2025 októberében, az SZTE Szabadegyetemen Dr. Budai-Szűcs Mária az SZTE Gyógyszertechnológiai és Gyógyszerfelügyeleti Intézet docense nyújtott betekintést a fogágybetegséggel kapcsolatos kutatásokba.
„A parodontitis (fogágybetegség) világszerte az egyik leggyakoribb krónikus gyulladásos állapot, amely nemcsak fogvesztést okozhat, hanem összefüggésbe hozható szív- és érrendszeri betegségekkel, cukorbetegséggel, ízületi gyulladással és más szisztémás gyulladásokkal” – jegyezték meg a Szegedi Tudományegyetem Gyógyszertechnológiai és Gyógyszerfelügyeleti Intézet kutatói egyik tudományos cikkükben, melyben a fogágybetegségekről írtak.
A Gyógyszertechnológiai és Gyógyszerfelügyeleti Intézet több mint egy évtizede foglalkozik innovatív gyógyszerformák fejlesztésével. Kutatásaik során már több jelentős eredményt értek el. Idén az SZTE Szabadegyetem egyik októberi előadásán Dr. Budai-Szűcs Mária, az SZTE Gyógyszertechnológiai és Gyógyszerfelügyeleti Intézet docense adott elő a parodontitishez kapcsolódó egészségügyi problémákról. Az előadásban bevezetésül szó volt a legjellemzőbb szájbetegségekről, melyek a becslések szerint 3,5 milliárd embert érintenek világszerte. Ezek a betegségek gyakran megelőzhetők a szájhigiénia megőrzésével, és kezdeti stádiumban viszonylag könnyen kezelhetők, vagyis a szájüregi és a fogágybetegségek ellen eleinte nem szükséges drasztikus sebészeti beavatkozás. A mechanikai és a szisztémás antibiotikum kezelés azonban bizonyos idő után gyakran nem elég hatékony, vagy csak rövid hatásidejű, és hozzájárulhat az antibiotikum-rezisztencia kialakulásához.
A parodontitis krónikus gyulladással járó fogágybetegség, amely a fogak támasztószövetének pusztulását okozza. A szájüregben rengeteg különféle mikroorganizmus található, amelyeknek felborult egyensúlya miatt gyulladásos állapot állhat elő. Ennek következményeként fog kialakulni a parodontális tasak, amelyben a felgyülemlő mikroorganizmusok tovább tudják fokozni a gyulladást. Krónikus gyulladás esetén mechanikai kezelést és gyógyszeres terápiát lehet alkalmazni.
A gyógyszeres terápián belül is megkülönböztethetünk szisztémás és lokális kezelést. A szisztémás kezelés kiegészítő jellegű, sosem elsődleges, akkor alkalmazzák, ha súlyosabb állapotban van a pácines. A szisztémás gyógyszeres kezelések fő termékei az amoxicillin és a metronidazol. Nagy probléma ennél a típusnál a bakteriális rezisztencia kialakulása a további mellékhatások mellett. A lokális terápia viszont több hatóanyagot alkalmaz, és az adott támadási ponton jóval hatékonyabban fejti ki a hatását. Ilyen lokális terápia végezhető például a betegek által használt egyszerű szájöblögetőkkel, amelyek nem gyógyszertartalmú készítmények, hanem kozmetikai vagy orvostechnikai eszközök. Hátrányai közé tartozik viszont, hogy a parodontitis tasak kialakulása esetén a tasakba már nem tud ez a készítmény bejutni, így nem tudja kellőképpen kifejteni a hatását. Közvetlenül a tasakba injektálva könnyebben kezelik a gyulladást. Emellett megemlíthetünk szájhabokat, illetve a terápiában közvetlen használt Atridoxot, amely egy kétfecskendős keverőrendszer, valamint az Actisite szálat, amely a parodontális zsebbe vezethető. További példák erre a terápiás kezelésre a PerioChio, Arestin, Chlosite, Dentomycin és a Elyzol gél. – Ezek a termékek sajnos Magyarországon nincsenek hivatalosan forgalomban, így az egészségbiztosítás terhére nem vehetők igénybe – mondta az SZTE kutatója.
Ezekből a rendszerekből kiindulva kezdtek el gondolkodni a parodontológus kollégákkal a kutató csoport tagjai. Az első újragondolt termékük a lipid inzert volt, vagyis egy hagyományos szilárd és félszilárd lipidkombináció, amely testhőmérsékleten lágyul és alkalmazkodik a tasak méretéhez. Más fontos formák lehetnek még a mikro- vagy nanoszálak, amelyet általában elektromos szálhúzással állítanak elő. Ezek a szálak készülhetnek biopolimerekből is, mint például a zselatin.
