SZTE Info

IMG_5104

Lénárd Sándor-díjat kapott Gellérfi Gergő

Az Ókortudományi Társaság a római irodalmi és irodalomtörténeti munkásságot jutalmazó Lénárd Sándor-díjjal tüntette ki az SZTE BTK oktatóját, Gellérfi Gergő klasszika-filológust, a Kulturális Örökség és Humán Információtudományi Tanszék tudományos munkatársát.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Gellérfi Gergő, aki – mint ahogy olvasható a Kuratórium indoklásában – „nemcsak folytatója a szegedi ókortudományi műhelyben immár több évtizedes múltra visszatekintő római kutatásoknak, hanem egyben olyan új utakat kereső tanítvány is, aki vizsgálódásai, filológiai, értelmezői munkája középpontjában a magyar ókortudomány által meglehetősen mostohán kezelt szatíraköltő, Iuvenalis költészetét állította.” A császárkori szatíraköltészetről és annak kutatási irányairól, a műfaj aktualitásairól, a kitüntetés névadójáról, valamint a saját pályáról, a szegedi hatásokról és a személyes kutatói attitűdről a díjazottal Bencsik Orsolya beszélgetett.


***


Először is gratulálok a díjadhoz! Ahhoz az elismeréshez, amit arról a Lénárd Sándor klasszika-filológusról, művelődéstörténészről neveztek el, aki a világhírű, szerteágazó tudományos munkája során többek között latinra fordította A. A. Milne nagysikerű mesekönyvét, a Micimackót, vagy írt német nyelven szakácskönyvbe oltott anekdotakönyvet a római konyháról, amit zseniális költőnk, Tandori Dezső ültetett át magyarra. Ezt a kitüntetést a doktori értekezésed alapján írott monográfiádért kaptad: az Allúziós technika és műfaji hatások Iuvenalis szatíráiban c. könyved a budapesti ELTE Eötvös József Collegium gondozásában jelent meg, az Antiquitas – Byzantium – Renascentia könyvsorozat 35. darabjaként. Huszonkét év után lett ismét szegedi bölcsészkarhoz kötődő kutatóé, oktatóé ez a díj. (1997-ben Hajdú Péter kapta.) Ennyire fiatalon és elsőkönyves szerzőként mit jelent neked egy ilyen elismerés, és mit jelent számodra Lénárd Sándor öröksége és humanitáseszménye?


Mindenekelőtt köszönöm a gratulációt, őszintén meglepődtem, amikor tavasszal az Ókortudományi Társaság titkára, Vér Ádám megkeresett azzal, hogy az éves közgyűlésen én vehetem át a 2019. évi Lénárd Sándor-díjat. Közhely ugyan, de közhelyeket legtöbbször épp az igazságtartalmuk teszi azzá, hogy egy díj igazi értékét az adja meg, hogy kik kapták meg korábban: roppant nagy megtiszteltetés számomra mindössze 32 esztendősen bekerülni abba a névsorba, ahol többek között Adamik Tamás, Bollók János, Takács László, Darab Ágnes, Ferenczi Attila vagy épp Hajdú Péter szerepel. És a névadó személye is fokozza számomra a díj jelentőségét, hiszen kalandos életútja és igazi reneszánsz ember mivolta miatt Lénárd Sándor nevét és munkásságát régóta ismerem, a Dies ille, dies Lunae / Semper venit opportune… kezdetű versfordításával („Hétfőn, mikor a hőség rekkenő, / eszembe ötlik egy Bökkenő…” a Micimackó hetedik fejezetéből) például még latinul tanuló gimnazistaként ismerkedtem meg.


IMG_5112


A klasszika-filológia közelébe ezek szerint már középiskolás korodban kerültél. Hogy történt ez, majd miért a szegedi bölcsészkart választottad? Milyen meghatározó tapasztalatokról, hatásokról tudnál beszámolni, amik segítették a tudományos pályád alakulását, illetve azt, hogy végül rátaláltál Iuvenalisra?


