Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
A szegedi egyetem három, egymásra felelő eszmeiségű ifjúsági szervezetének példáján keresztül mutatta be az egyetemi értékvilág nemzedéki átadását „Generációkon átívelő értékek a szegedi hallgatói mozgalmakban (1930-1956)” című szabadegyetemi előadásában Dr. Jancsák Csaba ifjúságkutató szociológus, az SZTE JGYPK egyetemi docense.
Az egyetemek polgársága olyan értékközösséget alkot, amelyben az oktatás-kutatás mellett az ifjúsági mozgalmak is generációkon átívelve adnak át jelentéshordozó cselekvési mintákat – így összegezhető Jancsák Csaba szabadegyetemi előadásának fő tézise. Az ifjúságkutató szociológus a szegedi egyetem három szervezete, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma (1930), a Szegedi Egyetemi Ifjúság (1940) és a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (1956) eszméit vizsgálta.
Jancsák Csaba az egyetemet eleve értékátadó közegként fogja fel, ahol az oktató és kutató tevékenység egy értelmiségképző funkcióban teljesül. Ez az egyetemi polgárság attól válik közösséggé, hogy együtt gondolkodik, együtt értelmezi a világról szerzett tapasztalatokat, és ezeket közösen átbeszéli. Innen alakulnak ki az egyetemre jellemző, sajátos önszerveződésű, autonóm ifjúsági mozgalmak, amelyek tagjai az őket pártoló mentor-tanárok közreműködésével idővel maguk is mentorai lehetnek egy következő generációnak. A szociológus szerint az egyetemi közösségre jellemző, hogy anyagi érdekeken túli szellemi értékeken alapul; ezeket az értékeket a nemzedékek újabb nemzedékeknek közvetítik. Ez a folyamat visszanyúlik a legelső európai egyetemekig, és tartani fog, amíg az egyetemi közösség fennáll.
Az ifjúságkutató szociológus Jancsák Csaba első példája a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma volt, amely a szegedi egyetem egy hallgatói csoportjának irodalmi, művészeti és szociográfiai önképzőköreként alakult 1930-ban. A csoportot Buday György grafikus vezette, tagjai között volt Radnóti Miklós költő, mentorai között pedig az irodalomtudós Sík Sándor és a néprajzkutató Bálint Sándor. A kollégium a kolozsvári gyökerekkel rendelkező Bethlen Gábor Körhöz is kapcsolódott; a fiatalok az akkoriban előremutató szellemű falu- és tanyakutatást választották tevékenységük fókuszává.
A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tagjai szerepet játszottak a szabadtéri játékok megszervezésében, Hont Ferenc, a kollégium tagja pedig 1933-ban először vitte színre Az ember tragédiáját a Dóm téren. Jellemző társadalmi érdeklődésükre, hogy 1930-ben 211, 1931-ben 189 terepkutatást végeztek falvakban, ahol résztvevő megfigyeléseket, interjúkat készítettek. Utolsó akciójuk 1937-ben szervezett dudari falukutató tábor volt, amely a nemzetközi nyilvánosság előtt is ismert lett.
Jancsák Csaba szerint a kollégisták közül többekre, de kivált Radnóti Miklósra nagy hatással volt a piarista tanár-költő Sík Sándor, valamint a falujáráshoz néprajzosként kapcsolódó Bálint Sándor is, mindketten türelmes és elkötelezett vallásos értelmiségiek. A csoport tagja volt az a Baróti Dezső is, akinek pályája 1935-től egyetemi tanársegédként indult, és 1956-ban a szegedi egyetem rektoraként ő segítette egy másik ifjúsági szervezet, a MEFESZ alakulását.
Dr. Jancsák Csaba előadása: a szegedi fiatal alkotók két nagy hatású mentora Sík Sándor és Bálint Sándor. Fotó: Kovács-Jerney Ádám
A Szegedi Egyetemi Ifjúság egységszervezete 1940 decemberében Szent-Györgyi Albert indítványára jött létre. Ez volt Jancsák Csaba áttekintésének második példája. Szent-Györgyi, akit néhány hónappal korábban választottak az egyetem rektorává, progresszív gondolkodású, hallgatóbarát vezető volt; olyan egységes ifjúsági szervezetet akart, amelyet nem befolyásolnak egyetemen kívüli szervezetek. Elsősorban az egyetemen már korábban provokációkat végrehajtó szélsőjobboldali Turul diákszervezetet akarta korlátozni. A megalakuló ifjúsági egységszervezet két legjelentősebb közössége a Kiss Sándor által vezetett, 1942-ben az első népfőiskolát elindító magyarságismereti kör, valamint a Szent-Györgyi által is közelről támogatott színjátszókör volt. Utóbbiak az egyetem Auditorium Maximumában tartották próbáikat. Első bemutatójuk, a Hamlet előadása olyan sikert aratott, hogy a budapesti Nemzeti Színház is meghívta, és a fővárosban kétszer elő kellett adni a darabot.
