Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

„Kö­zép­is­ko­lá­ban ké­mia-bi­o­ló­gia sza­kon ta­nul­tam, egé­szen a fel­vé­te­li évé­ig eszem­be sem ju­tott, hogy ma­gyar sza­kos hall­ga­tó le­gyek” – me­sé­li a mind­szen­ti szár­ma­zá­sú lány. „Ak­kor azon­ban el­gon­dol­kod­tam, és ar­ra ju­tot­tam, hogy sok­kal in­kább ne­kem va­ló egy ol­va­sós, el­mél­ke­dős mun­ka, mint­sem a la­bo­ra­tó­ri­u­mi kí­sér­le­te­zés.”
Dön­té­sét az­óta sem bán­ta meg, mo­so­lyog­va mond­ja, hogy a ter­mé­szet­tu­do­mány­ok­tól a böl­csész szak­ma fe­lé vá­gyó­dás csa­lá­di vo­nás: utó­lag gyógy­sze­rész édes­any­ja is úgy ér­zi, ha még egy­szer vá­laszt­hat­na, a lá­nyá­hoz ha­son­ló­an ő is az SZTE BTK-n köt­ne ki. „Na­gyon há­lás va­gyok a szü­le­im­nek, hi­szen an­nak el­le­né­re, hogy tud­ták, nem egy fel­ka­pott szak­ra je­lent­ke­zem, és tu­laj­don­kép­pen nem lesz előt­tem biz­tos jö­vő, még­is tá­mo­gat­tak, hogy azt ta­nul­jam, ami­hez iga­zán ked­vem van” – mond­ja And­rea.

Böl­csész­ke­dés a gya­kor­lat­ban

Kér­dé­sem­re, hogy volt-e olyan pont ta­nul­má­nyai alat­t, ami­kor úgy érez­te, még­is va­la­mi egé­szen más­sal kel­le­ne fog­lal­koz­nia, egy­ér­tel­mű nem a vá­la­sza. „Nem bi­zony­ta­la­nod­tam el az egye­te­mi évek alat­t, de az igaz, hogy ami­kor idén nyá­ron ki­de­rült, költ­ség­té­rí­té­ses kép­zés­ben kezd­he­tem csak el a PhD-tanulmányaimat, elég­gé ma­gam alatt vol­tam” – is­me­ri be. And­rea nem ke­rült be az ál­la­mi­lag fi­nan­szí­ro­zott ke­ret­be, így amel­lett, hogy az Iro­da­lom­tu­do­má­nyi Dok­to­ri Is­ko­la hall­ga­tó­ja, egy TÁMOP-ösztöndíj-pályázatra is je­lent­ke­zett, és nyer­te­se­ként egy négy hó­na­pos ku­ta­tás­ban vesz részt a ka­ron. „Rossz ér­zés volt, hogy nem tu­dom tel­je­sen te­her­men­te­sí­te­ni a szü­le­i­met, ezért min­den­kép­pen meg­pró­bál­tam ta­lál­ni egy olyan mun­kát, amit a ta­nul­má­nya­im mel­lett is vé­gez­he­tek, így let­tem két tün­dé­ri kí­nai óvo­dás bébiszit­tere” – me­sé­li mo­so­lyog­va. Igaz, nem ez ál­mai mun­ká­ja, de az ál­lás­ke­re­sés fo­lya­mán meg­ta­pasz­tal­ta azt, amit sok sors­tár­sa: böl­csész­dip­lo­má­val nem egy­sze­rű az el­he­lyez­ke­dés. Év­fo­lyam­tár­sai so­kan át­me­ne­ti mun­kák­ban gon­dol­kod­nak, ame­lyet ad­dig vé­gez­nek, amíg el nem tud­nak he­lyez­ked­ni szak­te­rü­let­ükön. And­rea pár­ja az élő pél­da a kény­sze­rű pá­lya­vál­tás­ra: bár szín­ház­tör­té­ne­tet és drá­ma­pe­da­gó­gi­át vég­zett, ma men­tő­ápo­ló­ként dol­go­zik.

