A Nemzetközi Super 8mm Fesztivál szervezői már júliusban nekiálltak kiválogatni a Grand Caféban a versenykiírására küldött filmeket. A világ minden tájáról érkező felvételekből hetvenöt film maradt a fesztiválra. De a Super 8 nem csupán filmvetítésekkel próbálja lekötni az érdeklődök figyelmét. Idén is több izgalmas programot szerveztek, hiszen a vállalkozó kedvű fesztiválozók már a hét elején lehetőséget kaphattak a Super 8-as kamerák kipróbálására, illetve a vetítések kísérőrendezvényeként a Jazz Kocsmában szólt az élő zene.
|
Még mindig népszerű a Super 8-as technológia. Fotó: S. Cs.
|
„Egy barátom érdekes programról számolt be nekem egy nap. Állítása szerint Szegeden az egyik kocsmában egy DJ és egy vetítőember minden héten különleges programmal készült: míg a DJ funky bakeliteket pakolt egymás után, addig a másik srác régi, Super 8-as filmeket vetített a háttérben. Úgy gondoltam, ezt nekem is látnom kell, elmentem oda. A helyszínen körülbelül öt-hat ember lézengett, míg a színpadon történő dolgok senkit sem érdekeltek. Viszont nekem nagyon megtetszett a két fiú együttműködése, és leültem velük beszélgetni, elmondtam nekik, hogy ezt nem így kellene csinálni. Ki kellene dolgozni a tervet, és létrehozni a szegedi fesztivált, aminek nemcsak az lenne a lényege, hogy régi filmeket vetítünk, hanem egyéb kísérőprogramokat, esetleg koncerteket is szerveznénk a filmek mellé” – mesélt a kezdetekről Rózsa Péter a Szegedi Egyetemnek.
„Ha tetszik az embereknek, akkor csináljuk tovább. Ha pedig nem, akkor legalább megpróbáltuk. Szóval így született a fesztivál, ami első alkalommal csupán egynapos volt. A Pinceszínházban kaptunk helyet. Nagy szerencsénk volt, hiszen a Filmmúzeum csatorna is ekkor indult be, és már akkor hatalmas filmarchívummal dolgoztak. Emellett pedig Szokol Szilárd barátomnak jelentős gyűjteménye volt már akkor. Az első fesztivál médiavisszhangját Jancsó Miklós részvételének köszönhetjük. Jelentős lendületet adott a fesztiválnak, ami a következő évben már háromnapos lett. Később a Pinceszínház megszűnt, és a Grand Café és a Belvárosi mozi lett a törzshelyünk” – tette hozzá Rózsa Péter.
A szegedi csoport igazi emlékmentőkből áll, hiszen a környék megannyi történelmi szempontból különlegességnek számító filmjét gyűjtötték össze. Kitartó munkásságuk az évek során nemzetközi szinten is felkeltette a szakma érdeklődését.
„Igen, már négy fesztiválon túl jártunk, mikor a Cambridge-i fesztivál szervezői megkerestek minket, hogy segítsünk nekik. Azóta pedig rendszeresen együttműködünk. A Super 8-as filmekkel foglalkozó európai filmes közösség egy igen zárt kör, így szerencsénk volt újfent, hogy gyorsan össze tudtuk kapcsolni a csapatokat. De legutóbb például egy most szeptemberben debütáló filmfesztivál keresett fel minket Ohióból. A Super 8-as filmkultúra Európában egyébként a németeknél a legerősebb, hiszen a német fényképezőgépek is messze földön híresek a kiváló optikai rendszerük van. Illetve a hatvanas évekig ők látták el Super 8-as gépekkel a világot. Később a japánok vették át a vezetést a tömeggyártásban. A nyolcvanas években pedig megjelent a videó megjelenése visszaszorította ezt a kultúrát” – folytatta a fesztivál szervezője.
A Super 8 technika varázsa abban rejlik, hogy az így rögzített filmek az emberi szem számára sokkal kellemesebb élményt nyújtanak, mint a digitális technika eszközei, hiszen a fényt rögzítik a celluloid alapú szalagokra. A 80-as években a kézi kamerák megjelenésével, a digitális technika bűvöletében sokan úgy gondolták, a Super 8-nak leáldozott. De mégis életképes maradt, többek között a szegedi Super8-asoknak köszönhetően.
Bakó Margit Szibilla