Walter Fruzsina sikeres évet tudhat maga mögött: nyár elején, diplomaosztóján nemcsak a Sófi-ösztöndíjpályázat első helyezettjének járó vándorserleget, hanem a Természettudományi és Informatikai Karnak a „Kar Kiváló Hallgatója” elnevezésű díját is átvehette. „Ami a szakmai sikereket illeti, valóban zsúfolt volt az előző félév, valamint elég megterhelő is” – ismeri el a PhD-tanulmányait most kezdő lány. „A Sófi-versenyre be kellett nyújtanunk egy pályázatot, amely tartalmazta eddigi eredményeink, kutatásaink, nyelvtudásunk leírását, a tavaszi, szegedi konferencián pedig előadnunk a témát, amellyel foglalkozunk. Ez sok időt vett igénybe, bár a témám ugyanaz volt, mint amivel a tudományos diákköri konferencián is indultam.”
|
Walter Fruzsina 1986-ban született Szegeden. Az általános iskolát Dusnokon, a középiskolát pedig a bajai III. Béla Gimnáziumban végezte. 2010-ben végzett az SZTE TTIK biológus szakán, jelenleg az MTA Szegedi Biológiai Központban PhD-hallgató. 2009-ben az OTDK-n különdíjban, egy hollandiai nemzetközi diák TDK-n (International Student Congress of Medical Sciences) pedig szekciógyőztes díjban részesült. 2010-ben a Sófi József Alapítvány ösztöndíjpályázatának első helyezettje lett biológus alapképzés kategóriában, valamint elnyerte a TTIK-n a „Kar Kiváló Hallgatója” címet is. Fotó: Segesvári Csaba |
---|
Fruzsi a Szegedi Biológiai Központban a Deli Mária vezette kutatócsoportban az agyi mikroerek speciális szerkezetével – a vér-agy gáttal – foglalkozik. „Az agyban sokkal szabályozottabban működik az anyagáramlás, mint például az izmokban” – hangzik a magyarázat. „Míg az izomműködéshez elengedhetetlen, hogy az ott található vérerekből nagy arányban bejusson a cukor a szövetekbe, addig az agy fiziológiás működésére igen káros lenne, ha egy zacskó chips elfogyasztása után a benne lévő sómennyiség átjutna az agyi erek falán.”
Hogy a kutatásokat „in vitro”, azaz az élő szervezeten kívül végezhessék, szükség volt egy olyan sejttenyészetes modell kialakítására, amely megközelíti az agy tényleges anatómiai felépítését. Ezen a modellen tudják az egyes anyagok átjutását vizsgálni, amely főleg a gyógyszerfejlesztésben játszik fontos szerepet. „Alternatív utakat keresünk arra a problémára, hogy számos központi idegrendszert célzó szer épp a vér-agy gát működése miatt nem tud az agyi ereken átjutni, mert ez a belső rendszerünk nem csak a káros anyagokat szűri ki” – mondja Fruzsi. Az ő speciális témája ezen belül egy, a kemoterápiás készítmények hatását fokozó szer, a tesmilifene tesztelése volt a fenti modellen. „Ez a szer Kanadából származik, és jelenleg már klinikai vizsgálatok harmadik fázisában van, azaz közel áll a tényleges forgalomba hozatalhoz” – meséli.
„A tapasztalat azonban azt mutatta, hogy az embereken végzett tesztelés során hasonló mellékhatások lépnek fel, mint egy olyan kezelés esetében, amely során a vér-agy gát megnyitása történik. Ezért gondoltuk, hogy hátha ez a szer a vér-agy gátra is hathat oly módon, hogy megkönnyíti egyéb terápiás szerek agyba való bejutását. Ez volt az egyetemen a diákköri témám, és a továbbiakban is ezzel szeretnék foglalkozni – méghozzá az agyi tumorszövetekkel kapcsolatban” – árulja el. A friss diplomás biológus tele van tervekkel és ambíciókkal: életcélja a kutatás. Véleménye szerint a kutatásban egymásra talál a természettudomány és a művészet: az elméleti gondolkodás és a gyakorlat összekapcsolásából egy új dolog születik meg. Fruzsi szeme előtt az lebeg, hogy sok-sok elhivatott ember munkájának közös gyümölcseként keletkezhet valami igazán fontos és áttörő, ezért mindenki, aki a kutatásaival hozzájárul ehhez, tulajdonképpen a közösségi jóhoz tesz hozzá.
