2020. május 25., hétfő

Kiemelt_DM_Szent-Gyorgyi_beszedrol

„Szent-Györgyi Szegeden az egyetemi ifjúságnak is ideálja lett”

Újság a szegedi egyetemi ifjúságnak. Gólyabál, ahol színes papírfezt tesz a fejére a professzor és a hallgató is. Diákotthon a szegedi Dugonics tér 13. szám alatti egyetemi épület 2. emeletén. Három példa arra, hogyan változatta meg a szegedi egyetemisták éltet, hozta létre a „diákegységet” rektorként Szent-Györgyi Albert. Az SZTE Nobel-díjas rektorának szegedi időszakáról, Szent-Györgyi emlékezetéről a regionális és az egyetemi lapok cikkei alapján villantunk föl részleteket.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

„Amint az előre látható volt, Szent-Györgyi Szegeden az egyetemi ifjúságnak is ideálja lett. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az, hogy az ifjúságot egységes egyetemi egyesületbe tudta szervezni. Addig az ifjúság, szétforgácsolva, különböző egyesületekhez tartozott…”emlékezett vissza a Szent-Györgyi Alberttel töltött évekre Laki Kálmán. Az 1929-1933 között a szegedi Ferenc József Tudományegyetem orvostudományi, majd a természettudományi és a matematikai karon is tanulmányokat folytató ifjú 1936-ban az országban elsőként szerzett biokémiai doktori oklevelet, de már másodéves orvostanhallgató korától a Szent-Györgyi Albert mint mester körül kialakult tanítványi, majd munkatársi körbe tartozott. Így aztán személyes tapasztalatok nyomán állapíthatta meg, hogy a szegedi hallgatókat érintő egyetem közéletébe jelentős változásokat hozott Szent-Györgyi Albert mint rektor.


FOTO013_Szent-Gyorgyi_rektor

 

 

Beszéd a diáksághoz

 

A 80 évvel ezelőtti szegedi napilapok folyamatosan beszámoltak a szegedi egyetem Nobel-díjas rektorának erőfeszítésiről.


 KEP44_Szent-Gyorgyi_eloadast_tart


Például a Szent-Györgyi Albert rektor beszéde a diáksághoz a diákegység megteremtéséről című cikk a Délmagyarország 1940. december 14-i számában jelent meg. Az egykori tudósító kiemeli: „zsúfolásig megtelt az auditórium maximum”.

 

A rektor kifejtette: azért van szükség a diákegység megteremtésére, hogy „a széthúzó és sok irányban elágazó egyesületek helyett olyan közösség jöjjön létre, amelyben módja legyen az ifjúságnak önmaga erejével megteremtenie azokat a lehetőségeket, amelyek az egyetemen kívüli továbbképzésben, klubéletben és minden egyéb vonatkozásban azt a célt szolgálják, hogy egyéniség, ember váljék a diákból”.

 

Ez az újságcikk elérhető a Szegedi Egyetemi Tudástár 3. köteteként napvilágot látott Szent-Györgyi Albert a Délmagyarországban és a New York Timesban című könyvben is. A dr. Hannus István, az SZTE Természettudományi és Informatikai Kar nyugalmazott professzora által összeállított kötet letölthető az SZTE Klebelsberg Könyvtár Contenta repozitóriumából, illetve az SZTE Általános Orvostudományi Kar honlapján a Szent-Györgyi Albertet bemutató aloldaláról is itt. Ezeken a felületeken megtalálható a Szegedi Egyetemi Tudástár 1. kötete, a magyarul és angolul is közzétett Szent-Györgyi Albert szellemi öröksége című tanulmánygyűjtemény, amelyben dr. Jancsák Csaba, az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar egyetemi docense részletezi a rektor diákegységről vallott nézeteit.

 

 

Fényes egyetemi bál

 

A szegedi egyetemen „a komoly tudományos munka mellett megindult az eleven pezsgő diákélet is, amely az egyetem fiatalságának a város társadalmába való szerves bekapcsolódását célozza, és nyilvánvalóan a kapcsolatok kimélyítését eredményezi” – fogalmaz az 1941. január 25-i Délmagyarországban a „fényes sikerrel” tartott egyetemi bálról tudósító újságíró. „A Hungária-szálló termei pazar ünnepi díszbe öltöztek erre az alkalomra. A kávéházi termet virág- és színes villanyfüzérékkel díszítették. A zenekar számára külön látványos hidat építettek…”

 

Elegáns könnyedséggel teremtett kapcsolatot az egyetemistákkal is a Nobel-díjas professzor. Ilyen emlékeket dédelgetet saját gólyabáljáról is Szent-Györgyi egykori tanítványa, a Szegedi Biológiai Kutatóközpont nyugalmazott munkatársa, Wollemann Mária.


Golyabalon_Kep1

 

„Az a közvetlenség, ami belőle áradt, mindenkit megfogott a hallgatóság körében. A legdemokratikusabb volt az akkori egyetemi professzorok között” – fogalmazott Wollemann Mária. A tudós a Szegedi Egyetem Magazin 2012. év 2. számában megjelent interjúban arról is mesélt, hogy az akkori gólyabálokon színes, lelógó bojtos papírfezt hordtak a résztvevők, a gólyák zöldet, az egyetemi tanárok pirosat, illetve a többiek évfolyamonként különböző színűeket. A professzorok felkérték a hallgatókat is táncolni.