Szent-Györgyi Albert 1941 tavaszán a Délmagyarországban közölt nyilatkozatában ezt mondta a színjátszó csoportról: „a Hamlet előadásában résztvevő diákok lelkükben olyan értékeket fognak az egyetemről magukkal vinni, amilyeneket semmiféle katedrai előadás nem tudna nekik nyújtani.” (A diákrendező Ifj. Horváth István eredeti rendezői szövegkönyvét az SZTE Klebelsberg Könyvtára Régi Könyvek Tára őrzi).
A történelem azonban közbelépett és a résztvevők egy sokkal tragikusabb tapasztalatot szereztek. 1941 koraőszén a magyar országgyűlés elfogadta azt a zsidótörvényt, amely megtiltotta a zsidó származásúak és nem zsidók házasságát. A Hamlet tehetséges diákrendezője, ifj. Horváth István és a Gertrudist alakító szegedi Tóth Kata a próbák során egymásba szerettek, és házasságot terveztek. Mivel ifj. Horváth István zsidó származású volt, bár ő maga már református identitású családban született, a zsidótörvény házasságkötésüket annyira reménytelenné tette, hogy 1941 októberében egy budapesti szállóban közös öngyilkosságot követtek el. Ahogyan Szeged és az egyetem közössége, Szent-Györgyi Albert is megrendült a hírre. Sosem volt aktuálisabb az a beszéde, amelyet az egyetem rektoraként a Szegedi Egyetembarátok Egyesületében mondott el 1941 nyarán: ”Aki faji vagy nemzeti gyűlöletet hirdet, ellensége hazájának”.
Jancsák Csaba előadásának harmadik témája a MEFESZ, vagyis a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége 1956 októberi megalakítása volt a szegedi egyetemen. Ebben az időszakban legfeljebb 10 százaléknyi nem munkás-paraszt származású fiatal kerülhetett be az egyetemre, valamint ez volt a beszervezett besúgók, kitelepítések, és a csengőfrász korszaka is.
Az autonóm diákszervezet gondolata már az október 13-i szegedi egyetemi bálon beszélgetve felmerült Kiss Tamás és Lejtényi András joghallgatókban, és még ott odamennek Baróti Dezső rektorhoz, hogy elmondják neki: megingott a hallgatók bizalma a pártállam ifjúsági szervezetében, a DISZ-ben, ezért az egyetemi polgárjogból következően az egyetemisták speciális érdekeit összefogó szervezetet szeretnének alakítani. Baróti rektor már a következő munkanapra meghívta őket hivatalába.
Az 1956-os megtorlás iratai világossá tették mind Baróti, mind a hallhatók szerepéről: a szegedi hallgatók október 13-án már teljes nyíltsággal beszéltek arról, hogy a DISZ-ből ki fognak lépni, és a rektor ezt teljesen nyíltan támogatta. Október 16-án egy A5-ös kockás lapon megjelent a karokon a MEFESZ alakulására felhívó első plakát, amelyet az akkori szabályokhoz mérten illegálisan helyeztek ki. Október 16-án az Auditorium Maximum megtelt hallgatókkal, és még azon a gyűlésen előadták követeléseiket. Az ülésen – mondta a MEFESZ történetét is kutató szociológus –, a tanulmányi követelésektől húsz perc alatt eljutottak oda, hogy Putnyik Tivadar bölcsészhallató felállt, és a hallgatók hangos helyeslése mellett követelte az orosz csapatok távozását. Kiss Tamás azonban célt akart érni a szervezet megalakításával, ezért azonnali döntések helyett azt kérte, a hallgatók minden karon fogalmazzák meg tanulmányi és politikai követeléseket, majd október 20-án egy új gyűlésen adják elő ezeket. A következő napokban a karokon MEFESZ-alakuló ülést tartottak, október 17-én pedig már Diáktestvéreim címmel gépelt röpiratot terjesztenek az országban.
