Mi áll a csillagokban? Az SZTE asztrofizikusát kérdeztük szakmája múltjáról és jövőjéről

- A Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozata kitüntetés mennyire fontos visszajelzés a munkájával kapcsolatban?

 - Ez a kitüntetés általában, több évtizedes, eredményes munka alapján odaítélt díj, így természetesen nagyon értékes elismerése a pályán eltöltött immáron több, mint 35 évemnek. Külön megtisztelő, hogy pályájuk csúcsán lévő pályatársak, volt tanáraim, konzulenseim voltak a felterjesztők, és ők értékelték tevékenységemet a díjra érdemesnek.

- Hogyan tudta meg és hogyan fogadta a hírt a díj elnyeréséről?

- A velem együtt dolgozó, helybeli és távolabbi kollégáim is tudtak már a felterjesztésről, de ügyesen titkolta mindenki, mert én csak a központi, hivatalos kormányzati e-mailből tudtam meg, pár héttel az állami ünnep előtt. Természetesen kellemes meglepetés volt, születésnapi ajándéknak is tekinthetem, lévén pár hónap múlva töltöm be a hatvanat.

- Ön szerint munkájának mely része az, ami miatt a díjat elnyerte, illetve mit tart a legfontosabb eredményének?

- A kettőscsillagok fény-, és periódusváltozásai vizsgálatának a gravitációelméletek tesztelésére történő alkalmazása (amely témát Nuspl János, bajai kollégám ötlete és javaslata alapján vele együtt kezdtem el művelni 1986-ban) egy máig szép idézettséget hozó, sikeresnek mondható területem volt. A kettőscsillagok más aspektusainak vizsgálataira fiatalabb kollégáimmal az évek során egész iskola teremtődött Baján, amely azóta számtalan PhD címet, sőt nagydoktori címet is eredményezett. Dr. Borkovits Tamás kollégánk a többes rendszerek dinamikai vizsgálatának olyan világhírű szakértőjévé vált, amire mindannyian büszkék vagyunk.

UTÁNPÓTLÁS NEVELÉSÉVEL A CSILLAGÁSZ SZAKMÁÉRT

- A felterjesztés indoklásának másik felét is említésre érdemesnek gondolom: az utánpótlás-nevelés, szakmánk fennmaradásának, és nemzetközi versenyképessége megtartásának terén, egy új területet honosítottam meg az elmúlt tíz év során. Ez a középiskolás korosztály csillagászati-asztrofizikai diákolimpiákra történő felkészítése és diákolimpiákon történő elindítása. Számtalan lelkes csillagász kollégám és néhány csillagászat kedvelő fizika tanár barátom csatlakozott mindehhez az ország neves intézményeiből, már a legelején is, hisz ők is meglátták ebben a nagy lehetőséget, és hogy erre mekkora szüksége van a szakmánknak. 2011-ben már kivittük az első 5 fős csapatot, és azóta minden évben menetrendszerűen bonyolítjuk le a három fordulós bevezető versenyt, és egy nyilvános döntőt, melyek során kiválogatjuk a nemzetközi olimpiára felkészülést megkezdő nemzeti keretet. Az évek során számtalan ezüst- és bronzéremmel, valamint külön dicsérettel térhettek haza diákjaink. Többük mostanában fogja megkapni PhD címét, és a világ több neves egyetemére, kutatócsoportjába is eljutottak néhányan. 2019-ben hazánkban rendezhettük meg a nemzetközi diákolimpiát. Ebben szinte a teljes hazai szakma részt vett, egy történelmi összefogás, közös élmény lett, amire akik ott voltak, életük végéig emlékezni fognak.

A VASFÜGGÖNY MÖGÜL NEHÉZ VOLT BEKERÜLNI A TANKÖNYVEKBE

- Kutatásai eredményeivel hol találkozhatnak a Szegedi Tudományegyetem hallgatói?

- Ahhoz, hogy egy kutató eredményei tananyagként kerüljenek be tankönyvekbe, sok minden kell. 1986-88 során egy olyan módszert találtam ki, amivel még az akkori, kisebb pontosságú fotometriai mérésekkel is lehetővé vált az általános relativitáselmélet egyik próbájául szolgáló
rendellenes apszismozgású kettősök viselkedését a klasszikus fizika keretein belül megmagyarázni. Bizonyos mértékig a saját méréseim is mutatták, hogy ez jó irány - azonban a végleges igazoláshoz még kellettek volna nagy felbontású, célirányos spektroszkópiai mérések, amit kezdőként, még az
akkori "vasfüggöny" mögül, nehézkesen felépíthető nemzetközi kapcsolatok híján végül nem nekem sikerült kiviteleznem, hanem amerikai csillagászoknak. Így a tankönyvekbe az ő nevük alatt került be ez a kis fejezet.

- Hogyan változott a csillagász szakma az elmúlt időszakban?

- Érdekes megélni - a pályatársakkal együtt -, hogy az elmúlt 30-40 évben szerzett tapasztalatunk jó része, már csak elvi jelentőségű, ugyanis a csillagászat olyan óriásit változott az elmúlt, akár csak 10 évben, hogy teljesen új készségeket, egészen más jellegű ismereteket és képességeket igényel. Űrtávcsövek és éjszakánként gigantikus adatmennyiséget szülő égboltfelmérések vették át az elsődleges információszerzés frontját. Ezek használatát, adatainak tisztítását és értelmes célokra történő, körültekintő használatát jobbára mi szeniorok is együtt tanuljuk a fiatalokkal. Meg kell vallanom: a legtöbb új típusú technológia elsajátítása és készség-szintű művelése a fiatalabbaknak már jobban is megy - ők már ezek között az új technológiák között nőnek fel, amikre nekünk, idősebbeknek a jól megszokott, jól megismert korábbi technológiák sutba dobásával kellett átszoknunk! De természetesen az adatok értelmezése, és a csillagászat nagy kérdései mozaikjának kirakosgatása, ugyan azokon a stabil alapokon nyugszik, ami a mi korosztályunk vérében van. A fiatalok esetleges túlzott felfedezni vágyása illetve a világban élő publikálási kényszer (valamint a pályázati rendszerek eredménycentrikussága) által is hajtott állandó újat akarás szülte hibás következtetések elkerülésén, helytelen értelmezések kiigazításán viszont még nekünk, a tapasztaltabb szenioroknak kell munkálkodnunk, őrködnünk. Ez még nekünk megy jobban.

SZTEinfo/Lévai Ferenc

Fotók forrása: Dr. Hegedűs Tibor