Internetes lincselés - Jelenség a jogász szemével

Általánosan kezelt gondolat volt a ’90-es évek közepén, hogy „tíz év múlva többen fognak tévét csinálni, mint nézni”. Szabadon propagálhatjuk véleményünket és szavazhatunk figyelmünkkel. A like gomb vagy az ismeretségi körből való kitiltás korábban nem létezett. A diákok bántalmazásai is ennek módján változtak. Dr. Pongó Tamás „A cyberbullying és a diákok véleménynyilvánítási szabadsága, különös tekintettel az USA jogrendszerére” című könyve is ezzel foglalkozik. A könyv bemutatása a 92. könyvhét hivatalos programjában is szerepel majd. A szakembert azzal kapcsolatban kérdeztük, hogy a jelenségnek milyen lefolyása ismert, és milyen jogi eljárásokat különböztetünk meg a tárgykörben.

- A cyberbullying, mint internetes bántalmazás miben tér el vagy hasonlít a „törlés kultúra” jelenségére?

-A cyberbullying egy olyan bántalmazó magatartás, ami a neurobiológia és a pszichológia által bizonyított dominancia harc. Ezzel szemben a „cancel culture” a közösségi média által a híres emberekre és a közszereplőkre, személyek tömege népharagot zúdít, mert nem szimpatikus valamiért. Abszolút értékítélet, nem tényállítás. A régmúlt jelenségei közül az antik görög kultúrában az osztrakiszmosszal vélek közös pontot. Nem hinném, hogy egy technika által indukált jelenség a kiközösítés, de azt gondolom, hogy a technika és az „agóra” nagysága biztosítja a teljes ellehetetlenülést, ami a technológiának köszönhető. Az eltérések között említhető, hogy a cyberbullying gyakran előzetes offline kapcsolatot feltételez, míg a „cancel culture” inkább mozgalomként funkcionál, és többnyire ismeretlen egyéneket tömörít.

- Milyen közös pontokat vél felfedezni?

-A bullying esetében az áldozati oldalon egy gyermek azért áll, mert tipikusan védett tulajdonsággal rendelkezik, mint: lányosabban öltözik, vagy szegények a szülei, mert szakadtak a ruhái, mert okosabb, vagy éppen gyorsabban fut. Ezzel szemben a törlés kultúra jellemző tulajdonsága egy közszereplő pellengérre állítása a kritikus tömeg által. A tömeg támad és a felület erre a harcra a közösségi média. A közös metszetet, a közösségi platform felerősítő hangjában látom. Az áldozati mivoltok különbségében látok eltérést, de a gerjesztő és romboló hatás közös metszet.

- Milyen tényállásokat különböztethetünk meg ezeknél a peres eljárásoknál?

-A magyar jogrendben ez a jó hírnévhez a becsületsértéshez köthető, ezek sérelmére történhet peres lépés. Sok esetben az különbözteti meg az eseteket, hogy mikor mi áll benne. Többnyire személyiségi jogi perekről van szó, becsület és jó hírnév megsértése, de azoknál az eseteknél, ahol szexuális bántalmazás is felüti a fejét, ott már büntetőjogi eszközöket is tartalmazhat az eljárás vagy az adatvédelmi eljárás is szóba jöhet, ha olyan hanganyagot vagy képet publikál valaki, ami szerzői jogi védelem alatt áll. Magyar viszonylatban, a legtöbb esetben a sérelemdíj megállapítása a tipikus kezelési módszer, valamint van lehetőség peren kívüli egyezségre is.

- A hazai jogrend visszaszorítja a jelenség terjedést?

-Az európai, különösen a magyar jogrendben fennáll egy nagy eltérés az Egyesült Államokéhoz képest, mégpedig a büntető kártérítés, mint szankció intézménye. Ha valami nagyon komoly traumát okozott az eljárás a sértettnek, akkor Magyarországon tipikusan sérelemdíjat lehet követelni, ami sokban hasonlatos az amerikai jogrendszerben erre kidolgozott jogintézményre az úgynevezett tort law-ra, csak ott az összegek irracionális magasságokba is szökhetnek. Egy ilyen ügy esetén itthon egy racionális díjat állapítanak meg, míg amerikai módszerrel nagyon magas összeget is nyerhet az áldozat. Ebben a szabadságot úgy látom, hogy a vélemény szabad, alapvetően, tény és igazságtartalmára függetlenül. Persze vannak korlátok, de az alaptézis az, hogy a demokráciában szabad a vélemény alkotása, amit persze a jogszabályok, és gyakorlat korlátok közé szorítanak, de az internethasználók is formálják a korlátokat. Ma a cancel culture eredménye az óvatosabbá válás. Ennek lokálisan helye van, hiszen szabályozza a társaság, hogy valaki egy szabályzatot sértő vélemény után hogyan vehet, vagy nem vehet részt a beszélgetésben. Egy csoport mindig felállítja a saját szabályait, egy már létező keretrendszeren belül is. A kérdés, hogy ezek-e, vagy ezek lesznek-e a szabályai a közösségi médiának.

- Milyennek látja a jövőt ez ügyben?

-Óvatosan kell ezeket az ügyeket kezelni, akik ezeket elindítják, sokban remélhetik, hogy majd perbe kerülnek a vágyott sztárral. A tényleges okokat ki kell vizsgálni, hogy a mozgalom valóban igazságot szeretne szolgáltatni vagy a hírességhez közel férkőzni. Hiszen időről-időre láthatja majd, akit a platformokon negatívan tüntet fel. Lehet, hogy soha nem kerülne hozzá ilyen közel. A jelenség egyértelmű üzenete az óvatosság, a kifelé kommunikálás esetén folyamatos önkritika gyakorlása.

-A közösségi média szabályozható?

-Egységes közösségi média szabályozások nincsenek. A jelenlegi törekvések olyan problémákra keresik a jogi megoldást, ami már 5 éve elavult. Jogi tartalommal való felruházás egy nehéz dolog, mert gyakorlatban a jogásznak mindig óriási a hátránya, egy kicsit be van zárva egy „dobozba”. Jogi fogalmakkal kell dolgozni, és hogy mi mit jelent, azt meg kell magyaráznia. Túlzó példával élve, ha a széket a köznyelv ülőalkalmatosságnak gondolja, attól annak még lehet az a jogi tartalma, hogy mindenki menjen ki a teremből. A probléma valós, de alakulása óvatosságra int. Az információs csatornák elkényeztettek bennünket, és elkényelmesedtünk. Az elmélyülés hiánya és az információ sokasága, veszély. Míg a régi korokban egy kérdésre kidolgozott válaszok érkeztek felénk a médiumokból, addig ma egy kérdésre hirtelen több ezer válasz is érkezhet, de nem biztos, hogy bármelyik is jó.

SZTEinfo – Kovács – Jerney Ádám

Fotó: Sahin – Tóth István