Bezár

Hírarchívum

szarazodas_nyito_Szilassi_Peter

Az SZTE kutatásokkal segíti a Kárpát-medence szárazodása elleni harcot

Az SZTE kutatásokkal segíti a Kárpát-medence szárazodása elleni harcot

2021. június 16.
7 perc

1994. június 17-én elfogadták az ENSZ elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló egyezményét, azóta minden évben, ezen a napon világméretű kampány hívja fel a figyelmet a nemzetközi összefogás szükségességére, a szárazság hatásaira. A Szegedi Tudományegyetem geográfus kutatói korszerű térinformatikai módszerekkel vizsgálják a Kárpát-medence szárazodásának okait, társadalmi gazdasági következményeit. Kutatásaik rámutatnak, hogy az éghajlatváltozás hatásainak előrejelzése, következményeinek kivédése csak komplex földrajzi elemzésekkel lehet eredményes.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

NEM SIVATAGOSODÁS, HANEM SZÁRAZODÁS


A Föld felszínének egynegyedét szárazföld borítja. A sivatagok vészjósló mértékben terjeszkednek, és világszinten egyre nagyobb a szárazság. Több mint 145 millió embert – annyit, amennyi Franciaország és Németország lakossága együttvéve – fenyeget az otthontalanság veszélye, ami az elsivatagosodás miatt következhet be. Azonban Európára, azon belül pedig hazánkra vetítve a kérdést, az SZTE kutatói szerint összetettebb a kép.


 - A sivatagosodás a Föld kontinenseinek zömén megfigyelhető, a kivétel Európa és az Antarktisz. A folyamat, részben összefügg a globális klímaváltozással, de sok helyen a társadalmi hatások erősítik fel igazán. Hazánkban nincs „elsivatagosodás” – még a Duna-–Tisza közi hátságon sem! A korábbi futóhomokot itt is megkötötték, s csupán egy km2-nyi felszínen van érdemi homokmozgás – az is a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága által tervezetten végzett legeltetéssel „támogatva”. A sivatagok fő kritériuma a sokévi átlagban tapasztalt 200 mm-nél kevesebb csapadék. Magyarországon az éves területi átlag a több, mint száz éves mérési adatok alapján egyszer sem volt 400 mm-nél kevesebb, és hitelesített mérési helyen egy évben soha sem mértek 200 mm-nél kevesebb csapadékot, a hivatalos rekord Szegeden 203 mm 2000-ben – tudtuk meg Dr. Rakonczai Jánostól, a SZTE TTIK Földrajzi és Földtudományi Intézet Geoinformatikai, Természet- és Környezetföldrajzi Tanszékének professzorától.


A 20. század csapadék adatai alapján sokáig tendenciájában megfigyelhető csökkenést tapasztaltak, így ezt a folyamatot szárazodásnak nevezik. Dr. Rakonczai János is több tanulmányt készített ezzel kapcsolatban.


abra1
Magyarország évi csapadékmennyisége és a különböző időtávú trendjei 1901–2020 (a megjelenés alatt levő Rakonczai 2021: Elfogyasztott jövőnk? című könyv ábrája)


MEGOLDÁS AZ ÖNTÖZÉS?


120 év adatai alapján csökkenő csapadékmennyiséget látunk, ha azonban az utóbbi ötven évet vizsgáljuk, ezzel ellentétes tendenciát állapíthatunk meg. Ennek oka az a húsz éves szárazabb időszak, amely az 1970-es évek közepén kezdődött, és amely alatt szinte csak átlag alatti csapadék hullott. Ez az időszak okozta a Duna–Tisza közi hátságon, és ami kevésbé közismert, hogy a Nyírségben is a talajvízszint jelentős süllyedését. A szélsőségesebbé váló csapadékeloszlás azonban kevesebb hasznosítható vízkészletet jelent, hiszen a csapadékosabb években a víz egy része lefolyik, vagy a csatornahálózaton keresztül elvezetésre kerül.


