Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Szim­ler Bá­lint kisjátékfilm­je ka­te­gó­ri­á­já­ban el­vit­te a leg­jobb­nak já­ró dí­jat az idei film­szem­lén.
A film imp­ro­vi­zá­ci­ós je­le­ne­tek­ből áll ös­­sze egés­­szé, mind­ezek össze­tar­tó fi­gu­rá­ja Vik­tor ka­rak­te­re, aki éj­jel-nap­pal jár­ja a vá­rost, és a leg­kü­lön­bö­zőbb szi­tu­á­ci­ók­ba ke­ve­re­dik. Ha job­ban be­le­gon­do­lunk, ezek a szi­tu­á­ci­ók nem is an­­nyi­ra kü­lön­bö­ző­ek, per­sze más-más em­be­rek más és más prob­lé­mák­kal, de a lé­nyeg va­la­hogy min­dig ugyan­az: iga­zá­ból egyi­kük sem akar ki­moz­dul­ni ab­ból az élet­hely­zet­ből, ami­ben ép­pen van. A vál­toz­tat­ni kép­te­len vagy in­kább vál­toz­ni nem aka­ró tár­sa­da­lom áb­rá­zo­lá­sát kü­lön se­gí­ti az a dön­tés, hogy a ren­de­ző fe­ke­te-fe­hér­ben for­gat­ta el film­jét, ez­zel a min­den­nap­ok szür­ke­sé­ge hang­sú­lyo­sab­ban ér­zé­kel­he­tő.
Rév Mar­cell ope­ra­tőr mun­ká­ja kü­lön di­csé­re­tet ér­de­mel, gyö­nyö­rű ké­pek­kel dol­go­zik a film, na­gyon jó te­re­ket si­ke­rült ta­lál­ni­uk az al­ko­tók­nak, a fel­ső ka­me­ra­ál­lás­ból fény­ké­pe­zett snit­tek pe­dig kü­lö­nö­sen szé­pek.
Szim­ler Bá­lint ta­lán leg­jobb hú­zá­sa volt, hogy film­jé­hez meg­ta­lál­ta Vida Vik­tort. Vik­tor ka­rak­te­re, egyé­ni mon­dat­szer­ke­ze­tei, kü­lön­le­ges re­ak­ci­ói spe­ci­á­lis han­gu­la­tot köl­csö­nöz­nek a film­nek, és re­me­kül meg­ala­poz­zák a csel­len­gő ka­rak­tert.
A film si­ke­ré­hez azon­ban nem ele­gen­dő a jól si­ke­rült szí­nész­vá­lasz­tás, plá­ne ha imp­ro­vi­zá­ci­ó­ról van szó, hi­szen eb­ben az eset­ben ta­lán még fon­to­sabb, hogy a vá­gás so­rán mi az, ami ma­rad a film­ben, és mi az, ami nem.
Szim­ler a kal­ló­dás­hoz és a min­den­be be­le­tö­rő­dés­hez pas­­szo­ló dra­ma­tur­gi­át vá­lasz­tott, foly­ton az az ér­zé­se a né­ző­nek, hogy na, itt most ak­kor el­in­dul va­la­mi, de vé­gül per­sze sem­mi vá­rat­lan nem tör­té­nik. Ös­­szes­sé­gé­ben vé­ve az Itt va­gyok gyö­nyö­rű ké­pek­kel dol­go­zó, sze­ret­he­tő film.
Itt va­gyok: fe­ke­te-fe­hér, ma­gyar kis­já­ték­film, 35 perc, 2010. Ren­de­ző: Szim­ler Bá­lint.

Petró Ju­li­an­na