SZTE Info

Elhunyt Tanács Lajos professzor

2020. február 14-én, 76. életévében elhunyt Tanács Lajos az SZTE Mezőgazdasági Kar professor emeritusa. A vadméhek biológiája vagy a búza minősége - kevesen tudnak maradandót alkotni két ennyire különböző tudományterületen. Tanács Lajos közéjük tartozott.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Tanacs_Lajos-SZTETanács Lajos Budapesten született 1944. november 25-én, de gyermekkorát már Szegeden töltötte. Egyetemi tanulmányait is itt, a József Attila Tudományegyetem Természettudományi Karán folytatta, ahol 1970-ben vette át biológia-kémia szakos középiskolai tanári diplomáját. A biológiai tudományok kandidátusa tudományos fokozatot 1987-ben szerezte, 1996-ban pedig Keszthelyen, a Pannon Agrártudományi Egyetem Georgikon Mezőgazdaságtudományi Karán habilitált. Az egyetem elvégzése után, bő másfél évtizedig nevelőtanárként, illetve szakközépiskolai óraadóként dolgozott. A Szegedi Tudományegyetem Mérnök Karának jogelődjénél 1987-ben kezdte munkáját főiskolai docens, később főiskolai tanár, majd 1998-tól egyetemi tanár beosztásban. 1995-től egységvezetőként irányította az Élelmiszertudományi Tanszék munkáját. 2007. július 1-től az SZTE Mezőgazdasági Kar Növénytudományi és Környezetvédelmi Intézetének professzora, 2009-ig, 65. életéve betöltéséig, a Kar tudományos dékánhelyettese, 2014-től professor emeritusa.

 

Több évtizedes oktatási tevékenysége során több mint egy tucat tantárgyat oktatott, igen széles skálán, az élelmiszerhigiéniától a kertészetig. Ezekhez több tankönyvet és jegyzetet készített, melyek közül kiemelendő a már emeritusként befejezett, egyedülálló trilógiája a mezőgazdasági termékfeldolgozásról. Hallgatói rendszeresen szerepeltek tudományos diákköri konferenciákon, többször is helyezést elérve az országos megmérettetéseken.

 

Tudományos tevékenysége kezdetektől fogva a szegedi Állattani Tanszékhez kötődött. Emellett, már a 70-es évektől bekapcsolódott a Magyar Természettudományi Múzeum Állattára, valamint a Tiszakutató Munkabizottság kutatásaiba. Fő kutatási területe a ruderális területek és az agrokultúrákat szegélyező viszonylagos természetes gyeptársulások vadméh közösségei ökológiai viszonyainak vizsgálata, különös tekintettel a méhalkatúak tevékenységét befolyásoló biotikus és abiotikus faktorokra. A Magyar Természettudományi Múzeum Állattárának kutatási programjában végzett taxonómiai munkái során a tudomány számára kettő, míg a Kárpát-medence faunájára nézve 14 új vadméh fajt írt le.

Egész pályafutását végig kísérő, a vadméhekkel kapcsolatos szenvedélyes kutatómunkája mellett, közel három évtizede a Mérnöki Karon megkezdte a különböző agrotechnikai kezelések és a búzafajták malom- és sütőipari paraméterei közötti összefüggések vizsgálatát, mely területen szintén jelentős hazai és nemzetközi publikációs tevékenységet folytatott. Tudományos közleményeinek száma közel 200, előadásainak száma meghaladja a 100-at. Szakterületein való ismertségét publikációinak 300-nál is több független idézője is mutatja.

Széleskörű szakmai tapasztalatait számos tudományos szervezet tagjaként hasznosította. Tagja volt a Magyar Rovartani Társaságnak, a Nemzetközi Hymenopterológiai Társaságnak, a Tiszakutató Munkabizottságnak, a SZAB Környezetvédelmi Munkabizottságának, az MTA Köztestületének, a Gabonakutató Nonprofit Kft. Tudományos Tanácsának és a Magyar Élelmezéstudományi Egyesületnek. A Magyar Biológiai Társaságnak 1998 és 2002 között vezetőségi tagja, míg 2002-től a Szegedi Csoport elnöke, 2014-től társelnöke. Aktív szervezőmunkája eredményeként a csoport tevékenysége új lendületet kapott, programjaik a szegedi tudományos ismeretterjesztő rendezvények rendszeres érdeklődésre számot tartó eseményeivé váltak, a csoport számos tagja nyerte el a Társaság különböző kitüntetéseit – köztük professzor úr is a Gorka Sándor Díjat.

 

A Magyar Biológiai Társaságtól kapott kitüntetés mellett, pályafutása talán legnagyobb szakmai sikereként értékelte, hogy 1997-2000 között Széchenyi professzori ösztöndíjban részesült. Ezeken felül Miniszteri Dicsérettel, és többszöri Dékáni Dicsérettel is értékelték munkáját.

Tanács Lajos régi vágású professzorként hitt abban, hogy minden hallgatóval képes elsajátíttatni a tananyagot, és ezért kitartóan bevetett minden oktatói eszközt. Feladatának érezte a diákok általános műveltségének gazdagítását is, legyen szó akár a napóleoni háborúkról vagy az operettek világáról. Szívósan ragaszkodott ahhoz is, hogy munkatársai megszerezzék tudományos fokozatukat, eljussanak konferenciákra, bővüljön a publikációs listájuk. Sokan a mai napig hálásak neki ezért.


Kitartása segítette a gyógyíthatatlan betegsége elleni küzdelemben is az utolsó években. Vállalta a szervezetét lassan felőrlő kezelést is, hogy minél több időt tölthessen még szeretett családja - felesége, lányai és imádott unokái körében. Küzdött az utolsó pillanatig.

Személyében egy kivételes oktató-kutató egyénisége távozott közülünk, bölcsessége, tudása, tapasztalata hiányozni fog. Nyugodjon békében, emlékét megőrizzük!

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

esza_felso

SZTEmagazin

2020. március 24.

nyito_Nemeth_Aniko

Az SZTE Füvészkert felújítása és működtetése mellett a gyermekek és fiatalok környezettudatosságra nevelése, valamint az ismeretterjesztés terén is sikeres intézményvezetői munkája elismeréseként Magyar Bronz Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetést kapott Németh Anikó. A Füvészkert igazgatóját munkájáról és a botanikus kert növénygyűjteményeiről is kérdeztük.

SZTEtelevízió

2019. augusztus 07.

kiemelt_Berenyi_Antal

Berényi Antal, az SZTE Általános Orvostudományi Kar Élettani Intézet adjunktusa és kutatócsoportja azonosította azt az agyterületet, amely azoknak a ritmusoknak a keletkezéséért felelős, amelyek alvás közben a rövidtávú memóriából áttöltik az emléknyomokat a hosszú távú memóriába. A felfedezés segít annak a megértésében, miként tudunk emlékezni. Azt is felderítették, hogy a különböző epilepszia-típusok hogyan alakulnak ki az agyban. A kutatócsoport munkájáról dokumentumfilmben mesél az SZTE agykutatója.