- Mivel a talajvíz tendenciájában sokkal objektívebben mutatja a vízellátottság alakulását, mint a csapadék, tanszékünkön kifejlesztettünk egy olyan geoinformatikára alapozott módszert, ami a talajvízkészlet változásait mutatja. Ha megnézzük a Duna-Tisza közére készített értékelést, jól látható a korábban említett másfél évtizedes kisebb csapadék hatása. Ha az utóbbi két évtized változásait is figyelembe vesszük, nekem egy analógia jut eszembe. A Duna-Tisza közének vízhiányát egy olyan devizahiteles gondjához tudom hasonlítani, mint aki az utóbbi időszakban rendesen fizeti tartozásait, de a korábbi adósága nem csökken – tette teljesebbé a képet Rakonczai János.


abra2
A talajvízkészletek változásának alakulás 1960-2017 között (az 1950-2017 évek átlagához viszonyítva) a Duna-Tisza közén, illetve az országos csapadék alakulása

- Általánosan elterjedt az a nézet - még szakmai körökben is - hogy a kevesebb hasznosítható csapadékot öntözéssel pótoljuk. Mi a probléma ezzel? Az, hogy hazánkban kb. 2000 km2-nyi öntözésre berendezett terület van, és az utóbbi évtizedekben körülbelül ennek felét öntözik, de a legelvakultabbak is legfeljebb 8000 km2 öntözéséről álmodoznak, miközben a 43000 km2-nél több szántóterületünk van. Igen, lehet öntözni, de csak ott, ahol van miből és az öntözés költségét a többlethozam megtermeli. Azt pedig tudnunk kell, hogy a legnagyobb természetes víztároló közeg a talaj. A talajok víztartó tulajdonságát lehetne jobban kihasználni a helyesen megválasztott mezőgazdasági műveléssel is. Van rá lehetőség: a mélyszántás nélküli gazdálkodás – fejtette ki  Rakonczai János.


Dr. Barta Károly, az SZTE TTIK Földrajzi és Földtudományi Intézet Geoinformatikai, Természet- és Környezetföldrajzi Tanszék docense szerint, az aszály előrejelzésének megbízható lehetőségeit is a talajnedvességben kell keresnünk: míg az időjárás előrejelzés maximum 10-12 napra tud érdemi információkat szolgáltatni, addig a talajtakaró őrzi az elmúlt időszak, akár több hónap „csapadéklenyomatát” is. Ez természetesen nemcsak egy múltbeli információ, hanem a meteorológiai előrejelzés mellett a legfontosabb indikátora a jövőbeli aszálynak: egy csonttá száradt áprilisi talajon – még átlagos csapadékviszonyokat feltételezve is – nagy eséllyel komoly aszály fog jelentkezni, míg egy közel telített talajon – még átlagosnál szárazabb időjárás esetén is – jóval nagyobb a növényzet túlélési esélye az aszállyal szemben. Ráadásul a talajnedvesség monitorozásával a különböző talajtípusok között is differenciálni lehet a várható aszály súlyosságát illetően.


A Tanszék több projektben éveken át működtetett olyan meteorológiai mérőállomásokat, melyek a klasszikus meteorológiai paraméterek mellett, 6 különböző mélységben mértek talajnedvességet is. A helyszínek részletes talajtani felvételezése után ezekkel nemcsak a nyers talajnedvesség-adatokat tudják szolgáltatni, hanem pontos, mm-ben kifejezett becslést is tudnak adni a vízhiányra akár rétegenként, akár a talajszelvény egészére.


