék énekelni” – meséli nevetve. A versenyt megnyerte, az élmény pedig elindított benne valamit, ami azóta is elkíséri: az éneklés szeretetét. Egy másik meghatározó pillanat hetedik osztályos korában történt. Egy osztálytársa anyukája, -aki hegedűművész- azt javasolta az édesanyjának, hogy Nóri kezdjen el komolyabban foglalkozni az énekléssel, járjon zeneiskolába. Ettől kezdve rendszeresen járt énektanárhoz.
Nagy Nóri koncertje. Fotó: Gábor Amarilla
Nóri azután sem hagyott fel az énekléssel, miután felvételt nyert a Szegedi Tudományegyetemre. Itt orvostanhallgatóként –áthallgatással- Somogyvári Tímea Zita, az SZTE Bartók Béla Művészeti Kar oktatójának mentorálásával folytatta az éneklést. Részt vett több egyetemi művészeti programon is: például a Muzsikáló Orvosok koncerteken, -ahol orvostanhallgatók vagy végzett orvosok lépnek fel-, valamint az Egyetemi Zenei versenyen is. 2025 tavaszától pedig Blaho Attila jazz zongoristával adnak közös koncerteket.
Ahogy Nóri mesélte, noha szülei is szeretnek énekelni, nem zenész családból származik. Édesanyja japán, édesapja magyar – a két kultúra természetesen van jelen az életében. A zenei nevelés már otthon elkezdődött: japán altatódalokkal, gyerekdalokkal, amiket az édesanyja énekelt neki kiskorában. Ezek az élmények mély nyomot hagytak benne. „Nagyon szeretném megtartani a japán oldalamat is, akár a dalokon keresztül. Sokat jelent nekem ez a kötődés.”
Nagy Nóri koncertje. Fotó: Gábor Amarilla
A fiatal orvostanhallgatót azonban nemcsak a családi gyökereihez való kötődés motiválja, sokat merít a pozitív visszajelzésekből is. Fontos számára, hogy közönsége is kapcsolódjon dalaihoz, és érzéseket, emlékeket váltson ki belőlük. Nóri abba is beavatott, zenei ízlése rendkívül széles skálán mozog: angol, francia, japán, valamint magyar dalok egyaránt helyet kapnak a repertoárjában. Elárulta, a modern popzene nem vonzza, sokkal inkább a régi könnyűzene, és minden, ami érzelmileg közel áll hozzá. „Akkor szeretem igazán a dalokat, ha megérintenek – vagy emlékeket hoznak elő” – fogalmazott.
Nóri számára a zene egyfajta gyógyulást jelent, amellyel mások testi-lelki felépülését is segíti. Az Örökké Haza program önkénteseként rendszeresen jár be a szegedi klinikára a kórházban hagyott, örökbefogadásra váró újszülöttekhez. Ringatja őket, énekel nekik, amíg saját otthonra nem találnak. „Fontos hogy kialakuljon már első pillanattól az érzelmi kapcsolódás, amire az éneklés kiváló mód.” Azt is elárulta, jövőjét gyerekorvosként képzeli el. „Mindig is szerettem segíteni másokon. A biológia szeretete, az emberek iránti elköteleződés, valamint a segítségnyújtás vágya vitt az orvosi pálya felé.”
Nagy Nóri koncertje. Fotó: Gábor Amarilla
Hozzátette, leendő hivatása és az éneklés látszólag messze állnak egymástól, de ő megtalálja bennük a közös pontot. „Mindkettő arról szól, hogy kapcsolatot teremts másokkal, fizikai és lelki gyógyulást nyújtanak, még szavak nélkül is.”
S, hogyan képzeli el Nóri a jövőt? Elmondta, énekesi útja apró lépésekből épül fel: az iskolai fellépések, a gimnáziumi acapella csapat, majd az egyetemi rendezvényeken adott kisebb koncertek mind részei ennek a folyamatnak. Ezen élményei alapján szívesen csatlakozna egy zenekarhoz, hogy újra közösen alkothasson másokkal. „ A közös munka, a próbák, a harmóniák – az egész élmény – nagyon hiányzik néha”- fogalmazott. Kiemelte, a fellépések nagy önbizalmat adnak számára. „A közönség visszajelzései rengeteget számítanak. Jó érzés, amikor látom, hogy mások is átélik azt, amit én a dalban.”
Mint folytatta, mielőtt kiáll a közönség elé mindig izgul, az első hang után mégis minden félelme elszáll. „Amikor énekelek, akkor érzem magam igazán önazonosnak. Mintha csak én lennék ott és a dal” – mondta el. A közönség visszajelzései, a taps, az együtt átélt pillanatok pedig megerősítik abban, hogy jó helyen van. Így hiába választotta hivatásként az orvosi pályát, a zene sem másodlagos az életében. „Az éneklés az, ahol igazán ki tudom fejezni magam. Nem mondok le róla, mert ez is én vagyok. Ez az egyik legfontosabb forrása annak, hogy feltöltődjek” – vallja Nóri.
Nagy Nóri koncertje. Fotó: Gábor Amarilla
Tehetségét és csodálatos hangját hallva egy dologban biztosak lehetünk: fogunk még Nóriról hallani a jövőben. „Ha lehetőségem adódik, mindig örömmel lépek fel, szívesen jövök akár az Őszi Kulturális Fesztivál programjaira is” – zárta gondolatait.
Bús Anna
Borítóképen: Nagy Nóri énekel az SZTE Rektori Hivatal dísztermében. Fotó: Gábor Amarilla