Az Auditorium Maximumban október 20-án tartott nagygyűlésről fennmaradt rádiós hangfelvétel részleteit Jancsák Csaba lejátszotta a TIK Kongresszusi terem közönségének. Kétség sem maradt, hogy a szabad, demokratikus választási rendszert, majd az orosz csapatok eltávolítását követelő hallgatók tapsa és éljenzése a szegedi egyetem történetének legnagyobb pillanatai közé tartozik. Jancsák Csaba külön kiemelte, hogy a helyszíni fotókon is látszó egyetemi vezetők, Perbíró József, a jogi kar dékánhelyettese, Baróti Dezső rektor és Fodor Gábor prorektor támogatóan legitimálták az új szervezetet. A nagygyűlés után, október 21-től a szegedi MEFESZ küldöttei felkeresték a magyarországi egyetemeket és elvitték a 20-án megfogalmazott követeléseket. Így jutottak tovább a szegedi Auditorium Maximum követelései október 23-iki tüntetés pontjai közé, majd október 30-án a Nagy Imre-kormány programjába.
Mindhárom mozgalom értékvilága azonos volt: a tudást, a kultúrát, az egyetemi hagyományokat, a nemzeti jelképeket, az ünnepek méltóságteljes megünneplését, az univerzitás szellemiségét, a demokráciát, az autonómiát, végső soron pedig a cselekvő állampolgári részvételt képviselték – összegzett a szociológus. Az ifjúsági mozgalmakat támogató mentorok és egyetemi vezetők pedig arra mutattak példát, hogy az egyetemi közösségek tagjai egyenlő felek, nincs alá-fölé rendeltség, az egyetem kampuszán belül a professzor, a tanársegéd, a nem oktató dolgozó és a hallgató ugyanazzal a polgárjoggal rendelkezik.
Az ifjúságkutató szerint Baróti Dezső példája mutatja, hogy hallgatóból oktatóvá válva új hallgatói nemzedék számára történhet meg az egyetemi értékek átadása. Jancsák Csaba szerint az egyetem életében vannak szimbolikus személyek, akik maguk is képviselnek és hordoznak értékeket, ilyen volt például Sík Sándor, Bálint Sándor, Szent-Györgyi Albert vagy Baróti Dezső. Ugyanakkor pedig az egyetemnek jelképi erejű terei is vannak, mint amilyen Szegeden az Auditorium Maximum, az SZTE nagyelőadója, amely 2018 óta nemzeti történeti emlékhely is.
Általában pedig az egyetemi cselekvésminták, amelyek az önszerveződő ifjúsági mozgalmakat is jellemezték, szintén jelentéshordozó szimbólumként értelmezhetők. Ezek együttese alakítja ki az idők folyamán az egyetem szellemi mikroklímáját, és sűrűsödik össze az egyetem sajátos szervezeti személyiségévé.
– Ha azzal a gondolattal játszunk – zárta előadását Jancsák Csaba -, hogy mit üzenünk a 22. század emberének, a költő Nagy Lászlót parafrazálva mondhatjuk: ha még emberarcuk lesz, akkor csókoltatjuk őket. Az egyetemi ifjúsági mozgalmak, a hallgatók és oktatók értékközösségéből, az egyetem missziójából kiindulva mondhatom, hogy egyetemünk az egyik legjelesebb hazai tudományegyetem, amelynek – az oktatás és kutatás magas nívója mellett – az intellektuális becsületesség átadásában sem kell restelkednie. Ebben mindannyiunknak vannak feladatai, a hallgatóknak is, mint az új értelmiségi nemzedék tagjainak, akik az egyetemi értékvilágot képviselni és továbbadni fogják; és akkor bízunk benne, hogy a 22. század emberének még emberarca lesz.
Az előadás felvétele hamarosan látható lesz a Szegedi Tudományegyetem Youtube-csatornáján.
Panek Sándor
Borítókép: Dr. Jancsák Csaba szociológus idézi Szent-Györgyi Albertet: ”Aki faji vagy nemzeti gyűlöletet hirdet, ellensége hazájának” Fotó: Kovács-Jerney Ádám