GYORS ÉS JELENTŐS KÖRNYEZETI VÁLTOZÁS ZAJLIK TÉRSÉGÜNKBEN


A Duna-Tisza közén végbemenő szárazodásért egyszerre felelős az emberi tevékenység és az éghajlatváltozás. Az, hogy melyik tényező milyen súllyal vesz részt ebben a folyamatban, jelenleg még nem kellően tisztázott tudományos kérdés. E terület szárazodásának kézzelfogható jele az aszályok gyakoriságának növekedése. Az aszálykárok különösképpen a homoktalajokkal jellemezhető tájakon szembetűnőek. A homokhátság területén ugyanis a csapadék szinte azonnal elszivárog, és nem lesz felvehető a növények számára. Beszédes adat, hogy az aszályos években (Pl. 2012-ben) a kukorica hektáronkénti termésátlaga több mint a felére csökkent Bács-Kiskun megyében.

Nem csoda, hogy Magyarország területén belül e tájakon változott a leginkább a területhasználat. A térség szárazodásának kiemelkedő szerepe van abban, hogy az 1990-es évek óta szántóterületeken gazdálkodók felhagytak a műveléssel. A parlagterületek növekedése, valamint a legeltető állattartás visszaszorulásának szemmel látható következményei vannak a Duna-Tisza közének tájain.

A selyemkóró az amerikai kontinensről a XVIII. században Európába behurcolt növényfaj. Az 1970-es években még botanikai ritkaságnak számított az előfordulása. Manapság viszont a homokhátság térségében utazva hatalmas selyemkóró mezőkkel találkozhatunk.


selyemkoro_Rakonczai_Janos


- Ez az inváziós növény mára a Duna-Tisza közi tájkép meghatározó elemévé vált.  A hatalmas selyemkóró mezők nem csak a tájképet csúfítják el, de a gyorsan terjedő foltjaik kiszorítják az őshonos homokpuszta gyepeket, jelentősen csökkentve a biológiai sokféleséget. A Kiskunsági Nemzeti Park munkatársai heroikus küzdelmet folytatnak e robbanásszerűen terjedő özönnövény visszaszorításáért. Sajnos nem sok sikerrel. Ez a faj ugyanis rohamosan terjed az aszályos évek által okozott gazdasági károk miatt felhagyott egykori szántókon, szőlőkön, és jól tűri a szárazságot. Tarackos gyökérzete akár 3-4 méter mélyen is képes a felszín alá szivárgó vizet hasznosítani. Ha a jövőben nem csak botanikus kertekben szeretnénk találkozni a Kiskunság különleges növényvilágával, hanem szeretnénk, hogy e tájak botanikai szemétdombbá váljanak, akkor tennünk kell valamit e folyamat ellen – világított rá egy már most is jelentkező, komoly környezeti problémára. Dr. Szilassi Péter, a biológiai invázió földrajzi hátterét vizsgáló, ökológusokból és geográfusokból álló kutatócsoport vezetője.


Az SZTE munkatársai által, a klímaváltozás hatásairól összeállított kisfilm elérhető itt.


Első lépés a biológiai invázió terjedési gócpontjainak azonosítása, térképezése és - mivel nagyon gyors folyamatról van szó - a selyemkóró és más inváziós fajok megjelenésének időben folyamatos monitorozása. A Szegedi Tudományegyetem Geoinformatikai, Természeti és Környezetföldrajzi Tanszékének valamint Ökológia Tanszékének munkatársai olyan internetes webtérképet alakítottak ki, mely folyamatosan frissíthető, naprakész térbeli adatokat szolgáltat a természetvédelmi szakemberek és a lakosság számára. Az országos léptékű webtérkép, hat özönnövény előfordulási adatairól itt érhető el.


Azt, hogy milyen lesz a Duna-Tisza közi táj húsz év múlva, nem tudhatjuk. Az azonban bizonyos, hogy az utóbbi évtizedekben drasztikus, jórészt a szárazodással magyarázható környezeti változások mentek végbe a homokhátság vízháztartásában, növényzetében, talajaiban és tájhasználatában. Erre érdemes odafigyelni és nem csak az elsivatagosodás elleni harc világnapján.


szarazodas_Szilassi_Peter


SZTEinfo - Lévai Ferenc

Fotó: Szilassi Péter, Rakonczai János



Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Aktuális események

Rendezvénynaptár *

Kapcsolódó hírek