„Olyan tanár vagyok, aki nem elégszik meg azzal, hogy csak a Reynold’s számot tanítja”

A munkahelyén a biomérnöki műveletek érzékletes oktatásával foglalkozik. Hobbijai során pedig az értő és magas minőségű borkostolás és a színház felé nyit műgonddal, azon belül is a balett és az opera, ami művészi rajongását táplálja. Tanárként úgy véli, nem elégedhet meg azzal, hogy csak a bonyolult műveleteket oktatja, fontos számára, hogy kinyissa a világot a hallgatók felé, hiszen az életet csak teljesen érdemes élni. Dr. Hodúr Cecíliával beszélgettünk:

Mit jelent az Ön számára a magas szintű borkostolás?

- A minőségi borkóstolás egy nagyon fontos társadalmi szerepet tölt be az életemben. Egy 5 fős baráti társasággal közösen szoktunk kóstolni és a gasztronómia művészetét értékelni. A programokat nem csupán ad hoc alapon szervezzük, hanem tudományos igényességgel, bár lehet, hogy ez szakmai ártalom. A kiválasztott borsort egy tematika alapján készítjük elő, vizsgáljuk a borászt, a fajtát, az évjáratot az eljárást, a pincészetet és sokszor a legaprólékosabban vesszük górcső alá a tételt, de nem feledkezünk meg arról sem, hogy a bor egy élvezeti cikk, ezért a beltartalmi értékek mellett fontos, hogy kinek milyen emléket hoz fel az ital és mennyire ízlik általánosságban. Tanítottam bortechnológiát Csíkszeredán és az egyetemi doktori fokozatomat a membrán szeparáció borászati alkalmazásának kutatásából szereztem.

Mi a borkostolással vagy a borral kapcsolatos emlékezetes és meghatározó élménye és miért?

- A 80-as években a doktori képzésemhez köthető ez az élmény. Ebben az időszakban pincéről pincére jártam a membrános készülékemmel és azon fáradoztam, hogy meggyőzzem a pincemestereke és a borászokat, hogy engedjék meg, hogy kipróbáljam az eszközt. Somodi Sándor ásotthalmi bortermelő, a Szegedi Állami Gazdaság pincemestere volt, és tőle kellett engedélyt kérni, hogy kísérletet végezhessünk. Idegenkedett az egész folyamat miatt, nem hitte, hogy egy fiatal nő is tud valamit hozzátenni az évezredes hagyományok után tanult tételek sorához a kis gépével. Nagyon kedves ember volt nyitott, de fenntartásokkal kezelt. A kísérletek 4. napján odalépett hozzám és felhozta, hogy van egy nagyon hibás tétele, amit sokszor kellett már kénezzen, derítsen de még mindig nem hozta a kívánt eredményt. Érdeklődött, hogy ez a készülék, amivel dolgozunk segíthet-e ezen, és felajánlotta, hogy mi is szűrjünk belőle és hasonlítsuk majd össze, hogy a mi kezelésünk vagy az autentikus hozzáállása hozza-e a jobb eredményt. Izgatottan vártam a májust, összekóstoltuk és azt mondta: „Az öné jobb!” Fontos megjegyezni, hogy nem volt jó bor, de ez akkor jutalom volt egy olyan elismerés, ami azt jelentette, hogy jó úton halad a kutatás, hogy a tudományos tekintélyek mellett, a szakmai kiválóságok is méltatják az eljárást. Azóta az ismeretségünkszoros barátsággá alakult.

Mióta látogatja a színházakat és miért?

- Az idejét nem is tudnám megmondani. Mindig is tanárnak készültem és az a szemléletem, hogy egy tanárnak példát kell mutatnia. Ez vezetett ahhoz, hogy a színházat is megismerjem, mert az is az élet része és erről is beszélnem kell a diákjaimnak hitelesen és érthetően. Ez az érdeklődés vezetett ahhoz, hogy nyitottam a művészet ezen ága felé és magával ragadott. Ha csak tehetem, akkor minden szereposztásban és a lehető legtöbb módon próbálom megnézni az aktuálisan műsoron lévő operákat a Szegedi Nemzeti Színházban. A járvány alatt a New Yorki Metropolitan Opera megnyitotta az előadásait és szabadon lehetett őket megtekinteni online. Ezért ebben a nehéz időszakban is csodás élményekkel gazdagodtam a technikának köszönhetően.

Mi a legemlékezetesebb színházi élménye?

- A legemlékezetesebb 1984-ben a Győri Balett előadása volt. A meghatározó és szinte az egyik kedvenc darabom a Carmina Burana bemutatója, Markó Iván, Kossuth-díjas koreográfus rendezésében. Az első olyan színházi élményem, amit azóta sem éltem át sokszor. Az elementáris élmény, amikor az előadás végén lemegy a függöny és csend van. Másodpercekig tartó mély és sötét csend, a megdöbbenés és a csodálat, a hatás csendje. A csendet pedig a legőszintébb és a leginkább megérdemelt vastapsra váltja a közönség.

Mi az átfedés a munkája és hobbijai között?

- Biomérnöki- és élelmiszeripari műveleteket tanítok. Műszaki tárgy, azonban én tanár vagyok, ezért nem elégszem meg azzal, hogy a csak a Reynold’s számot tanítom. A tanár elsődleges feladata, hogy embereket neveljen, a jövő generációinak útját egyengesse. Sokszor ki lehet egészíteni az érdeklődő figyelem kockáit, érdekességekkel, amit más ágakban, a művészetekben lehet megtapasztalni, ezért sem meglepő, ha egy gépész fiú is érdeklődik a balett vagy a filmek iránt. Én nagyon fontosnak találom, hogy a kulturális lehetőségeinket, melyek Szegeden elérhetőek, a hallgatóink használják ki, ne csak a tanulás vagy a tudás foglalkoztassa őket, hanem a művészetek is és az élet szépsége egyaránt. A borászat is hasonló módon kapcsolható, mert ha biomérnököket oktatok óhatatlan, hogy a gyakorlati példák közül a borászati technológiából merítek, hiszen a borászatban is fellelhető a legtöbb művelet és sokkal jobban befogadható az érzékek útján a szakma és így maga az élet.

Mi az üzenete a hallgatók számára, amit a hobbija tanított meg az önnek?

- A borkostolás azt tanítja, hogy ne ítéljünk elsőre a címke vagy a pince alapján. Minden és mindenki megérdemel egy esélyt. Legyenek nyitottak és próbáljanak meg teljes életet élni. Ne zárják be magukat szakmájukba, hanem nyissanak a művészetek szépsége, a gasztronómia, a csodás épületek a barátok, és a társaság felé. Fontosnak tartom, hogy ne szorítsák magukat korlátok közé, nézzék meg, próbálják ki a dolgokat, nem baj, ha nem tetszik számukra, de tegyenek egy próbát őszintén, mert akkor tudják meg, hogy kedvelik-e igazán vagy sem.

*

Névjegy:

Dr. Hodúr Cecília, PhD fokozatát a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen az Élelmiszertudományi Kar doktori iskolájában szerezte 1997-ben; a Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Karán 2004-ben habilitált, 2014 óta pedig az MTA doktora.1980 óta a Mérnöki Karon, illetve annak jogelődeinél dolgozik, 2010 óta egyetemi tanárként. Kutatási témája alapvetően a membránszétválasztási műveletekhez kapcsolódik, akár az élelmiszeripar, akár a környezeti technológiák irányából.

SZTEInfo – Kovács-Jerney Ádám

Fotó: Molnár Dóra