A választás voltaképpen egyértelmű volt, ugyanis amikor kétévnyi matematika tagozat után – ami utólag tévútnak bizonyult – humántagozatos gimnáziumba jelentkeztem át, a római kultúra és a latin nyelv valósággal magába szippantott, amiért nagy köszönettel tartozom tömörkényes latintanárnőmnek, Vágó Máriának. Így a felvételihez közeledve egyértelmű volt, hogy latin szakon folytatom tanulmányaimat, míg szakpárként az informatikus könyvtárost választottam, ami szintén remek döntés volt: az alapvetően elméleti beállítottságú nyelvi-irodalmi szak és a gyakorlatorientált könytárosképzés jól kiegészítették egymást. Az első egy-két év bizonytalanságainak elrendeződése, az egyetemi létforma megszokása után már nem volt kérdéses, hogy hosszútávon is a klasszika-filológiával akarok foglalkozni, és témavezetőm, Nagyillés János segítségével igyekeztem mindent meg is tenni ezért. A téma megtalálása, ahogy a könyvem előszavában is leírom, voltaképpen a véletlen műve volt: az akkori tanszékvezető, Tar Ibolya tanárnő irodalomtörténeti kurzusán egy számomra ismeretlen szerzőt, Iuvenalist választottam szemináriumi dolgozatom tárgyául. Szerelem volt első látásra. Így – miután megtaláltam az akkor már körülbelül egy éve keresett témámat – minden ment szépen a maga útján: hallgatói konferenciák, OTDK, doktori képzés, óratartás, PhD-védés, s bár voltak kitérők (például néhány év sportújságírás), voltaképpen egyetlen pillanatig sem szakadt meg a kapcsolatom a Bölcsészkarral, mióta 2005 szeptemberében beléptem a kapuján. Az elmúlt két esztendőben az Identitás- és Kultúrakutató Központ munkatársaként lehetőségem nyílt addigi eredményeimet szélesebb kontextusban, interdiszciplináris környezetben (újra)vizsgálni, ez éppúgy nagy segítséget jelent számomra, ahogy az Antikvitás és Reneszánsz kutatócsoportban való tagságom.


IMG_5132



A teljes interjú ide kattintva olvasható.



SZTEinfó

Fotó: Bobkó Anna

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

esza_felso

SZTEmagazin

2019. szeptember 30.

IMG_6486

Dr. Piros Györgyit belgyógyász-kardiológust, az SZTE Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ II. sz. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ osztályvezető főorvosát és testvérét, Piros Ildikót, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznőt páros interjúnkban a szívről kérdeztük. Arról a szívről, amit sokat emlegetünk, de alig ismerünk.

SZTEtelevízió

2019. augusztus 07.

kiemelt_Berenyi_Antal

Berényi Antal, az SZTE Általános Orvostudományi Kar Élettani Intézet adjunktusa és kutatócsoportja azonosította azt az agyterületet, amely azoknak a ritmusoknak a keletkezéséért felelős, amelyek alvás közben a rövidtávú memóriából áttöltik az emléknyomokat a hosszú távú memóriába. A felfedezés segít annak a megértésében, miként tudunk emlékezni. Azt is felderítették, hogy a különböző epilepszia-típusok hogyan alakulnak ki az agyban. A kutatócsoport munkájáról dokumentumfilmben mesél az SZTE agykutatója.

Eseménynaptár

Eseménynaptár RSS

Rendezvénynaptár *

  • október 21. 09:15 - 25. 17:00
    The BIOMAT 2019 International Symposium will be held at University of Szeged, Bolyai Institute and Hungarian Academy of Sciences, Hungary. The participation in the BIOMAT 2019 International Symposium is another great opportunity for research students and young postdocs to exchange scientific feedback with their colleagues from several countries, in the best tradition of the BIOMAT Symposium Series.
  • október 21.
    12:10 - 12:20
  • október 21.
    16:30 - 18:30
    Az SZTE JGYPK Gyógypedagógus-képző Intézete és a Mentor(h)áló az új tanévben is folytatja közkedvelt műhelysorozatát.
    A műhelyfoglalkozáson való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött!
  • október 21.
    18:00 - 19:00
    Beszélgetőtárs: Bene Zoltán író
    Mi köze van az ellopott, tömör arany Fabergé-tojásnak a Patyomkin páncéloshoz? Túlélheti-e valaki a 20. század három legnagyobb közlekedési katasztrófáját? Mi történik, ha Nikola Teslának rossz napja van? [...] És egyáltalán, miért ír egy zeneszerző képzeletbeli családregényt?
  • október 21.
    18:00 - 19:00
    Megnyitja: Tóth István ezredes, MH 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnokhelyettes
    Tordai Kamilla az egyetemi évek után a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár hódmezővásárhelyi helyőrségében kezdett el dolgozni, ahol immár két éve dokumentálja a Zrínyi Miklós Laktanya falai között a különböző harcászati foglalkozásokat, gyakorlatokat, városi rendezvényeket. Fotóválogatása a katonák mindennapjait, izgalmakkal teli életüket mutatja be.
    Megtekinthető október 31-ig, hétköznapokon 08.00-22.00, szombaton 09.00-20.00 óráig.