Kis kö­zös­ség, jó kö­zös­ség

Azért a fi­a­tal dok­toran­dusz lány sincs kön­­nyű hely­zet­ben: ku­ta­tá­si te­rü­le­te a ré­gi ma­gyar iro­da­lom, ami a mun­ka­erő­pi­a­con nem egy fel­ka­pott szak­ma. And­rea ma­ga is úgy ér­zi, el sem tud­ja kép­zel­ni, mi­hez kezd majd, ha az in­téz­mény­ből ki­ke­rül. Na­gyon sze­ret­ne az SZTE ber­ke­in be­lül ma­rad­ni, de ha er­re nem lesz le­he­tő­ség, ak­kor egy ott­hon­ról vé­gez­he­tő, ki­adói, lek­to­rá­lá­si mun­ká­ban gon­dol­ko­dik. „Ta­ní­ta­ni so­sem sze­ret­tem vol­na, de mi­ó­ta Lak­lia Már­ta szak­ve­ze­té­se alatt el­vé­gez­tem a ta­ní­tá­si gya­kor­la­to­mat a Ság­vá­ri-gim­ná­zi­um­ban, úgy ér­zem, ta­lán még­sem áll an­­nyi­ra tá­vol tő­lem ez a cso­dá­la­tos szak­ma, mint ko­ráb­ban gon­dol­tam” – árul­ja el. Azért szer­zett már ta­pasz­ta­la­tot ezen a té­ren: az el­múlt évek alatt ta­ná­rai ve­ze­té­sé­vel And­rea is tar­tott már elő­adá­so­kat a Pé­csi Tu­do­mány­egye­tem ré­gi ma­gyar iro­da­lom tan­szé­kén.
A két egye­tem kö­zöt­ti jó kap­cso­lat­nak és az ok­ta­tók se­gí­tő­kész és nyi­tott hoz­zá­ál­lá­sá­nak kö­szön­he­tő­en a hall­ga­tó­kat igen ko­rán be­von­ják a kö­zös tu­do­má­nyos mun­ká­ba. „Hi­he­tet­len bi­za­lom­ról tesz­nek ta­nú­bi­zony­sá­got, és nyi­tot­tak ar­ra, ha va­la­ki sze­ret­ne részt ven­ni egy-­e­gy ku­ta­tás­ban” – me­sé­li lel­ke­sen An­di. „A tan­szé­kün­kön tény­leg szo­ros ba­rát­sá­gok ala­kul­nak ki nem­csak a di­á­kok, ha­nem köz­tünk és az ok­ta­tók kö­zött is, na­gyon jó a kö­zös­ség, és ez an­nak kö­szön­he­tő, hogy akik itt dol­goz­nak, azok – nem tu­dok rá jobb ki­fe­je­zést – jó em­be­rek.” A csa­lá­di­as han­gu­lat ki­ala­ku­lá­sá­hoz az is hoz­zá­já­rul, hogy a ré­gi ma­gyar iro­da­lom ku­ta­tá­sa a ke­vés­bé nép­sze­rű szak­irá­nyok kö­zé tar­to­zik a hall­ga­tók kö­ré­ben. Így azok ke­rül­nek a tan­szék­re, aki­ket a ta­ná­rok­nak si­ke­rül jó ér­te­lem­ben fa­na­ti­zál­ni. Az ered­mény: egy ki­csi, de lel­kes csa­pat. And­rea egy ma­gyar sza­kon vég­zett is­me­rő­se ta­ná­csá­ra kez­dett el fog­lal­koz­ni ez­zel a te­rü­let­tel. „Azt mond­ta, en­gem úgy is­mer, hogy na­gyon tet­sze­né­nek Szi­lasi Lász­ló órái. Iga­za lett, a ta­nár úron ke­resz­tül pe­dig meg­is­mer­het­tem má­sik 'mes­te­re­met', Öt­vös Pé­tert is.”

