„A tanítás és a kutatás nálam kéz a kézben jár” - Prof. Dr. Kovács Zoltán a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja lett

Dr. Kovács Zoltán 2007-óta a Szegedi Tudományegyetem TTIK Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára. A professzor tudományos érdeklődésének középpontjában a kelet-közép-európai térség és ezen belül hazánk urbanizációjának vizsgálata áll. Kutatásai során foglalkozott a városok belső térszerkezetének átalakulásával, a lakóhelyi mobilitás kérdésével, a leromlott városnegyedek megújításának társadalmi-környezeti feltételeivel, valamint a fenntartható városfejlődés kihívásaival. Mindeközben tanári végzettségét és hivatását sem adta fel, sőt ugyanolyan fontosnak tartja, mint a kutatásokat. Az inspirációt és a biztos hátteret családja mellet a Szegedi Tudományegyetem TTIK Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszékének oktatói kollektívája biztosította. Munkássága elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia a rendes tagjai közé választotta, ennek kapcsán kérdeztük.

- A jelölésről tudott és várható is volt, hogy az MTA rendes tagja lesz a legutóbbi közgyűlés után, de mégis, hogyan élte meg?

- Rendkívül nagy megtiszteltetésnek érzem, talán rá sem szolgáltam. Egyfajta elismerése is a munkámnak. Kétségtelenül nagy utat jártam be, hiszen a Kossuth Lajos Tudományegyetemen biológia-földrajz szakos középiskolai tanárként szereztem diplomát, tehát eleve nem egy kutatónak képzett személyként kezdtem a szakmát. Feleségem vegyész, itt végzett a JATE-n, de mi tanároknak lettünk kiképezve. Onnan indulva nem feltétlenül vezet egyenes út az Akadémiára, de nekem egyrészt szerencsém is volt, hiszen jókor voltam jó helyen, másrészt a pedagógus attitűd végig jellemezte a munkásságomat és ezért hálás vagyok tanáraimnak. Az igazi lökést az egy éves oxfordi ösztöndíj adta az 1980-as évek végén, amely során rádöbbentem, hogy mi is a korszerű földrajz, merre kell haladnom és hogyan. Az akkor kialakult nemzetközi, szakmai kapcsolataim még ma is működnek. Ennek kapcsán jöttek a projektek, a nemzetközi publikációk, a konferencia meghívások – most már plenáris előadónak -  és ez „érett be” az Akadémiai előmenetelben is. A rendszerváltozás során szerencsésen alakultak a történelmi folyamatok, kinyílt a világ, de attól kezdve már én is tudtam, hogy mire kell törekednem. Ennek a több, mint három évtizednek a gyümölcse az akadémiai rendes tagság. 2016-ban, amikor levelező taggá választottak, akkor azt mondhattam magamnak, hogy megérte a sokszor áldozatokkal és lemondással járó „kettős” hivatás követése. A rendes tagság elnyerésekor már a megnyugvás volt az elsődleges érzés.

Ausztrália, Ayers Rock, 2017

- 2007-ben tanszékvezetőként érkezett. Milyen módon segítette az SZTE az Akadémiai előmenetelét?

- Amikor 2006-ban Mészáros Rezső professzor úr megkereset az ötlettel, egy perc alatt döntöttem el, hogy jövök. Szegeden rögtön otthon éreztem magam. Tudtam az előremutató dolgokra koncentrálni és a Tanszéken rangidősként, vezetőként elkezdhettünk egy közép-európai szinten is ritkaságszámba menően jól működő szakmai közösséget kiépíteni. Tanárként nem csak a kutatásban, hanem az oktatásban is voltak már korábban is ötleteim, melyek megvalósítására a Szegedi Tudományegyetemen kiváló lehetőségem nyílt. Az elvem, hogy mi vagyunk a diákokért és nem fordítva. Ma is fontosnak tartom, hogy a kutatási eredmények minél hamarabb beépüljenek a tananyagba és mi geográfusok terepen is tanítsunk, ésszerűen és a világ elvárásaihoz igazodva. Egy sikeres tudományos karrierhez sok minden kell kreativitás, kapcsolatteremtési képesség, szakmai tudás, nyelvismeret, de két dolog elengedhetetlen: a stabil családi és intézményi háttér. Nekem ez a tanszék ezt a műhelyt nyújtotta, ahol a kollégák hozzáállása, mentalitása is tökéletes az eredményes munkához. Ez azért fontos, mert ahhoz hogy a tudományos ötletek és a kreativitás előtörjön, ahhoz kell az inspiráció, amit én megkaptam a Szegedi Tudományegyetemen. Egy dolgom volt, hogy a fiatalabb kollégákat segítsem és ez az én személyes tudományos karrieremre is nagyon pozitív hatással volt. Jó volt látni, hogy a munkánk gyömölcse másnál is beérik. Vezetésemmel eddig 16-an szereztek PhD fokozatot és további hét doktorandusz munkáját irányítom. Nélkülük valószínűleg több cikket írtam volna, de nem biztos, hogy minőségben is elértem volna azt a szintet, mint most. Nem tartanék ott ahol, ha nincs meg ez a kiváló kettősség, egyensúly a tanítás és a kutatás között.

Az EUGEO (az európai országok földrajzi társaságait tömörítő ernyőszervezet, amelynek 2017 óta elnöke, Dr. Kovács Zoltán) 2019. évi Galway-ben rendezett kongresszusa.

- Milyen Oktató-kutató munkához kapcsolódó tervei vannak?

- Hatvankét éves vagyok, nagyon sok tervem van még. Az egyik projekt éppen most kezdődött el. A múlt héten Portugáliában egy 3,5 éves H2020-as kutatás nyitókonferenciáján vettem részt, amely jól szimbolizálja, hogy milyen változáson megy keresztül a földrajz, azon belül is a társadalomföldrajz. Ebben a projektben a fentartható átalakulást vizsgáljuk Európa 11 mintaterületén (köztük Szegeden is) több különböző aspektusból, egy Európai Uniós finanszírozású kutatás keretében. Az európai zöld megállapodás az egyik legfontosabb politikai szándék napjainkban, aminek a lényege, hogy 2050-re Európát karbonsemlegessé kell tennünk, a klímavédelem érdekében. Az a sokszínűség, ami megjelenik ebben a munkában, az nem csak a kutatásokra, de az oktatásra is alapvető hatással van. Mi a tanszékünkön azért a kettős célért dolgozunk, hogy sikerüljön megtalálni a megoldást a globális kihívásokra és ezt minél hatékonyabban át tudjuk adni a hallgatóknak.

SZTEinfo/Lévai Ferenc

Fotó: Bobkó Anna, MTA, Dr. Kovács Zoltán