 

 

Meglepetések a Szegedi Hídban

 

A Szent-Györgyi Albert által támogatott diákszervezet, a Szegedi Egyetemi Ifjúság, a SZEI 1941 májusától Szegedi Híd címmel egyetemi lapot jelentetett meg.

 

A Szegedi Híd első számában Szent-Györgyi Albert „A SZEI-ről” című cikkét a 2. oldalon, József Attila: A betűk sivatagában című versét a 3. olvashatjuk. E lapszám is fellelhető az SZTE Klebelsberg Könyvtár Contenta repozitóriumi rendszerében az SZTE UnivHístória címszó alatti Egyetemtörténeti kiadványok között.

 

„Üdvözlöm a Szegedi Hidat, az ifjúság lelkének és a SZEI életének ezt az új megnyilatkozását” – írta Szent-Györgyi Albert.


KEP20_Nobel-dijas_Szent-Gyorgyi_munkatarsakkal


„…A SZEI központja egy tágas, egyszerűen, de ízlésesen berendezett diákotthon az egyetem központi épületében, ahol a diák pihenhet, olvashat, szórakozhat és diáktársaival találkozhat. A tágas előszobából háromfelé visz az ajtó. Az egyik visz a játszóterembe, ahol zöld pingpong asztalok állnak. Mellette a derűs, nagy olvasó és társalgó. A harmadik ajtó megett egy derék altiszt már fillérekért tápláló eleséget és üdítő italokat ad. Kártya, alkohol, vagy illetlen beszédnek nincs helye a falakon belül…” – ad leírást a diákotthonról az ugyancsak a szegedi Dugonics tér 13. szám alatti épületben székelő rektor.

 

A SZEI-ről és a szervezethez tartozó csoportokról kifejti: „a diákok választott tanácsa vezeti. Itt minden a diáké. A SZEI-n belül azután, érdeklődésük-nek megfelelően, a diákok munka-közösségekbe csoportosulnak. Ilyenek: az énekkar, a cserkészcsapat, a színjátszó társaság, a most alakuló sportegylet, stb.”


A Szegedi Híd 3. oldalán az egykori egyetemi hallgató, József Attila versbe öntött érzéseiről olvashatjuk:

„A gót s latin betűk sivatagában,

Fáradt diák, virágot keresek.

Oly szürke vagyok múltban és mában

S szeretnék élni én is keveset!

(…)

Szeretném bátran becsukni egyszer

A kopott könyvek ócska földelét

És csókolózni illatozó esttel,

Mikor reám vár és reá a rét.

De jaj, vigyáz rám sok szigorú mester,

Csak vágyam kóborolhat szerteszét,

Míg én magam süket betűkben élek,

Mint Cháron hídjáról leszédült lélek.”


 

70-100 éves történetek a digitalizált kincsesbányában

 

A diákegység jegyében létesített az egyetem hallgatóinak „pompás társalgót, olvasót, játékszobát és étkezőt” magába foglaló diákotthont Szent-Györgyi Albert – adta hírül a Délmagyarország 1941. március 15-i száma is. Ezt a Szombaton megnyílik a szegedi egyetem diákotthona című cikket és a Laki Kálmán fentebb idézett visszaemlékezését is szemlézte a 2012-ben az MTA Szegedi Akadémiai Bizottság székházában rendezett Szent-Györgyi emlékkiállítás. Az SZTE Klebelsberg Könyvtár munkatársa, Pap Kornélia állította össze a gazdag tárlat anyagát, amelynek virtuális változata elérető az SZTE Szent-Györgyi Albert Emlékoldalon itt.

(Az SZTE Hírportálon belüli, a Nobel-díjas tudósról összeállított, frissülő Szent-Györgyi emlékoldal információtartalmának gazdagságáról és hasznosítási lehetőségeiről itt olvashat.)


Meltosagosozas_ellen__dm19410918_p5

 

A szegedi egyetemen tilos a „Méltóságos uram”! – olvasható Délmagyarország 1941. szeptember 18-i számában. E 79 éves történet hátterét is kifejti a két könyvtáros, Marton János és Pap Kornélia: Szent-Györgyi Albert Magyarországon című kötete.

 

A szegedi egyetem legismertebb oktatója és kutatója életének nyilvánosság előtt zajló mozzanatairól, illetve emlékezetéről 92 éve adnak hírt a szegedi egyetemi újságok, a regionális és országos napilapok.

 

Az SZTE Klebelsberg Könyvtár és a Somogyi-könyvtár szakmai erőfeszítésének köszönhetően, továbbá a regionális napilap, a Délmagyarország kiadójának a támogatásával digitalizált újság adatbázisa elérhető:

 

Kincsesbánya a DélmagyArcíhív és az SZTE Klebelsberg Könyvtár „Contenta” repozitórium-rendszere a tudomány- és egyetemtörténet iránt érdeklődők, a szemináriumi és szakdolgozat szerzők számára.

 

Újszászi Ilona

Archív fotók, dokumentumok: SZTE Klebelsberg Könyvtár

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés