2024. március 28., csütörtök English version
Archívum  --  2010  --  3. szám - 2010. március 1.  --  Kultúra
Re­pül a…, re­pül a…
Címkék: Kultúra

repulaMost, feb­ru­ár 24-én já­rok elő­ször a no­vem­ber 16-án meg­nyílt SZTEage-ben. Ámu­lok. Mint egy la­kás­szín­ház, úgy en­ged­nek be, lép­csőn bot­la­do­zom a pin­ce­he­lyi­ség­be. Olyan, mint­ha ti­tok­ba lép­nék, sen­ki nem sej­ti, mit rejt a föld mé­lye, szín­pad és ká­vé­zó. Ha­tal­mas szé­kek­kel, min­den-­e­gy-he­lyen pi­ci­ke te­rem­ben. Ott­ho­nos és bán­tó­an ridegúj. Még­is örü­lök ne­ki, de ér­tem ko­ráb­bi ide­gen­ke­dé­se­met is, ami­kor az ut­cá­ról néz­tem az ide­gen cé­gért.
Pi­ci né­ző­tér – ka­ma­ra­szín­ház. Már töb­ben vá­ra­koz­nak a Láb­jegy­zet szín­ház Mon­thy Phy­ton – Re­pü­lő Cir­kusz da­rab­já­ra. Ci­ga­ret­ta­füst kí­gyó­zik a szé­kek kö­zött, mint­ha iz­ga­tott­ság len­ne a fa­lak­ban.
Tet­szik, hogy mint­ha ti­tok­ban el­árul­ná, Szil­ágyi Sza­bolcs ke­ze re­meg. Az­tán csak el­kez­dő­dik, oly­kor meg­döb­bent va­gyok, más­kor szo­mo­rú. Klas­­szi­ku­so­kat elő­ven­ni ve­szé­lyes do­log, fő­ként ha leg­alább annyi­ra egye­di­ek és egyé­ni­ek, mint a Mon­thy Phy­ton. Ak­kor is, ha a cél nem az után­zás, ha­nem az ih­let­ből fa­ka­dó szín­ját­szás.
Akár­men­­nyi­re is meg­mu­tat­ko­zik a te­het­ség egyik-má­sik szí­né­szen, ta­lán sok­kal fel­ké­szül­tebb csa­pat sem bir­kó­zik meg ek­ko­ra fa­lat­tal. Ne­héz mű­faj ez, és ko­mé­di­át nem le­het ne­vet­ve mű­vel­ni a szín­pa­don. Leg­alább­is ne a szí­nész nevessen… Más­kor a macs­kám ju­tott eszem­be, sok­szor nem ta­lá­lom a fe­gyel­me­zés­hez szük­sé­ges szi­go­rú han­got, és ki­a­bá­lás lesz be­lő­le, ha rá­szó­lok – és a fi­a­tal szí­né­szek is né­ha nem ta­lál­ták meg a tó­nu­sok kö­zöt­ti ár­nya­lat­nyi kü­lönb­sé­get. Nem ki­a­bál­ni. Hang­sú­lyoz­ni. Ahogy a trá­gár sza­vak sem a hét­köz­na­pi­sá­got mu­tat­ták.
Érez­ni a jó szán­dé­kot és az igye­ke­ze­tet. Ügye­sek ezek a szí­né­szek, ki­for­rat­la­nok is. Lát­szik raj­tuk, hogy nem hagy­ják an­­nyi­ban, és még to­vább fej­lőd­nek, gyors iram­ban. De van­nak sze­re­pek, da­ra­bok, amik­hez nem vagy csak sok­kal éret­teb­ben le­het nyúl­ni. Plá­ne, ha van hol kö­zön­ség elé áll­ni.
Ren­dez­te: Var­ga Nor­bert. Köz­re­mű­köd­tek: Szilágyi Szabolcs, Szabó Mária, Takács Erika, Varga Ádám, Varga Norbert.

Sze­ke­res Ni­ko­let­ta

Bezár