Magyarországon kizárólag az SZTE-n képeznek néptánckutatókat

A Choreomundus egy olyan nemzetközi mesterképzés, amelyet négy európai egyetem – a magyar SZTE, a francia University of Clermont Auvergne, a norvég NTNU és az angol University of Roehampton – konzorciumi együttműködésben működtet 2012 óta. Az Erasmus+ Joint Programban megvalósuló képzésben a diákok egyszerre négy egyetem hallgatói, négy intézmény közös diplomáját kapják meg a második tanév végén. Évente egyszerre 20-25 hallgatót vesznek fel a világ minden tájáról, akik az első tanévet csoportbontásban végzik: míg az egyik csoport Norvégiában, a másik a Szegedi Tudományegyetemen tölti a tanévet. A második szemesztert egy nyári terepmunka követi, aztán a csoport egyesül a franciaországi Clermont-Ferrandban a harmadik félévben, majd Londonban fejezik be tanulmányaikat.

– A táncot, mint gyakorlatot, tudást, és kulturális örökséget vizsgálják ezen a mesterképzésen. Országonként eltérő, hogy hogyan hívják a nálunk „népi”-nek nevezett táncokat (van, ahol tradicionális, másutt klasszikus), hogy azok milyen mértékben rendelkeznek társadalmi aspektussal – kezdte Apjok Vivien, a Choreomundus magyarországi koordinátora. – Magyarországon a táncház módszer például kulturális örökség, de nagyon sok országban nincs olyan mértékű társadalmi mozgalom a néptáncok, vagy tradicionális táncok mögött, mint hazánkban.

Sokan kifejezetten azért jelentkeznek erre a képzésre, hogy megfigyeljék, hogyan mutatható be, vagy terjeszthető el egy-egy tánc a szélesebb társadalomban, vagy hogyan válhat kulturális örökséggé. A programban a diákok azt is megtanulják, hogyan képezhető híd a tudomány és a táncművészet, a gyakorlati tánc között.

– Miért kell táncot kutatni? – teszik fel sokszor a kérdést. – A néptánckutatás (etnokoreológia) a táncot és a kapcsolódó jelenségeket tudományos igénnyel vizsgálja. Hazánkban például a bálok és a lakodalmak a társadalmi érintkezés nagyon fontos helyszínei, így például történeti perspektívában meg lehet vizsgálni, hogyan változott a lakodalmi tánc, mi lehet ennek a tanulsága? Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy minden jelenség vagy termék, ami „hagyományos”, „autentikus”, az az időn felül áll, nem hatnak rá a társadalmi változások, holott történeti fejlődés eredményei – érvelt a tánckutatás fontossága mellett a BTK munkatársa.

Fellépők a Dance with the World rendezvényen

– Egy tánckutató nemcsak azt vizsgálja, hogy a színpadon vagy az archív felvételen mi történik. Természetesen van formai, strukturális elemzés is, ahol azt nézik, hogy a lépések hogyan követik egymást, hogy a motívumok hogyan épülnek fel. De van funkcionális értelmezés is, amely azt vizsgálja, hogy a társadalmi interakciókban milyen szerepe van a táncnak. Hazánkban a tánc a társadalmi létezés és a kulturális kapcsolatok összetevője, van közösségi jellege, és noha formai tekintetben nyilvánvalóan nagyon sok mindenben eltérhetnek a magyar táncok, például az afrikaiaktól, beszélhetünk közös vonásokról is: ilyen például a beavatási rítusokban, az életszakaszok váltásaiban betöltött szerepük. Ez egy rendkívül összetett rendszer, ami sokféleképpen, és az egyes helyeken nagyon eltérően kapcsolódik a társadalmi háttérhez. Ezek a hasonlóságok és különbségek mind szolgálhatnak tanulságokkal – vázolta fel Apjok Vivien.

Fellépők a Dance with the World rendezvényen

A program koordinátorától megtudtuk, hogy Magyarországon a néptánckutatás sajátos történetiséggel rendelkezik. Kodály és Bartók népzenegyűjtései, később Martin György tánckutatásai fektették le a tudományos alapokat, a táncházmozgalom pedig egy olyan társadalmi hátteret ad, ami miatt Magyarországon különleges tudást, módszert, szemléletet lehet hozzáadni a képzéshez.

– Az egyik legkülönlegesebb dolog, amit tanítunk a Choreomundus hallgatóknak, a táncjelírás, egészen pontosan a Lábán kinetográfia rendszere, amely tulajdonképpen egy kotta, amivel a táncmozdulatokat lehet lejegyezni. Ez egy olyan sajátos dolog, amiben a négy partnerintézmény közül mi járunk az élen. Egyrészt a szisztéma megalkotója, a magyar származású Lábán Rudolf oldotta meg először a tánclejegyzések legmarkánsabb problémáját, a mozdulatok idő- és térbeli vonásainak egységben való megjelenítését. Másrészt a ma Magyarországon tevékenykedő táncjelíró szakemberek, például Dr. Fügedi János, jelentős nemzetközi reputációval rendelkeznek. A Lábán kinetográfiát szinte mindenféle mozgás lejegyzésére lehet használni, akár egy harcművészeti mozdulatsort is le lehet vele írni, ezt a rendszert tartják a legkomplexebbnek a táncírások között – avatott be a részletekbe a szakember.

A képzés hallgatói (2019-2021)

A táncnak a fiziológiai és pszichológiai oldalát is lehet vizsgálni, vagyis, hogy hogyan hat a testünkre, milyen érzelmeket élhetünk át általa. Egyre többen beszélnek a flow-élményről, amikor az ember teljesen elmerül abban, amit éppen csinál, amitől örömmel töltődik fel, és abban teljesen feloldódik, felszabadul. Sokszor ilyen élményt vált ki a tánc is, ezzel a szakemberek erdélyi tánckutatásaik során is találkoztak már, de az indiai táncokban megfigyelhetjük a meditatív vonást, vagy bizonyos esetekben akár a transzállapotot is. A tánc átadás-átvételének folyamata is vizsgálati terület, mely azzal foglalkozik, hogy a generációk hogyan veszik át, vagy vették át egymástól a táncokat. A hallgatók a krediteket nem a klasszikus vizsgák, hanem projektek teljesítésével szerzik meg. Ezen kívül igyekeznek minél jobban bekapcsolódni Szeged kulturális életébe, például úgy, hogy táncelőadásokban vesznek részt, tanítanak. Ez volt a célja a Dance with the World nemzetközi táncestnek is, ahol a hallgatók bemutathatták és átadhatták saját táncaikat az érdeklődő szegedieknek és környékbelieknek, illetve közösen hoztak létre és adtak elő fúziós produkciókat.

– Az egyes partnerintézmények különböző módokon értelmezik és vizsgálják a táncot, melynek tudománytörténeti háttere van. Nálunk a néprajznak van tánckutatási irányvonala, ezért kapcsolódik az SZTE BTK Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszékhez a képzés. Dr. Varga Sándor, a program magyarországi vezető oktatója, tánckutató a Zenetudományi Intézetben, a tanszéken adjunktus és a tánckutató képzés felelőse magyar és angol nyelven is. Az SZTE-n tehát néprajzi irányból foglalkoznak a tánckutatással, de a partnerintézményeknél van, aki táncfilozófiai, van, aki antropológiai szemlélettel közelíti meg ezt a témát – fejezte be Apjok Vivien.

SZTEinfo: Kocsis Bernadett

Fotó: Bobkó Anna