Az adatfelvétel előző év októberében zajlott, a kutatás eszköze egy 81 kérdéscsoportból álló, önkitöltős, papíralapú kérdőív volt. A reprezentatív, kari kvótás lekérdezés az SZTE szegedi karai hallgatóinak körében folyt 467 fő megkérdezésével. Ha már képzavar, és ha már lúd: távirati stílusban mazsolázzunk a kapott eredményekből!
Először is az a kijelentés, hogy az SZTE a Dél-Alföld tudásbázisa, regionális tudáscentruma, az egyetemisták rekrutációs bázisa alapján megerősítést nyert, hiszen a nappali tagozatosok 70,3%-a Csongrád, Békés és Bács-Kiskun megyéből érkezik Szegedre. Nagyon fontos kérdés: menynyire tudja az egyetem és a város megtartani az ide érkező diákokat hétköznap, illetve hétvégén? Az országos adatokkal összevetve az tapasztalható, hogy az SZTE hétköznapi megtartóképessége jelentősen nagyobb más, nagy oktatási központokénál, ugyanakkor a hétvégi megtartóképessége nem olyan erős. A diákok jellemzően vasárnap érkeznek, majd csütörtökön vagy pénteken utaznak haza.
Az egyes fogyasztási javakra kanyarodva, érvényes a középosztályosodási folyamat. A hallgatók 91.8%-ának van otthon számítógépe internet-hozzáféréssel, 62,1%-nak DVD-lejátszója, 29,5%-nak digitális kamerája és 10,7%-nak autója saját használatban. A túlnyomó többség átlagosan 60 ezer forintnál kevesebb pénzből gazdálkodik havonta, bár kiadásaik nagy részét nem teljesen kell nekik állniuk. Bulizásra 1-3 ezer forint jut egy átlagos estén.
Az egyetemista fiatalság negyede tagja sportklubnak, tizedük jár kulturális vagy hobbicsoportba. A szabadidős tevékenységek közül – akár az egyetem szervezi, akár egyetemen kívüli – a szórakozási lehetőségek és a számítógépezés a legkedveltebbek, de a barátokkal való találkozás aránya is igen magas. Leggyakrabban kocsmát, illetve kávéházat látogatnak a hallgatók, elég magas a diszkóba járók aránya is. A megkérdezettek kétharmada vallja, hogy egyik nagy ifjúsági szubkultúrához sem tartozik, ami azt jelenti, hogy ennek az életszakasznak az önállóság az egyik fontos jellemzője.
A válaszadók az egyetem és a város sportolási lehetőségeit, kulturális programjait és a szórakozási lehetőségeit konzekvensen felülértékelik az intézmény által nyújtott szakmai és tudományos lehetőségekkel együtt. Magyarországon unikumértékű az a kérdés, melyben a szubjektív életminőségről kérdeztek a kutatók. A szegedi fiatalok 83% látja úgy, hogy az egyetemista életforma nem egészséges, a fáradtság és a kimerültség „tünet” a diákok egyharmadánál hetente többször fordul elő.
Nézzük a jövőorientációt! A fiatalok a társadalom jövője szempontjából pesszimistábban, de a saját jövőjükről optimistábban vélekednek. Ez azt is jelenti, hogy az egyetemista életszakasz részben burkot, védelmet jelent a társadalmi sebezhetőségekkel szemben.
A diákok négyötöde egy újabb döntési helyzetben ugyanazt a szakot választaná, mint ahová jár. Ez az elégedettségnek egy rendkívül nagyfokú és hiteles mutatója, hiszen a már benn lévő diákok megélt tapasztalattal válaszolnak. A szegedi egyetemisták 25,5%-a jeles rendűre, míg 49,1%-a „négyesre” értékeli az egyetem oktatási színvonalát, mindent egybevetve pedig 93% büszke arra, hogy ennek az alma maternek a tagja.
Dlusztus T. Imre