A JÖVŐ ZENÉJE |
---|
Fruzsi életében egy új szakasz kezdődött el: idén szeptemberben kezdte meg PhD-tanulmányait. „Azt hiszem, nem sokat fog változni az életstílusom az eddigiekhez képest: legfeljebb több időt töltök a laborban és kevesebbet az iskolapadban” – mondja mosolyogva. „Remélem, hogy a kutatási témám kapcsán elérjük a kitűzött célokat, és a megfelelő mennyiségű tudományos cikkem is megjelenik majd, lehetőleg nívós folyóiratokban.” Nem titkolt vágya, hogy a következő évek alatt ösztöndíjak segítségével külföldön is eltölthessen hoszszabb-rövidebb időt. „Nemzetközi konferencián már vettem részt, és nagyon nagy élmény volt, szívesen utaznék más országokba nem csak néhány nap erejéig” – ismeri el az ifjú kutató. „Persze ez nagyban függ attól is, hogy milyen eredményeket érek el a kutatásban, és persze a barátomat sem hagynám itt szívesen évekre. Véleményem szerint egy kutató életében elengedhetetlen, hogy szert tegyen külföldi tapasztalatra.” |
Annak ellenére, hogy Fruzsi ilyen lelkes és sikeres a munkájában, nem azzal kezdte az egyetemi éveit, hogy kutatólabort keressen. Habár sokan vannak, akik ezt teszik, ő úgy érezte, első évfolyamosként nincs meg az a tapasztalata és elméleti háttértudása, ami ehhez szükséges lenne. „Mindig is az élettan érdekelt leginkább” – meséli. „Ez a tárgyunk azonban csak harmadévben szerepelt a tantervben, ezért úgy éreztem, hamarabb nincs sok értelme a kutatással és kísérletezéssel próbálkozni. Még így is korábban kezdtem el szakdolgozó labort keresni, mint ahogy az kötelező.”
Amikor azonban erre rászánta magát, nem volt könnyű dolga: nehezen talált már szabad helyet, megfelelő témavezetőt és olyan témát, amely érdekelte is. „Ez a labor az első percben megtetszett – rögtön meg is egyeztünk, hogy itt fogok dolgozni. Tulajdonképpen a véletlennek és egy hirtelen, de nagyon szerencsés elhatározásnak köszönhetem, hogy most itt vagyok” – árulja el a fiatal biológus.
Döntése valóban jónak bizonyult: a SZBK Biofizikai Intézetének Molekuláris Neurobiológiai csoportjához tartozó laborban barátságos légkör és inspiráló környezet fogadta. Szakdolgozók és PhD-hallgatók dolgoznak itt és segítik egymás munkáját Deli Mária koordinálása mellett.
De nem jelenlegi témavezetője az egyetlen oktató, aki nagy hatással volt Fruzsi pályájára. „Akinek a személyisége megfog, az erős befolyással bír az életemre” – vallja. „Az például, hogy a természettudományok terén tanultam tovább, nagyban a középiskolai biológiatanárnőmön, Mezeiné Kopasz Márián múlt.” Ez annak ellenére történt, hogy Fruzsi gimnázium első négy évében humán tagozatra járt, és szerette a művészeteket.
„A kétféle érdeklődés nem zárja ki egymást. Most is szívesen járok moziba, tárlatokra, jelenleg épp a bécsi Frida Kahlo-kiállítást szeretném megnézni. Korábban tíz évig zongoráztam, sőt, az egyetemi évek elején még egy metálzenekarban is játszottam, ma már azonban ezeket nem tudnám belesűríteni a programomba” – mosolyog. Persze nem adta fel az összes hobbiját: fényképezéssel is szokott foglalkozni, régi álma, hogy részt vegyen egy tanfolyamon. Addig is kedvtelésből fényképez: szakmai ártalomként a természetfotózás az egyik szíve csücske, de portrékat is szívesen készít. Mint mondja, örül annak, hogy ilyen sok minden érdekli, és igyekszik erre a nyitottságára vigyázni – nem szeretné ugyanis, ha rá lehetne akasztani a szakbarbár jelzőt. Ez vonatkozik a tanulmányaira is: „a biológián belül sem szeretnék kizárólag a saját területemmel foglalkozni” – magyarázza.
„Egyrészt nemcsak a neurobiológia érdekel, másrészt a későbbi munkám során majd kamatoztatni is tudom azt a tudást, amelyet a biológia más tudományterületeivel kapcsolatban szerzek. Ezért is nagyszerű kezdeményezés az Eötvös Lóránd Szakkollégium Biológia Műhelye, amelynek tavaly óta vagyok a tagja. Színvonalas előadásokon veszünk részt, nem a szokványos ‘hallgatunk és jegyzetelünk’ típusban, ráadásul olyan témákról hallunk, amelyek gyakran elő sem kerülnek az egyetemi tanórákon. Emellett a közösségi élet működésében és szervezésében is tapasztalatot szerzünk, ami igen nagy kincs” – véli.
Tóth Ilona