A géleket tipikusan lokális készítményként emlegeti a szakirodalom. Ezekbe az anyagokba sok anyag integrálható, egyszerűen kezelhetők és olcsón szerezhetők be. – Ebben az esetben nemcsak hagyományos, hanem új típusú géleink is vannak – hangsúlyozta az előadó.
Ez az „okos gél” egy speciális gél, amely közvetlenül a beteg parodontális zsebbe juttatható, ott érzékeli a környezetet (például a hőmérsékletet vagy pH-változást), és ehhez igazítva engedi ki a gyógyszert. Ez azt jelenti, hogy nem egyszerre szabadul fel a hatóanyag, hanem lassan, célzottan és hosszabb ideig hat, pont ott, ahol szükség van rá. Az SZTE-s kutatók in situ gél képző rendszereket is előállítottak, ahol Na-alginát rendszereket vettek alapul. Az in situ gélek, mivel nagyon érzékenyek és diverzek, nagy kihívást jelentenek a kutatók számára. Emiatt úgynevezett faktoriális kísérlettervvel optimalizálták, azaz tették megfelelő állagúvá a gélt. Ezek a rendszerek képesek a hatóanyagot akár két napon keresztül is biztosítani a tasakban.
A következő rendszerek, amelyekről az előadás során szó esett, a mikro- és nanopartikuláris rendszerek. A rendszeren keresztül betekintést kaptunk, hogy hogyan lehet az új nanotechnológiát a parodontális rendszerekbe integrálni. Ezek a partikulák gömb alakú polimer vagy lipid alapú nanopartikulák, amelyeket különböző rendszerekbe, például chipben vagy géleken keresztül a parodontális tasakba lehet juttatni. Ezen belül is megkülönböztethetünk nanostrukturált lipid hordozó (NLC) rendszereket, melyek szilárd és folyékony lipidek keverékét tartalmazzák.
– A mi kutatócsoportunk azt vallja, hogy rugaszkodjunk el a hagyományos antimikrobás hatóanyagoktól, és keressük meg azokat az akár természetes hatóanyagokat, amelyeket ebben komplex problémában használhatunk – osztotta meg velünk az előadó. – Ilyen antimikrobás, NLC-be integrálható anyagok például az illóolajok, ezen belül is a szegfűszegolaj, mely a hatóanyag és a segédanyag szerepét is betölti ezekben a rendszerekben. Ezeket az NLC rendszereket kombinálták gyulladásgátló meloxicammal, ami nagyon jól oldódott szegfűszegolajban. A partikulumba zárt szegfűszegolajat hidrogélekbe ágyazták be, amely megnövelte a tasakban tartózkodási időt. Ennek eredményeképpen a gyulladáscsökkentő és az antimikrobás hatás is növekedett – tette hozzá.
Egy másik kiemelendő növényi hatóanyag az apigenin, mely antibakteriális és gyulladáscsökkentő hatással is rendelkezik. Ez kisebb dózisban is sokkal hatékonyabbnak bizonyult, mint akár a C-vitamin. Az elmúlt évek kutatásai megerősítették, hogy a helyi kezelésére fejlesztett parodontitis helyi kezelésére fejlesztett innovatív gyógyszeradagoló rendszerek − különösen a nanotechnológián és biopolimereken alapuló formulák − előrelépést jelentenek a hagyományos terápiás megközelítésekhez képest. A PLA nanoszálak lipid alapú rendszerek, nanoemulziós gélek, in situ gélképző formulák és nanolipid hordozók mind hozzájárultak a célzott, tartós és hatékony hatóanyag-leadás megvalósításához a parondontális zsebekben. – Úgy látjuk, hogy el kell mozduljunk olyan hatóanyagok és kombinációk irányába, amelyek komplex támadáspontúak, tehát nem csak antimikróbás tudnak kifejteni. A mi feladatunk, hogy a rendszereket feltérképezzük és megmondjuk, mi az, amit ezek potenciális előnyként nyújtani tudnak – fejezte be motiváló tudományos előadását Dr. Budai-Szűcs Mária a SZTE Gyógyszertechnológiai és Gyógyszerfelügyeleti Intézet docense.
Ez előadás bővebben is megtekinthetik az alábbi linken:
https://www.youtube.com/watch?v=OfOxJ1OqI4k
Orsulics Nada
