Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Va­la­ki be­zárt.
Va­la­ki be­zárt eb­be a pat­kány­lyuk­ba,
A fe­jem­be, a gon­do­la­ta­im­ba,
Ahol meg­rá­gott, s ki­kö­pött ál­ma­im he­ver­nek ku­pac­ba,
A ki­szá­radt ürü­lék­kel együtt a sa­rok­ba,
Oda, ahol sen­ki sem se­gít.
Rend­őr­ség! Hív­ják a rend­őr­sé­get! –
Hi­á­ba rá­zom a rá­cso­kat, mind le­hajt­ják a fe­jü­ket.
Sza­ba­dít­sa­nak ki!
Sza­ba­dít­sa­nak ki a rot­ha­dó hús sza­gá­nak
bol­dog­sá­gá­ból,
A szét­té­pett ron­gyok fel­dúlt, és iszony­ta­tó ma­gá­nyá­ból!
En­ged­je­nek ki az üveg­cse­re­pek­ből!
En­ged­je­nek ki a fe­jem­ből!