Szép vá­ros Kolozsvár…

Ami­kor a fi­a­tal lány elő­ször kap­cso­lat­ba ke­rült a tan­szék­kel, ak­kor em­lí­tett ta­ná­rai épp Ba­las­si Bá­lint és Rimay Já­nos köl­té­sze­té­nek utó­éle­tét ku­tat­ták, így csöp­pent ő is eb­be a té­má­ba. Azt pe­dig, hogy ő a 17. szá­za­di mű­vek kö­zül a ko­lozs­vá­ri ki­adá­sú uni­tá­ri­us éne­kes­köny­vek­kel fog­lal­ko­zik, egy má­sik, szin­tén a tan­szé­ken ta­ní­tó, Eu­ró­pa-szer­te el­is­mert ok­ta­tó­nak, Ba­lázs Mi­hály­nak kö­szön­he­ti. „ő hív­ta fel a fi­gyel­me­met ar­ra, hogy bár az uni­tá­ri­us egy­há­zi szö­ve­gek ku­ta­tá­sa igen nép­sze­rű té­ma, az éne­kes­köny­vek a ke­vés­bé fel­tárt te­rü­le­tek kö­zé tar­toz­nak” – avat be a rész­le­tek­be An­di. „Így ju­tot­tam ki a CEEPUS-ösztöndíjjal Ko­lozs­vár­ra, ahol négy hó­na­pot töl­töt­tem, és hely­ben tud­tam ta­nul­má­nyoz­ni az éne­kes­köny­ve­ket.”
Az anyag, ame­lyen dol­go­zik, vál­to­za­tos: van­nak köz­te – mind vers­ta­ni­lag, mind tar­tal­mi­lag – kön­­nyen fe­lül­múl­ha­tó al­ko­tá­sok, de sze­re­pel­nek ben­ne Ba­las­si- és Rimay-­versek is. And­rea a kint töl­tött idő alatt le­fo­tóz­ta a köny­ve­ket, és je­len­leg azok be­tű­hű át­írá­sán dol­go­zik, majd a cél, hogy ös­­sze­ves­se a szö­ve­ge­ket: men­­nyi­ben tér­nek el a dog­ma­ti­ká­tól az adott kor po­li­ti­kai hely­ze­te vagy ép­pen a szö­veg­rom­lás mi­att. Ér­de­kes ku­ta­tá­sa mi­att még több­ször ter­vez Ko­lozs­vá­ron el­töl­te­ni hos­­szabb-rö­vi­debb időt, de nem csak a szak­ma mi­att. Jól­eső ta­pasz­ta­lat volt szá­má­ra, hogy a fi­a­tal ér­tel­mi­sé­gi­ek kö­ré­ben egy­ál­ta­lán nem érez­te azo­kat az el­len­té­te­ket, ame­lye­ket a na­pi po­li­ti­ká­ban an­nál in­kább le­het: a két nem­zet kö­zöt­ti el­len­té­te­ket. „A ko­rom­be­li ma­gyar egye­te­mis­ták, akik­kel ba­rát­koz­tam, szin­te nem is ér­tet­ték, mi­ért fur­csál­lom, hogy leg­jobb ba­rá­ta­ik kö­zött ro­mán fi­a­ta­lok is van­nak és for­dít­va” – oszt­ja meg ve­lünk él­mé­nye­it And­rea. „Na­gyon jó ér­zés volt meg­ta­pasz­tal­ni, hogy em­ber és em­ber kö­zött ko­ránt­sem ak­ko­ra meg nem ér­tés, mint ahogy azt én ed­dig gon­dol­tam.”
A ku­ta­tó­mun­ka mel­lett, amely sok ide­jét le­fog­lal­ja, a dok­toran­dusz lány még OTKA-pályázatok elő­ké­szí­té­sé­ben is se­géd­ke­zik: je­len­leg a 17. szá­za­di köl­té­szet re­per­tó­ri­u­má­nak el­ké­szí­té­se a cél, hogy ké­sőbb az el­ér­he­tő le­gyen akár inter­netes adat­bá­zis­ok­ban is. And­rea mo­so­lyog­va jegy­zi meg: „Sze­ret­nék részt ven­ni eb­ben a mun­ká­ban, per­sze ez elég hos­­sza­dal­mas lesz, va­ló­szí­nű­leg már nyug­dí­jas le­szek, mi­re vég­zünk ve­le.”

Tóth Ilona