Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A Ságvári End­re Gim­ná­zi­um­ban ta­nul­tam – ahol szo­ro­sabb ba­rát­sá­got kö­töt­tem a bi­o­ló­gi­á­val –, így ma­gá­tól ér­te­tő­dő, hogy az SZTE-t vá­lasz­tot­tam. A sze­ge­di egye­tem előtt volt le­he­tő­sé­gem az Egye­sült Ál­la­mok­ban ta­nul­ni és még egy ki­csit bon­col­ni is. Az it­te­ni kép­zés szi­go­rúbb, szín­vo­na­lá­ban ma­ga­sabb szin­tet kép­vi­sel, töb­bet kö­ve­tel­nek, az itt szer­zett dip­lo­mát kül­föld­ön is is­me­rik és el­is­me­rik. A kép­zés­ben az el­ső évek el­mé­le­ti szin­tű­ek, so­kat kell ta­nul­ni, de jó ér­zés Ma­gyar­or­szág egyik leg­pa­ti­ná­sabb or­vos­tu­do­má­nyi ka­rá­ra jár­ni. A cso­port­tár­sa­im­ról csak po­zi­tí­van tu­dok nyi­lat­koz­ni, és fel­tű­nő szá­mom­ra a fel­sőbb éve­sek se­gí­tő­kész­sé­ge.
Az or­vo­si mel­lett fő­leg a vizs­gaidősza­k­ban ke­ve­sebb idő jut a bu­li­zás­ra, de megle­hetősen szé­les a szó­ra­ko­zá­si pa­let­ta, ál­ta­lá­ban a gyógy­sze­rész- és a fog­or­vos­tan-hall­ga­tók­kal szok­tunk mu­lat­ni. Sze­ged csen­des, nap­fé­nyes, Ma­gyar­or­szág egyik leg­szebb vá­ro­sa.
Cao Chun (ÁOK, II. ál­ta­lá­nos or­vos)