Emberi erkölcsök-állati formák. Fiziognómia és zoomorfizmus az olasz reneszánszban

A művelődéstörténet sajátos fejezete a test és a lélek kölcsönös egymásrahatását tanulmányozó, ókori alapokon nyugvó fiziognómia. Egyik módszerének számított Arisztotelész óta az állatok külsejével és tulajdonságaival való összevetés.

A humanitas és az animalitas e sajátos kapcsolata az ember erkölcseit zoomorf külsővel ruházta fel, igazolva a természet elemeinek összetartozását. Az előadás a zoomorf fiziognómia történetét vázolja fel külön hangsúlyt helyezve az ember erkölcseit az állatok viselkedésével (is) magyarázó, legnagyobb európai utóélettel rendelkező reneszánszkori szerző, Giovan Battista Della Porta tevékenységére. E szerző Arisztotelész etikája alapján (pl. az ember-szamár, az ember-strucc, a férfi-oroszlán, az ember-majom összehasonlításával) az állatok kozmológiai szerepére világít rá az ember érzelmeinek és jellemének kiismerésében és irodalmi/művészeti ábrázolásában.